Főoldal » Az ügyészségről » Ügyészség 150 » Előadások a XXXI. tudományos-szakmai konferencián: a katonai büntetőjog története

„ …aki a nem­zet­gyű­lé­sek­re, vagy a hír­nö­kök had­ba­szó­lí­tá­sá­ra a tábor­ban nem jele­nik meg, és elma­ra­dá­sá­nak okát nem adja, ketté hasít­tas­sék, vagy szol­ga­ság­ra taszít­tas­sék.” – így  ren­del­ke­zett a Csíki Szé­kely Kró­ni­ka a had­kö­te­le­zett­sé­get meg­sze­gők­ről. Nem csoda, hiszen a magyar kato­nai jog tör­té­ne­te, abból a korai szem­lé­let­ből nőtt ki, hogy „min­den ember kato­na”. Bár az évszá­za­dok alatt sokat vál­to­zott a kato­na­ság­gal kap­cso­la­tos jog, a had­kö­te­le­zett­ség meg­sér­té­se mind­vé­gig az egyik leg­sú­lyo­sabb cse­lek­mény­nek szá­mí­tott. Az ügyész­ség XXXI. tudo­má­nyos, szak­mai kon­fe­ren­ci­á­ján dr. Firkó Zsolt, a Kun­szent­mik­ló­si Járá­si Ügyész­ség ügyé­sze adott átfo­gó képet a magyar kato­nai bün­te­tő - és fegyel­mi jog tör­té­ne­té­ről, külö­nös tekin­tet­tel az ügyész­ség szerepére.

Az ország fegy­ve­res ere­jét biz­to­sí­tó első kife­je­zet­ten kato­nai bün­te­tő­jo­gi norma Luxem­bur­gi Zsig­mond király 1435. évi tör­vé­nye, mely sze­rint a had­se­reg­től való távol­ma­ra­dás vagy a szö­kés, ha nem is halál­bün­te­tés­sel, de tel­jes jószág­vesz­tés­sel jár. Ezután sorra jelen­tek meg a kato­na­ság­gal és a kato­nás­ko­dás sza­bá­lyo­zá­sá­val össze­füg­gő tör­vé­nyek, majd a XV. szá­zad végén elő­ször nevez­ték meg az önál­ló kato­nai bírói fóru­mot (curia mili­ta­rist), mint egy jól körül­ha­tá­rol­ha­tó eljá­rá­si hatás­kör­rel és ille­té­kes­ség­gel bíró szervezetet.

I.Rákóczi Ferenc a fegye­lem meg­szi­lár­dí­tá­sá­val igye­ke­zett had­se­re­gét meg­erő­sí­te­ni és az ónodi Ország­gyű­lés által kiadott 1707-es kato­nai sza­bály­zat meg is felelt ennek a kívá­na­lom­nak. Ez ugyan­is nem csu­pán kato­nai bün­te­tő­tör­vény­ként szol­gált, hanem kato­nai sza­bály­zat­ként is, és eljá­rá­si hatá­lyát Magyar­or­szág „egész ármá­di­á­já­ra” kiterjesztette.

Ahogy a magyar király­ság egyre inkább az oszt­rák csá­szá­ri intéz­mény­rend­szer befo­lyá­sa alá került, a kato­nai élet sza­bá­lyo­zá­sá­ban, eljá­rá­sa­i­ban is a német sza­bály­za­tot kezd­ték hasz­nál­ni, soká­ig az szol­gál­ta min­tá­ul, hagyo­má­nyo­zó­dott át katona-nemzedékről nem­ze­dék­re egé­szen a XX. szá­zad közepéig.