Más személy indulatból fellökésének súlyos következménye - a Győri Fellebbviteli Főügyészség sajtóközlemény

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség, az első­fo­kú íté­let meg­vál­toz­ta­tá­sát, a vád­lott cse­lek­mé­nyé­nek halált okozó testi sér­tés bűn­tet­té­nek tör­té­nő minő­sí­té­sét, a vád­lot­tal szem­ben kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés vég­re­haj­tá­si foko­za­tá­nak bör­tön­ben meg­ha­tá­ro­zá­sát indít­vá­nyoz­za abban az ügy­ben, amely­ben a vád­lott indu­lat­ból fel­lök­te a sértettet.

A Veszp­ré­mi Tör­vény­szék a 2020. októ­ber 14. nap­ján meg­ho­zott íté­le­té­ben a vád­lot­tat gon­dat­lan­ság­ból elkö­ve­tett ember­ölés vét­sé­gé­ben mond­ta ki bűnös­nek, és ezért 3 év 6 hónap fog­ház­bün­te­tés­re ítélte.

A nem jog­erős íté­let sze­rint az ittas vád­lott éjsza­ka, gya­lo­go­san haza­fe­lé tart­va talál­ko­zott a szin­tén ittas, szá­má­ra isme­ret­len sér­tet­tel és tanú­val, akik­től ciga­ret­tát kért. Békés­nek indult beszél­ge­tés­be ele­gyed­tek, köl­csö­nö­sen bemu­tat­koz­tak.. A beszél­ge­tés később elmér­ge­se­dett, a sér­tett és a vád­lott köl­csö­nö­sen trá­gár kife­je­zé­sek­kel szi­dal­maz­ták egy­mást. A szi­dal­ma­zás során egy­más­tól kb. 50 méter­re eltá­vo­lod­tak. A sér­tett újabb meg­nyil­vá­nu­lá­sá­ra a vád­lott vissza­fu­tott, a jár­dán álló sér­tett előtt meg­állt, majd várat­la­nul, tenyér­rel, a vele szem­ben álló sér­tet­tet mell­ka­son erő­tel­je­sen meg­lök­te. A sér­tett a lökés­től – ittas­sá­ga miatt is – egyen­sú­lyát veszí­tet­te, majd tom­pí­tás nél­kül, merő­le­ge­sen hátra vágód­va a beton úttest­re zuhant, ahol fejét az útbur­ko­lat­ba bever­te. A vád­lott a lökést köve­tő­en meg­for­dult és távo­zott, miköz­ben a nem moz­du­ló sér­tett­hez a tanú tele­fo­non men­tőt hívott. A lökés követ­kez­té­ben elszen­ve­dett fej­sé­rü­lé­sek foly­tán a sér­tett az azon­na­li és szak­sze­rű orvo­si ellá­tás elle­né­re a kór­ház­ban elhunyt.

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint a cse­lek­mény helyes minő­sí­té­se halált okozó testi sér­tés bűntette.

A vád­lott köl­csö­nös szi­dal­ma­zá­sok után indu­lat­ból, düh­ből fizi­kai erő­szak­ra ragad­tat­ta magát a sér­tet­tel szem­ben. A lökés­kor az elkö­ve­tő bele­nyu­go­dott abba, hogy a nagyobb erejű ellö­kés követ­kez­té­ben a sér­tett sérü­lé­se­ket szen­ved­het el. A bekö­vet­ke­zett halá­los ered­mény kap­csán gon­dat­lan­sá­ga áll fenn, szá­mí­ta­nia kel­lett arra, hogy a sér­tett az úttest­re eshet és élet­ve­szé­lyes vagy halá­los sérü­lést is szen­ved­het. A vád­lott futott távol­ról vissza a sér­tett­hez; a sér­tett (sem koráb­ban, sem ekkor) fizi­ka­i­lag nem tola­ko­dott, nem erő­sza­kos­ko­dott, őt nem kel­lett a vád­lott­nak magá­tól távol tar­ta­nia. A vád­lott várat­la­nul, a sér­tett­nek a véde­ke­zés­re esélyt sem adva erő­tel­je­sen lökte el a sér­tet­tet a járdán.

Az ittas sze­mély­nél a kisebb erő­vel tör­té­nő testi bán­tal­ma­zá­sa ese­tén is, bizony­ta­lan egyen­sú­lya miatt, fenn­áll a súlyos sérü­lés bekö­vet­ke­zé­sé­nek a lehe­tő­sé­ge, külö­nö­sen akkor, ha a sér­tett fejé­nek kemény útbur­ko­lat­hoz ütő­dé­se miatt, ún. ellen­csa­pó­dá­sos mecha­niz­mus követ­kez­té­ben, szen­ve­di el a halá­lá­hoz veze­tő sérülését.

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint a kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés a vád­lott tet­té­vel ará­nyos, a bűn­cse­lek­mény­nek a bűn­tett kate­gó­ri­á­já­hoz iga­zo­dó­an a sza­bad­ság­vesz­tés vég­re­haj­tá­si foko­za­ta súlyo­sabb­ra, bör­tön­re vál­toz­ta­tá­sá­nak pedig nin­csen eljá­rás­jo­gi akadálya.