Szabadulása napján már bozótvágó késsel ölt volna - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség nem tart­ja indo­kolt­nak a 15 év sza­bad­ság­vesz­tés eny­hí­té­sét annak a fér­fi­nak az ügyé­ben, aki letar­tóz­ta­tás­ból sza­ba­du­lá­sa nap­ján bozót­vá­gó­val támadt az utcán han­gos­ko­dó tár­sa­ság egyik tagjára.

A Mis­kol­ci Tör­vény­szék ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te miatt 15 év sza­bad­ság­vesz­tés­re és 10 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítél­te a több­szö­rös vissza­eső fér­fit azzal, hogy fel­té­te­les sza­bad­ság­ra nem bocsátható.

Az agresszív ter­mé­sze­tű elkö­ve­tő 2019. késő őszén roko­na­i­val éppen a más bün­te­tő­ügy­ből tör­tént sza­ba­du­lá­sát ünne­pel­te. A bor­so­di kis­vá­ros­ban egy lakás­ban ita­lo­zó, fia­ta­lok­ból álló tár­sa­ság a haj­na­li órák­ban továb­bi szó­ra­ko­zás cél­já­ból han­go­san beszél­get­ve elin­dult. A vád­lott test­vé­re, aki­nek házá­nál elha­lad­tak, rossz néven vette han­gos­ko­dá­su­kat és agyon­ve­rés­sel fenye­get­te meg őket. A tár­sa­ság egyik tagja – a későb­bi sér­tett - erre vissza­szólt, majd szó­vál­tás­ba keve­re­dett a szá­má­ra isme­ret­len sze­méllyel, aki végül kiment az utcá­ra. A két férfi vere­ke­dett, azon­ban a tár­sa­ság többi tagja szét­vá­lasz­tot­ta őket. Ezt köve­tő­en a férfi vissza­ment a házba, a fia­ta­lok pedig foly­tat­ták útjukat.

Nem sok­kal később azon­ban már a férfi sza­ladt utá­nuk, kezé­ben 1 méter pen­ge­hosszú­sá­gú bozót­vá­gó­val. A meg­ré­mült fia­ta­lok mene­kü­lő­re fog­ták, a sér­tett azon­ban meg­bot­lott, és a föld­re esett. A vád­lott utol­ér­te, a bozót­vá­gó élé­vel 4-5 csa­pást mért a sér­tett­re, miköz­ben azt kia­bál­ta, hogy „meg fog halni, mert levág­ja a fejét”. A sér­tett a kar­ját maga elé tart­va pró­bál­ta elhá­rí­ta­ni a táma­dást, de a vád­lott így is súlyos fej­sé­rü­lést oko­zott neki. Az elkö­ve­tő a bán­tal­ma­zást csak az egyik, idő­köz­ben oda­érő hoz­zá­tar­to­zó­ja fel­szó­lí­tá­sá­ra hagy­ta abba, majd távo­zott a hely­szín­ről. A halá­los ered­mény elma­ra­dá­sa csak a vélet­len sze­ren­csé­nek, illet­ve a sér­tett véde­ke­zé­sé­nek volt köszönhető.

A táma­dó a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sét rész­ben beis­mer­te. Véde­ke­zé­sé­ben csak a testi sér­tés­re irá­nyu­ló szán­dé­kot ismer­te el, követ­ke­ze­te­sen tagad­ta, hogy tette ember­ölés­re irá­nyult volna. Az íté­let ellen védő­jé­vel első­sor­ban fel­men­té­sért, illet­ve a bűn­cse­lek­mény eny­hébb minő­sí­té­se és a bün­te­tés eny­hí­té­se végett fel­leb­be­zett. A megyei főügyész­ség az íté­le­tet tudo­má­sul vette. 

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint sem­mi­lyen mél­tá­nyol­ha­tó indo­ka nem volt a fér­fi­nak a sér­tett és tár­sa­sá­ga után sza­lad­ni, a konf­lik­tus már befe­je­ző­dött, min­den­ki haza indult, ami­kor beavat­ko­zott. Külö­nös súllyal esik latba az a tény, hogy alig sza­ba­dult koráb­bi ügyé­ből, máris újabb kiemel­ke­dő tár­gyi súlyú bűn­cse­lek­ményt való­sí­tott meg. Az élet kiol­tá­sá­ra külö­nö­sen alkal­mas esz­köz­zel kasza­bol­ta áldo­za­tát, noha tőle elő­ző­leg sem­mi­lyen sérel­met nem szen­ve­dett el. Cse­lek­mé­nyét nem­csak több­szö­rös vissza­eső­ként, de kitar­tó szán­dék­kal követ­te el, s csak az oda­ér­ke­ző hoz­zá­tar­to­zó­ja fel­szó­lí­tá­sá­ra hagy­ta abba a bántalmazást.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség meg­íté­lé­se sze­rint a vád­lot­tal szem­ben kisza­bott tett­ará­nyos bün­te­tés­nek meg­fe­le­lő vissza­tar­tó ereje van, eny­hí­té­sé­nek tör­vé­nyes indo­ka nincs.

A fel­leb­be­zé­se­ket a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la bírál­ja el.