Főoldal » Az ügyészségről » Ügyészi etika » A legfőbb ügyész ajánlása

A legfőbb ügyész ajánlása az ügyészi hivatás etikai szabályairól1

Az ügyész­ség­ről szóló 2011. évi CLXIII. tör­vény 7. §-ában írt köte­le­zett­sé­gek betar­tá­sa, illet­ve az ügyé­szi hiva­tás­hoz méltó maga­tar­tás tanú­sí­tá­sá­nak elő­se­gí­té­se cél­já­ból a követ­ke­ző aján­lást teszem közzé:

Az ügyé­szek kulcs­sze­re­pet töl­te­nek be az igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ban. Az aján­lás a tör­vé­nyes, pár­tat­lan, tisz­tes­sé­ges és elő­íté­let­től men­tes eljá­rás érde­ké­ben össze­fog­la­ló­an tar­tal­maz­za az ügyé­szi hiva­tás eti­kai normáit.

Az aján­lás­ban fog­lalt nor­mák irány­mu­ta­tás­ként szol­gál­nak, fel­hív­ják a figyel­met az eti­kai koc­ká­za­tok­ra, támo­ga­tást nyúj­ta­nak az eti­kai prob­lé­mák fel­is­me­ré­sé­ben és helyes kezelésében.

Az aján­lás ügyé­szek­re vonat­ko­zó elő­írá­sai más ügyész­sé­gi alkal­ma­zot­tak­nak is útmu­ta­tá­sul szol­gál­nak, a rájuk vonat­ko­zó tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás­ból eredő különbségekkel.

Az eti­kai nor­mák súlyos meg­sér­té­se a hatá­lyos ren­del­ke­zé­sek­nek meg­fe­le­lő­en bün­te­tő vagy fegyel­mi fele­lős­ség­re vonás alap­já­ul szolgálhat.

I. ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEK

Az ügyé­szek­nek min­den­kor és min­den körül­mé­nyek között

  1. köte­le­zett­sé­ge­i­ket – bele­ért­ve az intéz­ke­dés irán­ti köte­le­zett­sé­get – a vonat­ko­zó nem­ze­ti és nem­zet­kö­zi jog­nak meg­fe­le­lő­en kell végrehajtaniuk;
  2. fel­ada­ta­i­kat tisz­tes­sé­ge­sen, pár­tat­la­nul, követ­ke­ze­te­sen, haté­ko­nyan és idő­sze­rű­en kell ellátniuk;
  3. tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni­uk, és védel­mez­ni­ük kell az embe­ri mél­tó­sá­got, eljá­rá­suk során be kell tar­ta­ni­uk, és be kell tar­tat­ni­uk az embe­ri jogo­kat, vala­mint kerül­ni­ük kell a diszk­ri­mi­ná­ció min­den formáját;
  4. figye­lem­mel kell len­ni­ük arra, hogy az állam nevé­ben és a köz érde­ké­ben jár­nak el;
  5. jog­sza­bály kere­te­in belül töre­ked­ni­ük kell a tár­sa­da­lom álta­lá­nos érde­kei, vala­mint az egyé­nek érde­kei és jogai közöt­ti egyen­súly megteremtésére.

