Ügyvéd segített hamis végrendelettel megszerezni az örökséget-a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség sajtóközleménye

A Kis­kun­ha­la­si Járá­si Ügyész­ség pol­gá­ri ügy­ben elkö­ve­tett hamis tanú­zás és közokirat-hamisítás bűn­tet­te miatt vádat emelt egy nővel szem­ben, aki ügy­véd­je és annak férje által készí­tett hamis vég­ren­de­let­tel meg­sze­rez­te elhunyt isme­rő­se hagyatékát.

A vád­irat sze­rint a mély­kú­ti nő – az ügy I. rendű vád­lott­ja - meg­is­mer­ke­dé­sét köve­tő­en örök­lé­si szer­ző­dést kötött egy hely­be­li idős asszonnyal, azon­ban a vál­lalt tar­tá­si és gon­do­zá­si köte­le­zett­sé­gét elha­nya­gol­ta, ezért hat év eltel­té­vel, 2010-ben köl­csö­nös meg­egye­zés­sel meg­szün­tet­ték a szer­ző­dést. Az idős asszonyt ezt köve­tő­en az egyik roko­na gon­doz­ta, akit ennek fejé­ben örö­kö­sé­vé tett meg. Az idős asszony 2018 máju­sá­ban elha­lá­lo­zott, ami­ről utó­lag a vád­lott is tudo­mást szer­zett. Az évek­kel koráb­bi bizal­mas viszony miatt tudta, hogy az elhunyt­nak az ingat­la­nán kívül mint­egy 10 mil­lió forint meg­ta­ka­rí­tá­sa és érték­pa­pír­ja van, ezért elha­tá­roz­ta, hogy a hagya­ték meg­szer­zé­se érde­ké­ben a hagya­té­ki eljá­rás­ban valót­la­nul vég­ren­de­le­ti örö­kös­ként jelentkezik.

Ennek érde­ké­ben fel­ke­re­sett egy Bács-Kiskun megyei ügy­vé­det – az ügy II. rendű vád­lott­ját -, aki a hagya­ték meg­szer­zé­sé­hez szük­sé­ges hamis vég­ren­de­let elké­szí­té­sé­re szóló meg­bí­zást elvál­lal­ta. Az ügy­véd a vég­ren­de­le­tet az örök­ha­gyó halá­la előt­ti idő­pont­ra eső kel­te­zés­sel látta el, majd ellen­je­gyez­te, továb­bá a készí­tés körül­mé­nye­it isme­rő házas­tár­sá­val együtt vég­ren­de­le­ti tanú­ként aláírta.

A hamis vég­ren­de­le­tet az I. rendű vád­lott a hagya­té­ki ügy­ben eljá­ró köz­jegy­ző­höz 2018. júli­us 5-én benyúj­tot­ta, majd a hagya­té­ki tár­gya­lá­son a jogi kép­vi­se­lő­je­ként részt­ve­vő, a hamis vég­ren­de­le­tet szer­kesz­tő ügy­véd vád­lott tár­sá­val egye­ző­en nyi­lat­ko­za­tot tet­tek az okirat érvé­nyes­sé­gé­ről. A hamis doku­men­tum alap­ján az I. rendű vád­lott a mély­kú­ti ingat­lan tulaj­don­jo­gát vég­ren­de­le­ti örö­kös­ként megszerezte.

A vég­ren­de­let érvény­te­len­sé­gé­nek meg­ál­la­pí­tá­sa iránt utóbb pol­gá­ri peres eljá­rás indult és azért, hogy az ingat­lant idő­köz­ben ne lehes­sen elad­ni, a bíró­ság elide­ge­ní­té­si és ter­he­lé­si tilal­mat jegy­zett be rá.

Az ügyész­ség mind­há­rom vád­lot­tat pol­gá­ri ügy­ben elkö­ve­tett hamis tanú­zás és közokirat-hamisítás bűn­tet­té­vel vádol­ja és ezért velük szem­ben vég­re­haj­tá­sá­ban pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tett bör­tön­bün­te­tés kisza­bá­sát indít­vá­nyoz­za, továb­bá azt, hogy a bíró­ság az ügy­véd vád­lot­tat tilt­sa el a jogi tevé­keny­ség gya­kor­lá­sá­tól. A sza­bad­lá­bon lévő vád­lot­tak bűnös­sé­gé­ről a Kis­kun­ha­la­si Járás­bí­ró­ság fog dönteni.