A Fővárosi Főügyészség közlése a Quaestor üggyel kapcsolatban

A Magyar Nem­zet 2018. már­ci­us 31. nap­ján “Hol a lé? – Hasz­not húz­nak a Quaes­tor bukás­ból” cím­mel meg­je­lent cikke a tény­sze­rű­sé­get ismét - hason­ló­an a témá­ban meg­je­lent pár nap­pal ezelőt­ti írás­hoz - több vonat­ko­zás­ban nél­kü­lö­zi, ezál­tal a köz­vé­le­mény fél­re­tá­jé­koz­ta­tá­sá­ra alkalmas.

A lap fenti cím­mel meg­je­lent mai cik­ké­ben fog­lal­tak sze­rint a Quaes­tor leg­ér­té­ke­sebb ele­mét nem helyez­ték zár alá, hiába kér­ték a káro­sul­tak, sőt még maga T. Csaba is a bíróságtól.

Ezzel szem­ben a tények - aho­gyan azt a főügyész­ség egy koráb­bi, 2016 novem­be­ré­ben kiadott saj­tó­köz­le­mé­nyé­ben már kifej­tet­te - a következők:
T. Csaba a nyo­mo­zás során nem indít­vá­nyoz­ta a Quaes­tor cso­port vagyon­ele­me­i­nek zár alá véte­lét. Ezzel szem­ben az ügy­ben a Fővá­ro­si Főügyész­ség indít­vá­nyo­zott zár alá vételt, és az ügyé­szi indít­vány alap­ján azt a nyo­mo­zá­si bíró ren­del­te el.

A Duna­Ci­ty Kft. tulaj­do­nát képe­ző ingat­la­nok zár alá véte­lé­re vonat­ko­zó vád­lot­ti és védői indít­vány elő­ter­jesz­té­sé­re később, már bírói szak­ban, a tár­gya­lá­son került sor, amit azon­ban – a Fővá­ro­si Főügyész­ség állás­pont­ját oszt­va – a Fővá­ro­si Tör­vény­szék meg­ala­po­zat­lan­nak tar­tott, ezért azt 2016. decem­ber 23. nap­ján kelt vég­zé­sé­vel elutasította.

Ezzel kap­cso­lat­ban hang­sú­lyo­zan­dó, hogy az ügy­ben elren­delt lefog­la­lá­sok, illet­ve zár alá véte­lek elsőd­le­ge­sen a vád­lot­tak magán­va­gyo­nát érin­tet­ték. A Quaes­tor cég­va­gyon­nak a zár alá nem vett része ugyan­is egy meg­ha­tá­ro­zott célt szol­gált, még­pe­dig a fel­szá­mo­lá­si és vég­el­szá­mo­lá­si eljá­rá­sok kere­té­ben a sér­tet­tek minél gyor­sabb és tel­je­sebb - bün­te­tő eljá­rás mene­té­től füg­get­len - kielé­gí­té­sé­nek igé­nyét. Bűn­ügyi zár alá véte­lük a fel­szá­mo­lá­si eljá­rást nehe­zí­tet­te volna meg és kitol­ta volna a sér­tet­ti igé­nyek kielégítését.

A Magyar Nem­zet 2018. már­ci­us 31. nap­ján meg­je­lent cik­ké­ben továb­bá T. Csaba vád­lott val­lo­má­sá­ra hivat­koz­va állít­ja, hogy a ter­ve­zett Duna­Ci­ty beru­há­zás érté­ke 300 mil­li­árd forint volt, így csak ebből az egyet­len vagyon­elem­ből kár­ta­la­ní­ta­ni lehe­tett volna az összes Quaestor-károsultat. A fel­szá­mo­ló ezért jóval a valós ár alatt hir­det­te meg 28 mil­li­árd forintért.

Ezzel szem­ben a ren­del­ke­zés­re álló okira­ti bizo­nyí­té­kok, és tanú­val­lo­más sze­rint egy mil­li­árd euró összeg­be, azaz 300 mil­li­árd forint­ba a tel­jes beru­há­zás került volna, nem ennyi lett volna a rea­li­zál­ha­tó haszon. A Duna­Ci­ty Kft. tulaj­do­nát képe­ző ingat­la­nok 2012. évben 14 mil­li­árd forin­tos, míg 2014. évben 15,7 mil­li­árd forin­tos érté­ken sze­re­pel­tek a köny­vek­ben. A 2012. évről kiadott könyv­vizs­gá­ló jelen­té­sé­ben a könyv­vizs­gá­ló pedig még azt is két­sé­ges­nek tar­tot­ta, hogy ezen ingat­la­nok piaci érté­ke nem alacsonyabb-e, mint a köny­vek­ben akkor sze­re­pel­te­tett 14 mil­li­árd forin­tos érték.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség meg­is­mét­li a Quaes­tor üggyel kap­cso­lat­ban pár nap­pal ezelőt­ti saj­tó­köz­le­mé­nyé­ben kifej­tett állás­pont­ját, misze­rint a lap­ban akkor és most meg­je­lent köz­lé­sek kizá­ró­lag a vád­lot­tak állí­tá­sa­in ala­pu­ló, véde­ke­zé­si tak­ti­ká­juk része­ként meg­je­lent egy­ol­da­lú állí­tá­sok, amik a hite­les és pon­tos tájé­koz­ta­tás igé­nye nél­kül a köz­vé­le­mény fél­re­tá­jé­koz­ta­tá­sá­ra alkalmasak.