II. A HIVATÁS GYAKORLÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

1. Az ügyészeknek

  1. min­den­kor meg kell őriz­ni­ük hiva­tá­suk méltóságát;
  2. min­dig a szak­mai sza­bá­lyok sze­rint, tisz­tes­sé­ge­sen és a lehe­tő leg­na­gyobb gon­dos­sá­got tanú­sít­va kell eljárniuk;
  3. kel­lő­en tájé­ko­zott­nak és kép­zett­nek kell len­ni­ük, követ­ni­ük kell a rele­váns jogi és tár­sa­dal­mi változásokat;
  4. fel­ada­ta­i­kat külső befo­lyás­tól men­te­sen, féle­lem, rész­re­haj­lás és elfo­gult­ság nél­kül kell ellát­ni­uk; nem befo­lyá­sol­hat­ják őket egyé­ni vagy cso­port érde­kek, vala­mint a köz­vé­le­mény és a média nyomása;
  5. a pár­tat­lan és egy­sé­ges eljá­rá­suk során annak lát­sza­tá­ra is ügyel­ni­ük kell; tar­tóz­kod­ni­uk kell a pár­tat­lan­ság köve­tel­mé­nyé­vel össze­fér­he­tet­len bár­mi­ne­mű poli­ti­kai tevé­keny­ség­ben való rész­vé­tel­től; a véle­mény­nyil­vá­ní­tás sza­bad­sá­gát és az egye­sü­lés­hez való jogot úgy lehet gya­ko­rol­ni­uk, hogy az össze­fér­jen a hiva­ta­luk­kal, és ne legyen hatás­sal, ille­tő­leg ne tűn­jön úgy, hogy hatás­sal van az ügyész­ség füg­get­len­sé­gé­re vagy a pártatlanságra;
  6. biz­to­sí­ta­ni­uk kell a tör­vény előt­ti egyen­lő­sé­get, és tar­tóz­kod­ni­uk kell bár­mi­fé­le meg­kü­lön­böz­te­tés­től, külö­nö­sen nem, faj, bőr­szín, nyelv, val­lás, poli­ti­kai vagy egyéb néze­tek, sze­xu­á­lis ori­en­tá­ció, szár­ma­zás, a nem­ze­ti kisebb­sé­gek­kel való kap­cso­lat, vagyo­ni, egész­sé­gi hely­zet vagy fogya­té­kos­ság alapján;
  7. kiemelt figye­lem­mel kell kezel­ni­ük a hát­rá­nyos hely­ze­tű vagy védel­met igény­lő sze­mé­lyek, külö­nö­sen a kis­ko­rú­ak, a sér­tet­tek és a fogya­té­ko­sok helyzetét;
  8. tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni­uk azok­nak az egyé­nek­nek a néze­te­it, jogos érde­ke­it, magán­éle­tét és lehet­sé­ges kap­cso­la­ta­it, akik­kel hiva­ta­los minő­sé­gük­ben érintkeznek;
  9. töre­ked­ni­ük kell annak biz­to­sí­tá­sá­ra, hogy az egyé­ne­ket (olyan mér­ték­ben, ahogy arra hatás­kör­rel ren­del­kez­nek) meg­fe­le­lő­en tájé­koz­tas­sák joga­ik­ról és jogi státuszukról;
  10. a bíró­ság­gal, rend­őr­ség­gel, más ható­ság­gal, illet­ve a jogi szak­ma más kép­vi­se­lő­i­vel kap­cso­la­tos fel­ada­ta­i­kat hatá­ro­zot­tan, de tisz­te­let­tel és udva­ri­a­san kell teljesíteniük;
  11. a médi­á­val való kap­cso­lat­tar­tás során a hiva­ta­luk­kal össze­fér­he­tő módon kell eljár­ni­uk, s e maga­tar­tá­suk nem sért­he­ti az ügyész­ség füg­get­len­sé­gét és a pár­tat­lan­sá­got; tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni­uk a saj­tó­sza­bad­sá­got, ele­get kell ten­ni­ük titok­tar­tá­si köte­le­zett­sé­gük­nek, tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni­uk a nyo­mo­zás bizal­mas jel­le­gét, vala­mint a magán­élet és embe­ri mél­tó­ság sérthetetlenségét;
  12. nem enged­he­tő meg, hogy saját vagy csa­lád­juk sze­mé­lyes vagy pénz­ügyi érde­kei, tár­sa­dal­mi vagy más kap­cso­la­tai befo­lyá­sol­ják hiva­ta­li eljárásukat.
  13. Az ügyé­szek nem jár­hat­nak el azok­ban az ügyek­ben, ame­lyek­ben ők maguk, csa­lád­juk vagy a velük gaz­da­sá­gi érde­kelt­ség­ben álló sze­mé­lyek magán vagy pénz­ügyi érde­kelt­ség­gel, ille­tő­leg ilyen vagy sze­mé­lyes kap­cso­lat­tal ren­del­kez­nek. Az ügyé­szek nem vál­lal­hat­nak olyan tevé­keny­sé­get vagy ügyet, illet­ve nem köte­le­ződ­het­nek el olyan tevé­keny­ség vagy ügy mel­lett, továb­bá nem jelent­kez­het­nek olyan akár fize­tett, akár ingye­nes funk­ci­ó­ra vagy pozí­ci­ó­ra, amely össze­fér­he­tet­len vagy csök­ken­ti saját fel­ada­ta­ik meg­fe­le­lő ellá­tá­sá­ra vonat­ko­zó képességüket.

