Európai uniós fejlesztési támogatással visszaélés- A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség indítványa alapján az ítélőtábla súlyos börtönbüntetést szabott ki

A Deb­re­ce­ni Tör­vény­szék a vád­lot­tat külö­nö­sen jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó költ­ség­ve­té­si csa­lás bűn­tet­te, és foly­ta­tó­la­go­san elkö­ve­tett hamis magán­ok­irat fel­hasz­ná­lá­sá­nak vét­sé­ge miatt 2 év bör­tön­re ítél­te. Nem jog­erős íté­le­té­vel a sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés vég­re­haj­tá­sát 4 év pró­ba­idő­re felfüggesztette.

Az íté­le­ti tény­ál­lás sze­rint a vád­lott - aki egy szál­lo­dai szol­gál­ta­tás­sal is fog­lal­ko­zó Kft. veze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­je volt –  2012. évben a Kft. kép­vi­se­le­té­ben pályá­zott  az Észak-alföldi Regi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség­hez hotel és kap­cso­ló­dó egész­ség­tu­risz­ti­kai szol­gál­ta­tá­sok lét­re­ho­zá­sát célzó pro­jekt meg­va­ló­sí­tá­sá­ra. A szál­lo­da­be­ru­há­zá­si pro­jekt mil­li­ár­dos nagy­ság­ren­dű össz­költ­sé­gé­nek 70%-a dön­tő­en euró­pai uniós, kisebb hánya­da hazai költ­ség­ve­té­si for­rás­ból szár­ma­zott. A támo­ga­tá­si szer­ző­dés meg­kö­té­sé­nek jog­sza­bá­lyi fel­té­te­le volt a pályá­za­ti önerő iga­zo­lá­sa, vala­mint külön­bö­ző ada­tok és doku­men­tu­mok hite­les­sé­gé­nek biztosítása.

A vád­lott azon­ban a beru­há­zás­hoz elég­sé­ges saját for­rás­sal nem ren­del­ke­zett. Az önerő tekin­te­té­ben tett valót­lan nyi­lat­ko­zat­tal a támo­ga­tó szer­ve­ze­tet téve­dés­be ejtet­te, mivel egy köl­csön­ből eredő bank­szám­la fede­zet mind­össze néhány napig állt a ren­del­ke­zé­sé­re. A szál­lo­da­be­ru­há­zás meg­va­ló­sí­tá­sá­nak  mind­vé­gig aka­dá­lya volt az önerő­rész hiá­nya, amely végül a pro­jekt meg­hi­ú­su­lá­sá­hoz vezetett.

A vád­lott 2016. évben a szál­lo­da kivi­te­le­zé­sé­ről a Nem­ze­ti Fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség­hez záró beszá­mo­lót nyúj­tott be, amely­ben valót­lan tény­ként azt nyi­lat­koz­ta, hogy a pro­jekt elké­szült. A köz­re­mű­kö­dő szer­ve­zet ellen­őrei azon­ban a szám­lá­zás és doku­men­tá­lás hiá­nyos­sá­gai mel­lett azt is meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a vál­lalt szol­gál­ta­tá­sok sem való­sul­tak meg. A Nem­zet­gaz­da­sá­gi Minisz­té­ri­um a sza­bály­ta­lan­ság tényét meg­ál­la­pít­va a támo­ga­tá­si szer­ző­dés­től elállt, és elren­del­te a kifi­ze­tett 876 mil­lió Forint támo­ga­tás kamat­tal ter­helt vissza­kö­ve­te­lé­sét. A tör­vény­szék 2017. évben elren­del­te a Kft. fel­szá­mo­lá­sát. A vagyo­ni hát­rány még nem térült meg.

A vád­ha­tó­ság­nak a bün­te­tés súlyo­sí­tá­sá­ra irá­nyu­ló fel­leb­be­zé­se alap­ján a Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés, vala­mint mel­lék­bün­te­tés kisza­bá­sát indít­vá­nyoz­ta. A Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la osz­tot­ta az ügyész­ség érve­lé­sét. Állás­pont­ja sze­rint az euró­pai uniós és álla­mi költ­ség­ve­tést egy­aránt több­száz mil­lió forint­tal káro­sí­tó bűn­cse­lek­ményt meg­va­ló­sí­tó vád­lot­tal szem­ben az első­fo­kú bíró­ság által kisza­bott bün­te­tés súly­ta­lan. Eny­hí­tő ren­del­ke­zés ilyen mér­té­kű alkal­ma­zá­sá­nak, vala­mint a bün­te­tés vég­re­haj­tá­sa fel­füg­gesz­té­sé­nek tör­vé­nyes indo­ka nem áll fenn. A táb­la­bí­ró­ság 2020. szep­tem­ber 16-án a tör­vény­szék íté­le­tét meg­vál­toz­tat­ta. Íté­le­té­vel a vád­lott bün­te­té­sét 4 év bör­tön­re  és  4 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra súlyo­sí­tot­ta, a bün­te­tés fel­füg­gesz­té­sé­re vonat­ko­zó ren­del­ke­zést pedig mel­lőz­te. Az íté­lő­táb­la hatá­ro­za­ta jogerős.