Főoldal » Hírek » A külföldi vesztegető és a „hagyomány” - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Nyír­egy­há­zi Tör­vény­szék a köte­les­ség meg­sze­gé­sé­re irá­nyu­ló hiva­ta­li vesz­te­ge­tés bűn­tet­te miatt 1 év 6 hónap – vég­re­haj­tá­sá­ban 2 év pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tett – bör­tön­bün­te­tés­re ítél­te azt a vád­lot­tat, aki 3000 forint­tal pró­bált meg­vesz­te­get­ni egy vele szem­ben jog­sze­rű­en intéz­ke­dő rend­őr őrmes­tert. A bíró­ság az ügyész­ség indít­vá­nyá­val ellen­tét­ben kiuta­sí­tás bün­te­tés alkal­ma­zá­sát nem látta indokoltnak.

A nem jog­erős íté­let tény­ál­lá­sa sze­rint a vád­lott 2018. augusz­tus 10. nap­ján, a magyar-ukrán határ köze­lé­ben gép­ko­csi­val köz­le­ke­dett, ami­kor a rend­őrök ellen­őriz­ték, mivel ész­lel­ték, hogy a vád­lott biz­ton­sá­gi öve nem volt bekap­csol­va. A rend­őr tájé­koz­tat­ta, hogy a biz­ton­sá­gi öv hiá­nya miatt 15.000 forint hely­szí­ni bír­ság­gal sújtja. 

A rend­őr – a vád­lott hiá­nyos nyelv­is­me­re­té­re tekin­tet­tel – a biz­ton­sá­gi öv hiá­nyát a keze­i­vel jelez­te, a kisza­ban­dó bír­ság­ra a „stráf”, a fize­tés mód­já­ra pedig a „ter­mi­nal, kar­tecs­ku és csekk” ukrán kife­je­zé­se­ket hasz­nál­ta. Bár a vád­lott a hasz­nált kife­je­zé­se­ket két­ség­te­le­nül meg­ér­tet­te, azon­ban a pénz­tár­cá­já­ból kivett 3000 forin­tot, amit a „pre­zent”, vagy­is aján­dék szó hasz­ná­la­tá­val a rend­őr­sé­gi kis­busz pad­ló­já­ra helye­zett. Az intéz­ke­dő rend­őr több­ször fel­hív­ta az elkö­ve­tő figyel­mét arra, hogy nem fogad­hat­nak el aján­dé­kot, azon­ban a vád­lott tovább­ra sem hagyott fel szán­dé­ká­val, noha az őrmes­ter „nyet kesh”  kife­je­zé­sek­kel érté­sé­re adta, hogy hely­szí­nen kész­pénz­zel fizet­ni nincs lehe­tő­ség. A vád­lott a jár­őr­társ anya­nyel­vi fel­szó­lí­tá­sá­nak sem tett ele­get, és bár a rend­őr tiszt­he­lyet­tes test­be­széd­del is egy­ér­tel­mű­en tájé­koz­tat­ta, hogy Magyar­or­szá­gon a vesz­te­ge­té­sért bilincs jár, a vád­lott a 3000 forint össze­get a kis­busz pad­ló­já­ról fel­vet­te és „no csekk, pre­zent” kife­je­zé­sek hasz­ná­la­tá­val a vele szem­ben intéz­ke­dő rend­őr irá­nyá­ba nyúj­tot­ta annak fejé­ben, hogy a bír­ság kisza­bá­sát elke­rül­je.  A rend­őr az ígért jog­ta­lan vagyo­ni előnyt nem fogad­ta el, társa segít­sé­gé­vel a vád­lot­tat meg­bi­lin­csel­te, majd a cse­lek­ményt felet­te­se­i­nek jelentette.

A tör­vény­szék íté­le­te ellen beje­len­tett fel­leb­be­zé­sé­ben a Deb­re­ce­ni Regi­o­ná­lis Nyo­mo­zó Ügyész­ség rámu­ta­tott arra, hogy nem mél­tá­nyol­ha­tó az a védői érve­lés, amely sze­rint egyes orszá­gok­ban az ilyen jel­le­gű cse­lek­mé­nyek­nek köz­is­mer­ten hagyo­má­nya van. A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség indít­vá­nya sze­rint a súlyo­sabb bün­te­tés, vala­mint kiuta­sí­tás alkal­ma­zá­sa éppen az álta­lá­nos meg­elő­zés tör­vé­nyes cél­ját szol­gá­ló joghátrány.

A kor­rup­ci­ós bűn­cse­lek­ményt elkö­ve­tő, Magyar­or­szág­hoz sem­mi­lyen módon nem kötő­dő kül­föl­di állam­pol­gár vád­lott Magyar­or­szá­gon tar­tóz­ko­dá­sa nem kívá­na­tos, ezért hatá­ro­zott tar­tam­ra indo­kolt a kiuta­sí­tá­sa is.

A bün­te­tő­ügy­ben másod­fo­kon a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la határoz.