Főoldal » Hírek » Az anyagyilkosok fele tartja csak magát bűnösnek és bánja meg tettét

olva­sá­si idő: 3 perc

A szü­lő­bán­tal­ma­zást leg­gyak­rab­ban a tizen­éves fia­ta­lok, főleg fiúk köve­tik el, a szü­lők éle­té­nek kiol­tá­sa pedig több­sé­gé­ben fel­nőtt korú elkö­ve­tők bűne- írja leg­fris­sebb tanul­má­nyá­ban dr. Solt Ágnes az Orszá­gos Kri­mi­no­ló­gi­ai Inté­zet tudo­má­nyos főmun­ka­tár­sa a szü­lők sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés szo­cio­ló­gi­ai hát­te­ré­ről. A szü­lő­bán­tal­ma­zás akkor vált jelen­ség­gé tár­sa­dal­munk­ban, ami­kor a válá­sok, majd az ezek követ­kez­mé­nye­ként kiala­kult egy­szü­lős csa­lád­mo­dell meg­je­lent. A szü­lő­bán­tal­ma­zás vezet­het a szülő éle­té­nek kiol­tá­sá­hoz, de ez szél­ső­sé­ges, tra­gi­kus ese­tek­ben for­dul elő.

A szü­lő­gyil­kos­ság­nak három tipi­kus esete van - írja dr. Solt Ágnes. Egyik eset­ben az elkö­ve­tő az ember­ölés­sel meg­to­rol­ja a koráb­ban szü­lő­jé­től elszen­ve­dett sérel­me­it, meg­aláz­ta­tá­sa­it. Jel­lem­ző, hogy az elkö­ve­tő pszi­chi­át­ri­ai beteg­ség­ben szen­ved. Maga­te­he­tet­len­né vált, idős szü­lő­ket, pedig a nagy­ko­rú elkö­ve­tők hanya­gol­nak el olyan súlyos mér­ték­ben, hogy a sér­tett a gon­do­zat­lan­ság­ba bele­hal.

A szerző névjegye:
dr. Solt Ágnes PhD
szociológus, tudományos főmunkatárs. OKRI
Kutatási területei:
» elítéltek és börtönök
» a hosszú távú szabadságvesztés hatásai 
» életfogytiglan szabadságvesztés-büntetésüket töltő elítéltek
» gyermek- és fiatalkori veszélyeztetettség
» mentalitás, énkép és a szocializációs folyamatok összefüggései
» mélyszegénység, kirekesztett társadalmi csoportok

A tizen­éves vagy fia­tal fel­nőtt, aki any­ját bán­tal­maz­za, jel­lem­ző­en eltér attól a tizen­éves­től vagy fia­tal fel­nőt­től, aki meg­öli szü­lő­jét. Az alap­ve­tő különb­ség, hogy a fia­tal elkö­ve­tő az ember­ölé­sek ese­té­ben jel­lem­ző­en a szülő által bán­tal­ma­zott, vagy mély sérel­mek­kel fel­nö­vő gyer­mek volt koráb­ban, míg az any­ját bán­tal­ma­zó fia­tal fiú­gyer­mek koráb­ban nem szen­ve­dett el bán­tal­ma­zást a szü­lő­je részé­ről.

A szülő sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés témá­já­ban a szak­iro­da­lom jóval sze­gé­nye­sebb, mint a bán­tal­ma­zás kér­dés­kö­ré­ben, mert ilyen ese­tek viszony­lag rit­kán for­dul­nak elő. A kuta­tó a 2015 és 2018 közöt­ti idő­sza­kot vizs­gál­ta.

Dr. Solt Ágnes egyen­ként elol­vas­ta a ren­del­ke­zé­sé­re álló ügyek aktá­it. Mun­ká­já­ban egy 14 éves lány ese­tét, aki meg­öl­te az édes­any­ját, rész­le­te­sen ismer­te­ti. A kuta­tó más­fél évig, havon­ta három és fél órát beszél­ge­tett a tini­vel. Ahogy erő­sö­dött a köz­tük kiala­kult biza­lom és kötő­dés, úgy osz­tott meg egyre töb­bet gon­do­la­ta­i­ról a fia­tal lány, aki az egyik talál­ko­zó­ju­kat meg­elő­ző­en egy hét­tel öngyil­kos­sá­got kísé­relt meg. A lány a tör­té­ne­té­vel árnyal­ja a szü­lő­gyil­kos­ság bor­zal­ma­i­ról kiala­kult egy­ol­da­lú képet.

Dr. Solt Ágnes meg­vizs­gál­ta, hogy hol, kik és milyen körül­mé­nyek között követ­ték el a bűn­cse­lek­ményt. Kide­rült, hogy 12 megyé­ben hozott a bíró­ság szü­lő­gyil­kos­ság miatt íté­le­tet az adott idő­szak­ban, de Buda­pes­ten pél­dá­ul egyet­len ilyen eset sem volt három és fél év alatt, miköz­ben az ország közel ötöde Buda­pes­ten él. Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben, ahol a magyar­or­szá­gi népes­ség közel 7%-a élt, a szülő sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölé­sek csak­nem negye­dét követ­ték el. Pest megyé­ben a lakos­ság közel 13%-a élt, az emlí­tett bűn­cse­lek­mény viszont ebben a megyé­ben csak­nem 21% arány­ban való­sult meg.

