Büntetőjogi szakág

1. Nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési szakterület
2. Büntetőbírósági szakterület
3. A gyermek- és fiatalkorúak bűnügyeinek szakterülete


1. Nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési szakterület

1.1. Az ügyészség fő feladatait az Alaptörvény 29. Cikkének (1) és (2) bekezdése határozza meg. Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.

A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint
a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben;
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;
c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;
d) a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység tartozik, amely akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőjogi igényét.

E körben elsőként az ügyész nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt.

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) 17. §-a az ügyész nyomozással és vádemeléssel kapcsolatos feladatait az alábbiak szerint határozza meg:

Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett
a) nyomozást végeztet;
b) felügyeli a nyomozó hatóság önálló nyomozását; illetve
c) a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi.

A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős.

A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Így különösen
a) megvizsgálhatja és megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatait és a nyomozás során tett intézkedéseit, az esetleges jogsértés kiküszöbölése iránt haladéktalanul intézkedik;
b) a nyomozó hatóságot a nyomozással kapcsolatban utasíthatja, az utasításának végrehajtását ellenőrzi;
c) elbírálja a nyomozás során előterjesztett, a feladatkörébe tartozó jogorvoslati kérelmeket.

Az ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai érvényesüljenek.

Kizárólag az ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult ügyekben, amelyekben – az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt – garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapvetően megváltoztatta a nyomozás szerepét a büntetőeljárásban, amikor feladataként a bűncselekmények és az elkövető felderítését, a bizonyítási eszközök és bizonyítékok felkutatását, összegyűjtését, megőrzését és azokról az ügyész tájékoztatását határozta meg. A nyomozás tehát arra szolgál, hogy tisztázza: van-e a vádemelésnek oka, megvannak-e a feltételei, vagy azok időlegesen vagy véglegesen hiányoznak. A törvény értelmében a nyomozás a vádat előkészítő eljárássá vált, a nyomozás ura ezért az ügyész lett.

A nyomozó hatóság (a rendőrség, meghatározott ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal) a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Utóbbi esetben az ügyész a rendelkezési jogát a nyomozás feletti törvényességi felügyelet eszközeivel gyakorolja. Az ügyész utasításokkal irányítja a nyomozást, amelyek bármely – s akár valamennyi – eljárási cselekményre és az érdemi befejezés módjára is kiterjedhetnek. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóság irataiba, nyilvántartásaiba, a nyilvántartások adatait felhasználhatja. A nyomozó hatóságtól az ügy nyomozását az ügyész bármikor magához vonhatja.

Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának az ügyek kisebb hányadára kiterjedő speciális esete, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, s az ügyész ennek valamennyi lényeges mozzanatát figyelemmel kíséri (fokozott ügyészi felügyelet).

Azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a nyomozások fokozott ügyészi felügyelet mellett folynak, a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 37. §-a határozza meg. Ezek a következők:
a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult,
b) a nyomozás során az ügyész lényeges törvénysértést, mulasztást, vagy a nyomozás eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt,
c) a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés elrendelése óta hat hónap eltelt,
d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától [Be. 176. § (2) bekezdés] számított egy év eltelt,
e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget,
f) az ügyet kiemelt üggyé nyilvánították, továbbá, ha
g) az ügyész azt bármely más okból szükségesnek látja.

A nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendeléséről, annak állásáról, továbbá ha olyan eljárási cselekmény teljesítése szükséges, amelyről az ügyész vagy a bíróság dönthet, az ügyészt tájékoztatnia, s e döntést kezdeményezve előterjesztést kell tennie.

A nyomozó hatóság vezetője köteles biztosítani, hogy az ügyész a felügyeleti és rendelkezési jogát gyakorolhassa. Felelős azért, hogy a nyomozó szerv a nyomozásra vonatkozó ügyészi utasításokat határidőre, szakszerűen, hiánytalanul és törvényesen teljesítse akkor is, ha véleménye attól eltérő.

Jelentőségénél fogva kiemelkedik a nyomozás során végzett ügyészi tevékenységek közül az ügyésznek az előzetes letartóztatással kapcsolatos ténykedése. Magyarországon 1989 óta az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára csak a bíróság rendelheti el. Az esetek többségében az ügyész a nyomozó hatóság előterjesztése alapján, kisebb hányadában saját kezdeményezésére tesz indítványt a személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés alkalmazására.

A közvádra üldözendő bűncselekmények terén az ügyészség vádemelési monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen az ügyész vádat emelt. Az ügyész a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén emel vádat, vagy dönt a vádemelés elhalasztásáról, annak részbeni mellőzéséről, illetőleg az ügy közvetítői eljárásra utalásáról. Amennyiben a vádemelés feltételei időlegesen hiányoznak, az ügyész a nyomozást felfüggeszti, ha pedig véglegesen, akkor megszünteti azt.

