A földtörvény kijátszásával történő tulajdonszerzést akadályozott meg az ügyészség

A Veszp­rém Megyei Főügyész­ség kere­se­té­nek helyt adva az ere­de­ti tulaj­do­ni álla­pot vissza­ál­lí­tá­sá­ról dön­tött a Pápai Járás­bí­ró­ság olyan ter­mő­föl­dek­re kötött cse­re­szer­ző­dé­sek, illet­ve az azok nyo­mán kötött adás­vé­te­li és aján­dé­ko­zá­si szer­ző­dé­sek kap­csán, ame­lyek célja a föld­for­gal­mi tör­vény ren­del­ke­zé­se­i­nek a meg­ke­rü­lé­se volt. 

A mező- és erdő­gaz­da­sá­gi föl­dek for­gal­má­ról szóló tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott célok eléré­se érde­ké­ben a ter­mő­föl­dek adás­vé­te­le össze­tett, több­sze­rep­lős és idő­ben elhú­zó­dó eljá­rás. Ez adott eset­ben oda vezet­het, hogy a ter­mő­föl­det meg­vá­sá­rol­ni szán­dé­ko­zó sze­mély egy egyéb­ként hibát­lan szer­ző­dés meg­kö­té­se ese­tén sem tudja meg­sze­rez­ni a kisze­melt föld­te­rü­le­tet, mivel a tör­vény más, meg­ha­tá­ro­zott fel­té­te­lek­nek meg­fe­le­lő sze­mély tulaj­don­szer­zé­sét támogatja.

A Veszp­rém Megyei Főügyész­ség egy olyan gaz­dál­ko­dó­val szem­ben indí­tott pol­gá­ri pert, aki a tör­vény adás­vé­te­li szer­ző­dé­sek­re vonat­ko­zó szi­go­rú eljá­rás­rend­jét meg­ke­rül­ve, az egy­sze­rűbb eljá­rá­si sza­bá­lyok sze­rin­ti és a tulaj­don­szer­zés bizony­ta­lan­sá­gát kikü­szö­bö­lő cse­ré­vel sze­rez­te meg külön­bö­ző föld­te­rü­le­tek tulajdonjogát.

Ennek lénye­ge az volt, hogy az alpe­res egy, a tulaj­do­nát képe­ző Pápa-környéki ter­mő­föld meg­ha­tá­ro­zott részét más kör­nyék­be­li ter­mő­föl­dek tulaj­do­ni ille­tő­sé­gé­re cse­rél­te el, majd rövid­del a cse­re­szer­ző­dést köve­tő­en a cse­re­ala­pot min­den eset­ben vissza­vá­sá­rol­ta. A rész­tu­laj­don meg­szer­zé­sé­vel a gaz­dál­ko­dó olyan hely­zet­be került, hogy immár a tulaj­do­nos­tár­sat meg­il­le­tő elő­vá­sár­lá­si jogá­val élve, a többi társ­tu­laj­do­nos­sal ered­mé­nyes adás­vé­te­li szer­ző­dé­se­ket köt­he­tett, és így a föld­te­rü­le­tek kizá­ró­la­gos tulaj­do­no­sá­vá vál­ha­tott. Az asszony az ere­de­ti­leg cse­re­ala­pot képe­ző föl­det, illet­ve a csere révén meg­szer­zett föld­te­rü­le­te­ket utóbb hoz­zá­tar­to­zó­i­nak ajándékozta.

A főügyész­ség a kere­se­tét arra ala­pí­tot­ta, hogy a szer­ző­dé­se­ket jog­sza­bály meg­ke­rü­lé­sé­vel kötöt­ték, és azok szer­zé­si kor­lá­to­zás­ba, illet­ve jóer­kölcs­be ütköz­nek. A szer­ző­dé­si lán­co­la­tot elin­dí­tó gaz­dál­ko­dón túl a per­nek a vele adás­vé­te­li, illet­ve aján­dé­ko­zá­si szer­ző­dé­se­ket kötő felek is az alpe­re­sei voltak.

A Pápai Járás­bí­ró­ság a kere­se­tet ala­pos­nak talál­ta, majd az alpe­re­sek fel­leb­be­zé­se foly­tán eljárt Veszp­ré­mi Tör­vény­szék, mint másod­fo­kú bíró­ság, az első­fo­kú bíró­ság íté­le­tét hely­ben­hagy­ta, mely ellen fel­leb­be­zés­nek már nincs helye.