Befolyás ígéretével jutottak több mint 100 millió forinthoz a vádlottak - ügyük harmadfokon folytatódik

A bíró­sá­gi íté­le­tek sze­rint az egyik vád­lott 2013. évben köz­ve­tí­tők útján csak­nem 600 ukrán állam­pol­gár­tól leg­alább 386.100 euró-t szer­zett meg olyan ígé­ret elle­né­ben, hogy befo­lyá­sát érvé­nye­sít­ve magyar állam­pol­gár­ság­hoz jut­tat­ja őket. A kérel­me­ző ukrán állam­pol­gá­rok a tör­vé­nyes hono­sí­tás fel­té­te­le­i­nek nem felel­tek meg. 

A vád­lott arra hivat­ko­zott, hogy mint volt ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, volt pol­gár­mes­ter, vala­mint pol­gár­mes­ter jelölt ismer olyan hiva­ta­los sze­mé­lye­ket, akik kéré­sé­re nagyobb össze­gű euró meg­fi­ze­té­sé­nek fejé­ben a tör­vé­nyi fel­té­te­lek hiá­nyá­ban is magyar állam­pol­gár­sá­got intéz­nek a kérel­me­zők­nek. A kérel­me­zők a ked­vez­mé­nyes hono­sí­tá­sért fejen­ként mini­mum 650 eurót fizet­tek a neki és társának.

A bün­te­tő­ügy­ben másod­fo­kon eljá­ró tör­vény­szék a vád­lot­ta­kat 594 rend­be­li vesz­te­ge­tést szín­lel­ve, üzlet­sze­rű­en elkö­ve­tett befo­lyás­sal üzér­ke­dés bűn­tet­te miatt vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­te. A vád­lot­tak hami­sí­tott átvé­te­li elis­mer­vénnyel igye­kez­tek lep­lez­ni a csa­lást, hiszen a kérel­me­zők érde­ké­ben nem jár­tak el, a csa­lárd módon meg­szer­zett mint­egy 111 mil­lió forint­nak meg­fe­le­lő össze­get saját cél­ja­ik­ra for­dí­tot­ták. A tör­vény­szék súlyo­sí­tot­ta ugyan a bör­tön­bün­te­tést, de a hamis magán­ok­irat fel­hasz­ná­lá­sá­nak vádja alól a vád­lot­ta­kat fel­men­tet­te. Az íté­let indo­ko­lá­sa sze­rint ugyan­is a befo­lyá­so­lás tényé­nek iga­zo­lá­sa cél­já­ból az ukrán köz­ve­tí­tők­nek átadott okira­tok jog­ha­tás elő­idé­zé­sé­re alkalmatlanok.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a fel­men­tés miatt, és a bün­te­tés súlyo­sí­tá­sa cél­já­ból beje­len­tett vád­ha­tó­sá­gi fel­leb­be­zést fenntartotta.

Az ügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a hiva­ta­los irat lát­sza­tát keltő elis­mer­vé­nyek fel­hasz­ná­lá­sá­nak való­di célja az állam­pol­gár­sá­gi eljá­rás meg­in­dí­tá­sá­nak iga­zo­lá­sa, ezál­tal pedig a meg­bí­zók meg­té­vesz­té­se volt. Az ügy­fé­li minő­ség hamis bizo­nyí­tá­sa nyil­ván­va­ló­an azt a célt szol­gál­ta, hogy a meg­bí­zók abban a tudat­ban legye­nek, hogy az ügy­in­té­zés folya­mat­ban van, amely­nek során őket is tör­vé­nyes jogok ille­tik meg.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség a vád­lot­tak bűnös­sé­gé­nek 239 rend­be­li hamis magán­ok­irat fel­hasz­ná­lá­sa vét­sé­gé­ben tör­té­nő kimon­dá­sát, és bör­tön­bün­te­té­sük súlyo­sí­tá­sát indítványozta.

A vád­lot­tak és védő­ik első­sor­ban fel­men­tés, másod­sor­ban eny­hí­tés érde­ké­ben jelen­tet­tek be fellebbezést.

A har­mad­fo­kú eljá­rás­ban a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la dönt.