Súlyos fegyházbüntetések költségvetési csalás elkövetőivel szemben- A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség letartóztatást indítványoz

A bün­te­tő­ügy­ben a Heves Megyei Főügyész­ség vád­ira­ta alap­ján első fokon a Deb­re­ce­ni Tör­vény­szék járt el, amely 2020. júni­u­sá­ban nem jog­erős íté­le­tet hozott. Több vád­lot­tat bűnös­nek mon­dott ki bűn­szer­ve­zet­ben elkö­ve­tett, külö­nö­sen jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó költ­ség­ve­té­si csa­lás bűn­tet­té­ben és okirat­tal kap­cso­la­tos bűn­cse­lek­mé­nyek­ben. A vád­ha­tó­ság indít­vá­nyoz­ta az 5 év 6 hónap és 9 év közöt­ti fegy­ház­ra ítélt vád­lot­tak letar­tóz­ta­tá­sá­nak elren­de­lé­sét, mivel az íté­let­ben kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés tar­ta­má­ra figye­lem­mel a vád­lot­tak szö­ké­sé­től vagy elrej­tő­zé­sé­től kell tartani.

A tör­vény­szék azon­ban az ügyész­ség indít­vá­nyát eluta­sí­tot­ta, és a súlyos bün­te­té­sek elle­né­re csak bűn­ügyi fel­ügye­let alá helye­zé­sü­ket ren­del­te el. Dön­té­sét azzal indo­kol­ta, hogy a ren­de­zett körül­mé­nyek között élő vád­lot­tak a bün­te­tő­el­já­rás során mind­vé­gig a ható­sá­gok ren­del­ke­zé­sé­re áll­tak. A bün­te­tő­el­já­rás­ról szóló tör­vény sze­rint súlyo­sabb kor­lá­to­zás­sal járó kény­szer­in­téz­ke­dés akkor ren­del­he­tő el, ha az elér­ni kívánt cél a sze­mé­lyi sza­bad­ság kisebb kor­lá­to­zá­sá­val nem érhe­tő el.

A vád­ha­tó­ság fel­leb­be­zé­sét a Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség fenntartotta.

Az Alkot­mány­bí­ró­ság meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a jog­al­ko­tó a nem jog­erő­sen kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés mér­té­ké­nek – mint a szö­kés vagy elrej­tő­zés veszé­lyé­re konk­rét követ­kez­te­té­si ala­pot terem­tő fel­té­tel­nek – kiemelt jelen­tő­sé­get tulaj­do­nít. Az emlí­tett fel­té­tel kieme­lé­sé­nek és foko­zot­tabb figye­lem­be véte­lé­nek jog­al­ko­tói indo­ka alap­ve­tő­en az volt, hogy az első­fo­kú eljá­rás befe­je­zé­se­ként meg­ho­zott dön­tés­sel a bün­te­tő­jo­gi fele­lős­ség meg­lé­té­nek bizo­nyos­sá­gi foka maga­sabb, mint az eljá­rás koráb­bi sza­ka­szá­ban. Ez pedig reá­li­san növel­he­ti a szö­kés, elrej­tő­zés veszélyét.

Mivel a vád­lot­tak bűn­szer­ve­zet­ben követ­ték el a ter­hük­re rótt cse­lek­mé­nye­ket, a sza­bad­ság­vesz­tés­ből fel­té­te­les sza­bad­ság­ra nem bocsát­ha­tók. A büntetés-végrehajtási tör­vény ren­del­ke­zé­se sze­rint a bíró­ság sza­bad­lá­bon véde­ke­ző elítélt­tel szem­ben a jog­erő­sen kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés azon­na­li vég­re­haj­tá­sát köte­les elren­del­ni, ha azt bűn­szer­ve­zet­ben elkö­ve­tett bűn­cse­lek­mény miatt szab­ta ki. A vád­lot­tak között van bün­te­tett elő­éle­tű, sőt olyan sze­mély is, akit -miu­tán haza­hoz­ták az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ból - nem­zet­kö­zi elfo­ga­tó­pa­rancs alap­ján vet­tek őrizetbe.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint, ezért a vád­lot­tak­kal szem­ben a letar­tóz­ta­tás  oka ked­ve­ző sze­mé­lyi körül­mé­nye­ik, vala­mint a bün­te­tő­el­já­rás során tanú­sí­tott köz­re­mű­kö­dé­sük elle­né­re fenn­áll. Eny­hébb kény­szer­in­téz­ke­dés alkal­ma­zá­sá­nak tör­vé­nyes indo­ka nincs. A tör­vény­szék hatá­ro­za­tá­nak meg­vál­toz­ta­tá­sá­val a vád­lot­tak letar­tóz­ta­tá­sá­nak elren­de­lé­se a másod­fo­kú eljá­rás befe­je­zé­sé­ig nem mellőzhető.

Az ügyész­ség  fel­leb­be­zé­se alap­ján a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la határoz.