Éjszaka, késsel támadott hozzátartozóira egy férfi- a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség szerint a családirtó büntetése arányos a tettével

Élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­re és 10 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítél­te a Mis­kol­ci Tör­vény­szék azt a vád­lot­tat, aki aljas indok­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel, több ember sérel­mé­re köve­tett el ember­ölést. A sza­bad­ság­vesz­tés­ből leg­ha­ma­rabb 40 év eltel­té­vel bocsát­ha­tó fel­té­te­les szabadságra.

A bor­so­di város­ban élő vád­lott és a sér­tet­tek kap­cso­la­tát nega­tí­van érin­tet­te a vád­lott fél­té­keny ter­mé­sze­te, amely még a 16 és 18 éves nevelt fia­i­ra is kiter­jedt. A bün­te­tő­jo­gi beszá­mí­tá­si képes­sé­get nem érin­tő sze­mé­lyi­ség­za­var­ral küzdő vád­lott nem tudta elfo­gad­ni a csa­lád­ban betöl­tött sze­re­pét. 2018 novem­be­ré­ben, az élet elle­ni bűn­cse­lek­mé­nye­ket meg­elő­ző napon a szom­széd falu­ban rokon­lá­to­ga­tá­son vol­tak, ahon­nan haza­tér­ve a vád­lott nem enged­te meg csa­lád­tag­ja­i­nak, hogy ott­hon alud­ja­nak. Az ittas és fel­fo­ko­zott érzel­mi álla­pot­ban lévő vád­lott az este folya­mán a lakás beren­de­zé­si és hasz­ná­la­ti tár­gya­it, vala­mint a műsza­ki cik­ke­ket tel­jes mér­ték­ben szét­ver­te. A más­nap haza­ér­ke­ző sér­tet­tek emi­att fele­lős­ség­re von­ták, ezért szó­vál­tást köve­tő­en a ter­helt eltá­vo­zott a ház­ból. A késő este vissza­té­rő vád­lott indu­la­tá­nak tovább­ra sem tudott paran­csol­ni, ezút­tal azon­ban már csa­lád­tag­ja­i­nak éle­té­re tört. Bement a már alvó sér­tet­tek szo­bá­já­ba, ahol elő­ször élet­tár­sát halán­té­kon ütöt­te, majd két alka­lom­mal mell­ka­son szúr­ta. A zajra fel­éb­red­tek a nő gyer­me­kei, akik az édes­any­juk védel­mé­re kel­tek. A vád­lott rájuk is kés­sel támadt, miköz­ben azt ordí­toz­ta, hogy „meg­öl­lek ben­ne­te­ket”. Mind­két fiút több alka­lom­mal meg­szúr­ta, akik azon­nal éle­tü­ket vesz­tet­ték. Ezt köve­tő­en a vád­lott az élet­tár­sát sem hagy­ta elme­ne­kül­ni: hosszú órá­kon át orvo­si segít­ség nél­kül fogva tar­tot­ta az élet­ve­szé­lyes álla­pot­ban lévő asszonyt, nem enged­te, hogy a gyer­me­ke­it meg­néz­ze, men­tőt hív­jon. Öngyil­kos­sá­got akart elkö­vet­ni, hogy együtt hal­ja­nak meg. Az asszony végül dél­táj­ban jutott ki a lezárt lakás­ból, és kér­he­tett segítséget.

A tör­vény­szék osz­tot­ta az ügyész­ség indít­vá­nyát, misze­rint az elkö­ve­tő­vel szem­ben élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés kisza­bá­sa indo­kolt. A vád­ha­tó­ság az íté­le­tet tudo­má­sul vette, a vád­lott a bün­te­tés eny­hí­té­sé­ért, védő­je az ember­ölés minő­sí­tő körül­mé­nye­it is vitat­va fellebbezett.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a bíró­ság dön­té­se tör­vé­nyes és meg­ala­po­zott. A vád­lott törek­vé­se az volt, hogy a fél­té­keny­sé­gé­vel össze­füg­gő sérel­me­it meg­to­rol­va vala­mennyi köz­vet­len csa­lád­tag­ját meg­öl­je. Éjsza­ka, orvul támadt mit sem sejtő hoz­zá­tar­to­zó­i­ra és vette el nevelt fia­i­nak éle­tét. Tar­tós kire­kesz­té­se a tör­vény­tisz­te­lő embe­rek tár­sa­dal­má­nak közös­sé­gé­ből való­ban nem mellőzhető.

A bün­te­tő­ügy­ben másod­fo­kon a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la határoz.