Zsarolás bűntette miatt emelt vádat a Balassagyarmati Járási Ügyészség egy 47 éves nővel és egy 32 éves férfival szemben 2018 márciusában, mely ügyben a Balassagyarmati Törvényszék, mint másodfokú bíróság jelentősen súlyosította az elsőfokú ítéletet.
A két vádlott 2016 májusától 2016 decemberéig egy Nógrád megyei ápoló-gondozó otthon több, gondnokság alatt álló, látássérült lakóját azzal fenyegette meg, hogy ha nem szereznek számukra telefonokat, egyéb értéktárgyakat illetve nem adnak nekik készpénzt, akkor megverik illetve lakóhelyükről elüldözik őket. A sértettek a fenyegetés hatására a gondozó otthonból lopták el a vádlottak által kért értéktárgyakat, tisztálkodószereket, melyeket aztán átadtak részükre.
A vádlottak az egyik sértettet még koldulásra is kényszerítették, akinek az így megszerezett napi 400-500 forinttal a vádlottak felé el kellett számolnia, amikor pedig a kéregetés nem járt eredménnyel, bántalmazták őt.
Az elsőfokon eljárt Balassagyarmati Járásbíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében, és ezért a nőt 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, míg társát, mint különös visszaesőt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, és megállapította azt is, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék minden tekintetben osztotta a Nógrád Megyei Főügyészség álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomórészt feltárta, azonban nem a súlyuknak megfelelően határozta meg a joghátrányt, mivel a büntetés kiszabásakor a legnyomatékosabb súlyosító körülményt nem értékelte. A vádlottak ugyanis gondnokság alatt álló, szellemi és érzékszervi képességeikben csökkent, intézményi keretek között gondozott sértettek sérelmére, fokozott gátlástalansággal követték el a bűncselekményeket, kifejezetten élősködő életmódra rendezkedtek be. Ezen elkövetési módra tekintettel az I. rendű vádlott nem érdemes a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztésre és annak próbaidőre történő felfüggesztésére, így a másodfokú bíróság vele szemben a büntetést 3 év végrehajtandó szabadságvesztésre, a II. rendű vádlott előéletére tekintettel pedig vele szemben a büntetést 6 évre súlyosította. Mivel a II. rendű vádlott e büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható, azt teljesen egészében le kell töltenie. Az ítélet jogerős.