Főoldal » Hírek » Az Európai Unió Bíróságának C-564/19. számú ügyében a legfőbb ügyész nem sértett uniós jogot, mivel a jogorvoslati kezdeményezése nem az előzetes döntéshozatali eljárás, hanem a magyar büntetőeljárás törvénysértő felfüggesztése ellen irányult – a Legfőbb Ügyészség sajtóközleménye

Az adott ügy­ben egy svéd állam­pol­gár lőfegy­ver­rel és lőszer­rel vissza­élés vét­sé­ge miatt lett meg­vá­dol­va, amely eljá­rást a Pesti Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság – ügy­vé­di indít­vány­ra – fel­füg­gesz­tet­te és az Euró­pai Unió Bíró­sá­gá­nak elő­ze­tes dön­tés­ho­za­ta­li eljá­rá­sát kez­de­mé­nyez­te.

 

Elő­ze­tes dön­tés­ho­za­ta­li eljá­rás (BH 2017.201., BH 2007.377., C-238/81. számú, a Srl. CILFIT és Lani­fi­cio di Gavar­do SpA v. Ministry of Health ügy) csak olyan kér­dés­ben kez­de­mé­nyez­he­tő, amely­nek az adott ügy eldön­té­sé­nek szem­pont­já­ból jelen­tő­sé­ge van.

 

Az uniós bíró­ság íté­le­te – a magyar leg­főbb ügyész jog­or­vos­la­ti indít­vá­nyá­val egyet­ér­tés­ben, a fen­ti­ek­ben emlí­tett dön­té­sek­re is figye­lem­mel – befo­gad­ha­tat­lan­nak ítél­te a fel­füg­gesz­tő vég­zés­ben meg­je­lölt három ok közül a bírói füg­get­len­ség­gel és java­dal­ma­zás­sal kap­cso­lat­ban fel­tett kér­dé­se­ket.

 

A Pesti Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság­nak a har­ma­dik, tol­má­cso­lás­sal össze­füg­gő kér­dés tekin­te­té­ben is foly­tat­nia kel­lett volna az eljá­rást, mivel vala­mennyi – már akkor ren­del­ke­zés­re álló – adat sze­rint nem lehe­tett két­sé­ges a tol­má­cso­lás minő­sé­ge, a ter­helt meg­fe­le­lő, álta­la értett nyel­ven tör­tént tájé­koz­ta­tá­sa. Fel sem merül­he­tett a ter­helt távol­lé­té­ben tör­té­nő eljá­rás tör­vé­nyes­sé­gé­nek a kér­dé­se, mivel az ügyész­ség nem ter­jesz­tett elő a távol­lé­tes eljá­rás­hoz szük­sé­ges indít­ványt. Külön meg kell jegyez­ni azt is, hogy a bíró­ság­nak az ügy­vé­di indít­ványt a Be. 80.§ (1) bekez­dé­se c) pont­ja alap­ján el kel­lett volna uta­sí­ta­nia, mivel az – a bíró­ság által is ismert okok­ból – nem jogo­sult­tól szár­ma­zott.

 

Mind­ezek­re tekin­tet­tel álla­pí­tot­ta meg a Kúria a Bt.III.838/2019/11. számú íté­le­té­vel, hogy a vég­zés tör­vény­sér­tő.

 

A leg­főbb ügyész eljá­rá­sa min­den­ben meg­fe­lelt a hatá­lyos magyar jog­nak.