Az elkö­ve­tők­ről sok tény kide­rült. Egy­har­ma­duk 24–33 év közöt­ti, több mint felé­nek élet­ko­ra mini­mum 34 év, és fele rész­ben köz­ség­ben vagy tanyán élnek, miköz­ben az ország népes­sé­gé­nek mind­össze 30%-a él itt. Az elkö­ve­tők több mint felé­nek tanult szak­má­ja van és bün­tet­len elő­éle­tű. Az elkö­ve­tők az ese­tek három­ne­gyed részé­ben beis­mer­ték a bűn­cse­lek­ményt, de csak az ügyek mind­össze felé­ben tar­tot­ták magu­kat bűnös­nek és bán­ták meg tet­tü­ket. Ötö­dük szán­dé­ko­zott öngyil­kos­sá­got elkö­vet­ni az ember­ölés után.

Az elkö­ve­tők négy­ötö­dé­nél diag­nosz­ti­zál­tak az elkö­ve­tést meg­elő­ző­en pszi­chi­át­ri­ai beteg­sé­get vagy sze­mé­lyi­ség­za­vart. A vizs­gált ese­tek­ben az elkö­ve­tők túl­nyo­mó több­sé­ge érzel­mi­leg tel­je­sen magá­nyos volt. Táma­sza, aki­hez erő­sen kötő­dött volna, vagy akire szá­mít­ha­tott, nem volt jelen az éle­té­ben.

Tipi­kus előz­mény­nek tűn­het, hogy az elkö­ve­tő gye­rek­ko­rá­ban csa­lá­don belü­li erő­szak elszen­ve­dő­je volt, de az ese­tek több mint felé­ben nem lel­he­tő fel ilyen minta. A szü­lő­gyil­kos­ság­hoz inkább pszi­chés beteg­sé­gek, alko­ho­liz­mus vagy egyéb olyan körül­mé­nyek vezet­nek, ame­lyek az elítélt súlyo­san hát­rá­nyos hely­ze­té­ről árul­kod­nak, és ame­lyek miatt job­bá­ra fel­nőtt korá­ban sem sza­kad el a szü­lői ház­tól. Fel­nő­ve keze­let­len vagy gon­dat­la­nul kezelt pszi­chés beteg­ként tör a vele együtt élő szü­lő­je éle­té­re, vagy az idős, maga­te­he­tet­len­né váló szü­lő­je gon­do­zá­sát elha­nya­gol­ja.

Dr. Solt Ágnes kuta­tá­sa a szü­lő­bán­tal­ma­zás jelen­sé­gét is érin­ti. Tár­sa­dal­munk­ban ez akkor ter­jedt el, ami­kor a válá­sok, vala­mint az egy­szü­lős csa­lá­dok száma meg­nőtt. A szü­lő­bán­tal­ma­zás ese­té­ben vissza­té­rő­en elő­for­du­ló jel­leg­ze­tes­ség, hogy fia­tal­ko­rú vagy fia­tal nagy­ko­rú fiú bán­tal­maz­za soro­za­to­san az édes­any­ját, vala­mint a nagy­ko­rú, vala­mi­lyen fogya­ték­kal élő, gyak­ran szen­ve­dély­be­teg, pszi­chi­át­ri­ai beteg­ség­ben szen­ve­dő ember bán­tal­maz­za a vele együtt élő, idős, gyen­ge, kiszol­gál­ta­tott szü­lő­jét.

A tizen­éves vagy fia­tal fel­nőtt, aki any­ját bán­tal­maz­za, jel­lem­ző­en eltér attól a tizen­éves­től vagy fia­tal fel­nőt­től, aki meg­öli szü­lő­jét. Az alap­ve­tő különb­ség, hogy a fia­tal elkö­ve­tő az ember­ölé­sek ese­té­ben jel­lem­ző­en a szülő által bán­tal­ma­zott, vagy mély sérel­mek­kel fel­nö­vő gyer­mek volt koráb­ban, míg az any­ját bán­tal­ma­zó fia­tal fiú­gyer­mek koráb­ban nem szen­ve­dett el bán­tal­ma­zást a szü­lő­je részé­ről.

A kuta­tás célja, hogy fel­hív­ja a figyel­met arra, hogy a szü­lő­bán­tal­ma­zás és a szü­lő­gyil­kos­ság jelen­sé­ge a szo­ci­á­lis háló műkö­dé­si hiá­nyos­sá­ga­i­ra vezet­he­tő vissza:


- a pszi­chi­át­ri­ai bete­gek nem meg­fe­le­lő ellá­tá­sá­ra;
- az idős, maga­te­he­tet­len embe­rek gon­do­zat­lan­sá­gá­ra és kiszol­gál­ta­tott­sá­gá­ra;
- vala­mint a gyer­mek­vé­de­lem hiá­nyos­sá­ga­i­ra.

A pre­ven­ció és szo­ci­á­lis ellá­tó­rend­szer nél­kü­löz­he­tet­le­nül fon­tos és a bűn­meg­elő­zés elsőd­le­ges esz­kö­ze lehet­ne, és kel­le­ne hogy legyen.

A szülő sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés szo­cio­ló­gi­ai hát­te­ré­ről bőveb­ben a Kri­mi­no­ló­gi­ai Tanul­má­nyok című OKRI kiad­vány 59. szá­má­ban olvas­hat­nak.