Főoldal » Archív » Az óvadék alkalmazásának határai

Fel­leb­be­zett a Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a bíró­ság által kisza­bott óva­dék ellen, az előre kiter­vel­ten, aljas indok­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­té­nek kísér­le­te és más bűn­cse­lek­mény miatt eljá­rás alatt álló férfi ügyé­ben, ismé­tel­ten letar­tóz­ta­tás­ba kerü­lé­se érdekében.

A benyúj­tott vád­irat sze­rint a ter­helt 2015. évben élet­tár­sát, gyer­me­ke édes­any­ját több kés­szú­rás­sal, bal­ta­csa­pás­sal meg­pró­bál­ta meg­öl­ni, a bán­tal­ma­zást csak azért hagy­ta abba, mert bízott a sér­tett elvér­zé­sé­ben. A bün­te­tő­el­já­rás során a tör­vény­szék a vád­lott letar­tóz­ta­tá­sát 2018. május 28. nap­ján ismé­tel­ten elren­del­te. Hatá­ro­za­tá­ban arra hivat­ko­zott, hogy az eljá­rás lefoly­ta­tá­sa az elő­ze­tes letar­tóz­ta­tás­nál kisebb kor­lá­to­zás­sal járó más kény­szer­in­téz­ke­dés­sel, így sem házi őri­zet­tel, sem lak­hely­el­ha­gyá­si tila­lom­mal nem biz­to­sít­ha­tó. A Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la a 2018. júni­us 29. nap­ján kelt vég­zé­sé­vel az első­fo­kú bíró­ság dön­té­sét, helyes indo­kai alap­ján,  helybenhagyta.

A tör­vény­szék azon­ban alig egy hónap­pal később a vád­lott és védő­jé­nek kérel­me alap­ján óva­dék leté­te­lét enge­dé­lyez­te, amely­nek össze­gét 5 mil­lió forint­ban álla­pí­tot­ta meg. Úgy hatá­ro­zott, hogy az óva­dék befi­ze­té­se után a vád­lott elő­ze­tes letar­tóz­ta­tá­sát meg­szün­te­ti, helyet­te elekt­ro­ni­kus nyom­kö­ve­tő alkal­ma­zá­sa mel­lett bűn­ügyi fel­ügye­le­tét, vala­mint a sér­tet­től és tanúk­tól való távol­tar­tá­sát ren­del­te el. Sza­bad­láb­ra helye­zé­se ese­tén a lakó­he­lyét kizá­ró­lag a bíró­ság enge­dé­lyé­vel és meg­ha­tá­ro­zott cél­ból jogo­sult elhagyni.

A tör­vény­szék nem vonta két­ség­be, misze­rint az letar­tóz­ta­tás elren­de­lé­sé­nek három oka            – a szö­kés, elrej­tő­zés veszé­lye, a bizo­nyí­tás meg­ne­he­zí­té­sé­nek vagy meg­hi­ú­sí­tá­sá­nak veszé­lye és a bűn­is­mét­lés veszé­lye – az újabb dön­tés idő­pont­já­ban is vál­to­zat­la­nul fennáll.

Az ügyész­ség a hatá­ro­zat ellen a vád­lott letar­tóz­ta­tá­sá­nak továb­bi fenn­tar­tá­sa cél­já­ból fel­leb­be­zett. A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a tör­vény­szék dön­té­se a vád­lott ellen emelt vád, vala­mint a vád­lot­ti sze­mé­lyi­ség és maga­tar­tás isme­re­té­ben nem követ­ke­ze­tes. A tör­vény sze­rint az óva­dék a letar­tóz­ta­tás­nál eny­hébb sze­mé­lyi kor­lá­to­zás  sza­bá­lya­i­nak meg­tar­tá­sát biz­to­sí­tó intéz­ke­dés. A bíró­ság­nak az óva­dék össze­gét a bűn­cse­lek­mény tár­gyi súlyá­ra, vala­mint a ter­helt sze­mé­lyi körül­mé­nye­i­re és vagyo­ni hely­ze­té­re figye­lem­mel kell megállapítania.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség véle­mé­nye sze­rint a vád­lott az 5 mil­lió forint óva­dék eset­le­ges elve­szí­té­sé­vel való­di koc­ká­za­tot nem vál­lal. Bűnös­sé­ge meg­ál­la­pí­tá­sá­nak ese­tén ugyan­is a bírói gya­kor­lat sze­rint igen súlyos fegy­ház­bün­te­tés kisza­bá­sá­val kell szá­mol­nia. Ehhez viszo­nyít­va az óva­dék össze­ge rend­kí­vül ala­csony, a szö­kés veszé­lyét nem szün­te­ti meg. A nyom­kö­ve­tő esz­köz ezt a veszélyt - a távol­tar­tás pedig a bizo­nyí­tás veszé­lyez­te­té­sét, vala­mint a bűn­is­mét­lést - nem zárja ki.  Súlyos meg­íté­lé­sű ember­ölés miatt indult bün­te­tő­el­já­rá­sok­ban az óva­dék alkal­ma­zá­sát a bíró­sá­gok több­nyi­re eluta­sí­tot­ták, vagy jóval maga­sabb összeg­ben álla­pí­tot­ták meg.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a bün­te­tő­ügy sajá­tos­sá­ga­i­ra figye­lem­mel óva­dék alkal­ma­zá­sá­nak nincs tör­vé­nyes indo­ka.  Az ügy­ben másod­fo­kon a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la dönt.