1. A vezetők

  1. tart­sák tisz­te­let­ben mun­ka­tár­sa­ik embe­ri mél­tó­sá­gát, meg­be­csü­lés­sel, rész­re­haj­lás nél­kül irá­nyít­sák, és sze­mé­lyes pél­da­mu­ta­tá­suk­kal is ösz­tö­nöz­zék őket;
  2. támo­gas­sák mun­ka­tár­sa­i­kat, kísér­jék figye­lem­mel mun­ka­vég­zé­sü­ket, leter­helt­sé­gü­ket, kellő idő­ben és módon adják meg a fel­ada­ta­ik tel­je­sí­té­sé­hez szük­sé­ges infor­má­ci­ó­kat, for­dít­sa­nak gon­dot szak­mai fejlődésükre;
  3. legye­nek tekin­tet­tel a mun­ka­tár­sak körül­mé­nye­i­re, szük­ség ese­tén segít­sék nehéz­sé­ge­ik megoldását;
  4. a mun­ka­tár­sak érté­ke­lé­sé­ben objek­tí­vek, ellen­őr­zés során, szá­mon­ké­rés ese­tén követ­ke­ze­te­sek legyenek;
  5. egy­más közöt­ti kap­cso­la­ta­ik­ban együtt­mű­kö­dés­re törekedjenek.

III. A BÜNTETŐELJÁRÁS SORÁN KIFEJTETT SZAKMAI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYAI

Az ügyé­szek­nek a bün­te­tő­el­já­rás során mindenkor

  1. szem előtt kell tar­ta­ni­uk a tisz­tes­sé­ges eljá­rás követelményét;
  2. fel­ada­ta­i­kat - a jog­sza­bá­lyok kere­tei között - önál­ló­an kell ellátniuk;
  3. töre­ked­ni­ük kell annak biz­to­sí­tá­sá­ra, hogy a bün­te­tő igaz­ság­szol­gál­ta­tás a lehe­tő leg­gyor­sab­ban működjék;
  4. gon­dos­kod­ni­uk kell arról, hogy min­den szük­sé­ges és éssze­rű eljá­rá­si cse­lek­ményt lefoly­tas­sa­nak a vád­eme­lés vagy más érde­mi befe­je­ző dön­tés meg­ho­za­ta­la előtt;
  5. figye­lem­be kell ven­ni­ük az ügy vala­mennyi rele­váns körül­mé­nyét - ide­ért­ve azo­kat is, ame­lyek érin­tik a ter­helt hely­ze­tét -, tekin­tet nél­kül arra, hogy azok a ter­helt javá­ra vagy ter­hé­re szólnak;
  6. hatá­ro­zot­tan, de tisz­tes­sé­ge­sen kell eljárniuk;
  7. min­den hitelt érdem­lő bizo­nyí­té­kot a bíró­ság elé kell tár­ni­uk, segí­te­ni­ük kell a bíró­sá­got az igaz­sá­gos íté­let meghozatalában;
  8. dön­té­se­i­ket a ren­del­ke­zés­re álló bizo­nyí­té­kok tár­gyi­la­gos érté­ke­lé­sé­re ala­poz­va kell meg­hoz­ni­uk, a tény­ál­lás bizo­nyít­ha­tat­lan­sá­ga ese­tén meg kell ten­ni­ük a szük­sé­ges eljá­rá­si cselekményeket;
  9. gon­dos­kod­ni­uk kell a fegy­ve­rek egyen­lő­sé­ge elvé­nek tisz­te­let­ben tar­tá­sá­ról, külö­nö­sen a vád­lott és védő­je részé­re tör­té­nő infor­má­ció átadásakor;
  10. kel­lő­en figye­lem­be kell ven­ni­ük a tanúk érde­ke­it, elő kell segí­te­ni­ük éle­tük és testi épsé­gük megóvását;
  11. meg­fe­le­lő módon figye­lem­be kell ven­ni­ük a sér­tet­tek érde­ke­it, és elő kell segí­te­ni­ük, hogy az eljá­rás­ban a sér­tet­te­ket tájé­koz­tas­sák joga­ik­ról és – az eljá­rás érde­kei által lehe­tő­vé tett mér­té­kig – az eljá­rás fejleményeiről.

IV. A KÖZJOGI TERÜLETEN KIFEJTETT SZAKMAI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYAI

A köz­jog terü­le­tén tevé­keny­ke­dő ügyé­szek­nek a bün­te­tő­jo­gi terü­le­ten meg­lé­vő­höz hason­ló elvek­nek kell meg­fe­lel­ni­ük. Az ügyé­szek­nek ezen túlmenően:

  1. tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni­uk a nem bün­te­tő­jo­gi eljá­rá­sok­ra vonat­ko­zó jogi alapelveket;
  2. gon­dos­kod­ni­uk kell arról, hogy – az eljá­rá­si sza­bá­lyok által meg­ha­tá­ro­zott módon – az ellen­ér­de­kű fél érte­sül­jön azok­ról a bizo­nyí­té­kok­ról és állás­pont­ról, ame­lyet az ügyész a tár­gya­lás folya­mán előad;
  3. nem lehet helyet­te­sí­te­ni­ük a fél fel­leb­be­zé­si jogosultságát;
  4. a ren­del­ke­zés­re álló tör­vé­nyes esz­kö­zök hat­ha­tós alkal­ma­zá­sá­val töre­ked­ni­ük kell a tör­vény­sér­tés­ből eredő jog­sé­re­lem elhá­rí­tá­sá­ra, szük­ség sze­rint figye­lem­be véve a válasz­tott fel­lé­pé­si mód utó­la­gos sze­mé­lyi, tár­sa­dal­mi hatá­sa­it is.

