Fellebbezett a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a bíróság által kiszabott óvadék ellen, az előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt eljárás alatt álló férfi ügyében, ismételten letartóztatásba kerülése érdekében.
A benyújtott vádirat szerint a terhelt 2015. évben élettársát, gyermeke édesanyját több késszúrással, baltacsapással megpróbálta megölni, a bántalmazást csak azért hagyta abba, mert bízott a sértett elvérzésében. A büntetőeljárás során a törvényszék a vádlott letartóztatását 2018. május 28. napján ismételten elrendelte. Határozatában arra hivatkozott, hogy az eljárás lefolytatása az előzetes letartóztatásnál kisebb korlátozással járó más kényszerintézkedéssel, így sem házi őrizettel, sem lakhelyelhagyási tilalommal nem biztosítható. A Debreceni Ítélőtábla a 2018. június 29. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság döntését, helyes indokai alapján, helybenhagyta.
A törvényszék azonban alig egy hónappal később a vádlott és védőjének kérelme alapján óvadék letételét engedélyezte, amelynek összegét 5 millió forintban állapította meg. Úgy határozott, hogy az óvadék befizetése után a vádlott előzetes letartóztatását megszünteti, helyette elektronikus nyomkövető alkalmazása mellett bűnügyi felügyeletét, valamint a sértettől és tanúktól való távoltartását rendelte el. Szabadlábra helyezése esetén a lakóhelyét kizárólag a bíróság engedélyével és meghatározott célból jogosult elhagyni.
A törvényszék nem vonta kétségbe, miszerint az letartóztatás elrendelésének három oka – a szökés, elrejtőzés veszélye, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának veszélye és a bűnismétlés veszélye – az újabb döntés időpontjában is változatlanul fennáll.
Az ügyészség a határozat ellen a vádlott letartóztatásának további fenntartása céljából fellebbezett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a törvényszék döntése a vádlott ellen emelt vád, valamint a vádlotti személyiség és magatartás ismeretében nem következetes. A törvény szerint az óvadék a letartóztatásnál enyhébb személyi korlátozás szabályainak megtartását biztosító intézkedés. A bíróságnak az óvadék összegét a bűncselekmény tárgyi súlyára, valamint a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére figyelemmel kell megállapítania.
A fellebbviteli főügyészség véleménye szerint a vádlott az 5 millió forint óvadék esetleges elveszítésével valódi kockázatot nem vállal. Bűnössége megállapításának esetén ugyanis a bírói gyakorlat szerint igen súlyos fegyházbüntetés kiszabásával kell számolnia. Ehhez viszonyítva az óvadék összege rendkívül alacsony, a szökés veszélyét nem szünteti meg. A nyomkövető eszköz ezt a veszélyt - a távoltartás pedig a bizonyítás veszélyeztetését, valamint a bűnismétlést - nem zárja ki. Súlyos megítélésű emberölés miatt indult büntetőeljárásokban az óvadék alkalmazását a bíróságok többnyire elutasították, vagy jóval magasabb összegben állapították meg.
A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a büntetőügy sajátosságaira figyelemmel óvadék alkalmazásának nincs törvényes indoka. Az ügyben másodfokon a Debreceni Ítélőtábla dönt.