Főoldal » Győri Fellebbviteli Főügyészség » A Győri Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye a fiát leszúró apa ügyében

Sem jogos véde­lem, sem vélt jogos véde­lem, sem erős fel­in­du­lás nem álla­pít­ha­tó meg annak az apá­nak a javá­ra, aki az alko­ho­li­zá­ló együtt­élé­sük során szo­ká­sos­sá vált viták leg­utób­bi­kán leszúr­ja a fiát. 

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség az első­fo­kú íté­let hely­ben­ha­gyá­sát indít­vá­nyoz­za abban az ügy­ben, ahol az idős apa leszúr­ta közép­ko­rú fiát.

A Győri Tör­vény­szék a 2020. szep­tem­ber 10-én meg­ho­zott íté­le­té­ben a vád­lot­tat ember­ölés bűn­tet­té­ben mond­ta ki bűnös­nek, s ezért őt 6 év 6 hónap bör­tön­bün­te­tés­re és 3 év köz­ügyek gya­kor­lá­sá­tól eltil­tás­ra ítél­te.

A nem jog­erős íté­let sze­rint a vád­lott és fia a csa­lá­di ház­ban együtt éltek. Mind­ket­ten rend­sze­re­sen ita­loz­tak és ilyen­kor vesze­ked­tek, amely vesze­ke­dés az omi­nó­zus napon este enyhe tett­le­ges­ség­be, aztán pár per­ces szü­net­tel utána abba tor­kol­lott, hogy az eny­hén ittas vád­lott a felé­je köze­le­dő súlyo­san ittas sér­tet­tet dühé­ben a kenyér­sze­le­te­lés­hez elő­vett 24 cm pen­ge­hosszú­sá­gú kés­sel erő­tel­je­sen hasba szúr­ta. Ezt köve­tő­en a vád­lott men­tőt hívott, s annak meg­ér­ke­zé­sé­ig – miköz­ben még indu­la­to­san szi­dal­maz­ta és sér­te­get­te őt – a sér­tett sérü­lé­se­it a disz­pé­cser tele­fo­nos uta­sí­tá­sai alap­ján meg­pró­bál­ta ellát­ni. A sér­tet­ten élet­men­tő műté­tet haj­tot­tak végre, ennek elle­né­re más­nap­ra vir­ra­dó­an meg­halt.

Az első­fo­kú íté­let ellen a vád­lott és védő­je elté­rő minő­sí­té­sért és eny­hí­té­sért jelen­tet­tek be fel­leb­be­zé­se­ket, ame­lye­ket a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség nem tart ala­pos­nak.

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint bün­tet­he­tő­sé­get kizá­ró ok nem álla­pít­ha­tó meg, a cse­lek­mény minő­sí­té­se tör­vé­nyes. A vád­lott nem volt jogos védel­mi hely­zet­ben, mert a vitá­juk és a vesze­ke­dé­sük befe­je­zé­se után – saját elő­adá­sa sze­rint sem – a sér­tett nem inté­zett elle­ne jog­ta­lan táma­dást, a sér­tett későb­bi felé­je hala­dá­sa pedig önma­gá­ban a sze­mé­lyét köz­vet­le­nül fenye­ge­tő jog­ta­lan táma­dás veszé­lyét sem jelent(het)i. A vád­lott nem volt vélt jogos védel­mi hely­zet­ben sem, mert nem volt ala­pos oka az elle­ne irá­nyu­ló jog­ta­lan táma­dás­sal köz­vet­le­nül fenye­ge­tő hely­zet téves fel­té­te­le­zé­sé­re, miu­tán – szin­tén saját elő­adá­sa sze­rint – a sér­tett meg sem szó­lalt, azaz még ver­bá­li­san sem fenye­get­te meg. A vád­lott volt az, aki eleve indu­la­tos volt, azon­ban indu­la­ta nem mél­tá­nyol­ha­tó okból szár­ma­zott, így az erős fel­in­du­lás­ban elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te, mint az ember­ölés eny­hébb esete sem áll(hat) fenn.

A vád­lot­tal szem­ben kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés­nek a bün­te­té­si tétel ötéves alsó hatá­rá­hoz közel eső mér­té­ke még úgyis inkább mél­tá­nyos, hogy a vád­lott idős, beis­me­ré­se a tény­ál­lás alap­já­ul szol­gált, az ember­ölés­re irá­nyu­ló szán­dé­ka eshe­tő­le­ges volt, a men­tők hívá­sá­val és kiér­ke­zé­sü­kig a sér­tett sérü­lé­sé­nek ellá­tá­sá­val az ered­mény elhá­rí­tá­sá­ra töre­ke­dett.