V. A MAGÁNÉLETBEN TANÚSÍTOTT MAGATARTÁS

Az ügyé­szek a magánéletükben

  1. foly­ta­tott tevé­keny­sé­gük­kel nem veszé­lyez­tet­he­tik az ügyé­szi szer­ve­zet tény­le­ges vagy elvár­ha­tó integ­ri­tá­sát, tisz­tes­sé­gét és pártatlanságát;
  2. min­den­kor a hiva­tá­suk­hoz méltó, és jog­kö­ve­tő maga­tar­tást tanúsítsanak;
  3. visel­ke­dé­sük­kel erő­sít­sék a hiva­tá­suk­ba vetett köz­bi­zal­mat, min­den élet­hely­zet­ben legye­nek tuda­tá­ban annak, hogy sze­mé­lyü­kön keresz­tül ítél­he­tik meg az álta­luk kép­vi­selt szer­ve­ze­tet, ezért tar­tóz­kod­ja­nak az olyan kul­tu­rá­lat­lan meg­je­le­né­si és meg­nyil­vá­nu­lá­si for­mák­tól, melyek sér­tik a köz­er­kölcs és a jó ízlés sza­bá­lya­it, illet­ve vissza­tet­szés­re adhat­nak okot;
  4. a hiva­tá­suk gya­kor­lá­sa során szer­zett infor­má­ci­ó­kat nem hasz­nál­hat­ják fel sem saját, sem pedig mások érde­kei érvé­nye­sí­té­sé­nek jog­ta­lan elő­se­gí­té­sé­re; kerül­je­nek min­den olyan meg­nyil­vá­nu­lást, ami az ügyé­szi szer­ve­zet­ről, annak tevé­keny­sé­gé­ről, fel­ada­ta­i­ról, vala­mint tag­ja­i­ról fél­re­ért­he­tő, fél­re­ve­ze­tő vagy szük­ség­te­len infor­má­ci­ók nyil­vá­nos­ság­ra jutá­sát eredményezheti;
  5. hiva­ta­li műkö­dé­sük­kel össze­füg­gés­ben nem fogad­hat­nak el sem­mi­fé­le aján­dé­kot, jutal­mat, előnyt, vagy ezek ígé­re­tét, továb­bá el kell uta­sí­ta­ni­uk a rájuk tekin­tet­tel har­ma­dik sze­mé­lyek­nek adott vagy ígért előnyt; ezen kívül olyan tevé­keny­sé­get sem végez­het­nek, ame­lyek veszé­lyez­tet­he­tik integ­ri­tá­su­kat és tisz­tes­sé­gü­ket, vala­mint lehe­tő­leg kerül­jék az olyan elő­re­lát­ha­tó élet­hely­ze­te­ket és meg­nyil­vá­nu­lá­so­kat is, ame­lyek okán ilyen szín­ben tűn­het­né­nek fel.

Zára­dék:

Az ügyé­szi hiva­tás eti­kai sza­bá­lya­i­ról szóló aján­lást 2014. decem­ber 3-án az Orszá­gos Veze­tői Érte­kez­let elfogadta.

1 A Sza­bály­zat az Euró­pa Tanács Minisz­te­ri Bizott­sá­gá­nak az ügyész­ség­nek a bün­te­tő igaz­ság­szol­gál­ta­tás rend­sze­ré­ben betöl­tött sze­re­pé­ről szóló Rec (2000)19. számú aján­lá­sá­ban, továb­bá az aján­lást felül­vizs­gá­ló, az Euró­pai Ügyé­szek Kon­zul­ta­tív Taná­csá­nak Mun­ka­cso­port­ja (CCPE-GT) 9. (2014) számú Véle­mény ter­ve­ze­té­ben, vala­mint az ügyé­szek eti­kai és maga­tar­tá­si sza­bá­lya­i­ról szóló euró­pai irány­el­vek­ben, a „Buda­pes­ti Irányelvek”-ben fog­lal­ta­kon alapul.