1.2. A Be. garanciális jogokat biztosít a büntetőeljárás két „főszereplőjének”, a sértettnek és a terheltnek, s e jogok érvényesítése az ügyészi nyomozásban, valamint a nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési tevékenység során is kiemelkedő szerephez jut.

A sértett (akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette)
a) a büntetőeljárási jogairól az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kérhet,
b) személyes közreműködési kötelezettséget nem igénylő jogait képviselője útján gyakorolhatja. (Képviselőként írásba foglalt meghatalmazás alapján ügyvéd vagy nagykorú hozzátartozó, illetve a külön törvényben erre feljogosított személy járhat el),
c) kérelmére a kihallgatásán – ha külföldi állampolgár – jelen lehet államának konzuli tisztviselője,
d) maga és törvényes képviselője az ügyben felmerült, különösen a személyes megjelenésből adódó költségének megtérítését kérheti,
e) indítványokat, észrevételeket tehet,
f) az eljárási cselekményeknél – a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál – jelen lehet, a szakértőhöz kérdést intézhet,
g) a kihallgatása során személyi adatainak [Be. 85. § (2) bekezdés] vagy egyes személyi adatainak, továbbá a rá vonatkozó szakvélemény leleti részének zártan történő kezelését kérheti,
h) a költségek előlegezése mellett kérheti a nyomozási cselekmény gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítését,
i) a terhelttel szemben olyan polgári jogi igényt érvényesíthet, amely a vád tárgyává tett cselekmény következében keletkezett. Ha a zsarolást, a csalást, illetve az uzsorabűncselekményt a sértett által lakott ingatlanra követik el, és abban a bűncselekményt követően a terhelt lakik vagy a hozzájárulásával más személy használja, és a polgári jogi igény az ingatlannal kapcsolatos rendelkezési jogot vagy az ingatlan birtoklásának jogát is érinti, a sértett az indítványában ideiglenes intézkedésként kérheti az ingatlan kiürítését és annak a birtokába adását,
j) az eljárás őt érintő irataiba betekinthet,
k) a nyomozás befejezéséig másolatot kaphat a szakvéleményről és az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelynél jelen lehetett, egyéb iratról – tanúkénti kihallgatását követően – akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti,
l) a nyomozás befejezését követően az iratokat megtekintheti, másolatot kaphat az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokról,
m) jogosult megismerni a minősített adatot, amelyet olyan irat tartalmaz, amelyet a törvény szerint megtekinthet,
n) könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat magánvádlóként képviseli, ha az elkövető magánindítványra büntetendő,
o) határidő, határnap önhibáján kívüli elmulasztása miatt 8 napon belül igazolási kérelmet nyújthat be, továbbá
p) a törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal élhet, illetve pótmagánvádlóként léphet fel,
q) ha a nagykorú sértett részére a gyámhivatal a Polgári Törvénykönyv szerint támogatót rendelt ki, a támogató a büntetőeljárási törvényben meghatározott tevékenységet fejthet ki.

1.3. A pótmagánvád az ügyészi vádmonopólium alóli kivételt jelent, a bűnüldözői (ügyészi) értékeléssel szemben ad korrekciós lehetőséget a sértettnek a bíróság előtti jogérvényesítésre. A Be. 53. §-ának (1) bekezdése szerint a sértett a törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, továbbá, ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, vagy a vádat elejtette. A sértett pótmagánvádlóként léphet fel akkor is, ha az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét – magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként – nem vette át.

A pótmagánvádlókénti fellépés feltételeit a törvény a következők szerint határozza meg:

Ha a feljelentést a sértett tette [Be. 198. § (1) bekezdés], a feljelentést elutasító, vagy a nyomozást megszüntető határozat ellen a kézhezvételtől számított 8 napon belül panasszal élt [Be. 198. § (1)-(2) bekezdés], és a panaszát az ügyész vagy a felettes ügyész elutasította [Be. 199. § (1) bekezdés b) pont].

A pótmagánvádlókénti fellépésre ezen túl is csak akkor kerülhet sor, ha:
a) a feljelentést azért utasították el,
aa) mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy
ab) a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 15. §-a szerint büntethetőséget kizáró ok állapítható meg;
b) a nyomozást azért szüntették meg, mert
ba) a cselekmény nem bűncselekmény,
bb) a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése,
bc) a cselekményt nem a gyanúsított követte el,
bd) nem állapítható meg, hogy a cselekményt a gyanúsított követte el,
be) büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, vagy
bf) a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok állapítható meg.

Ezekben az esetekben a sértett az ügy iratait az eljárást folytató nyomozó hatóságnál vagy ügyészségnél megtekintheti, s amennyiben pótmagánvádlóként kíván fellépni, az ügyész vagy a felettes ügyész panaszt elutasító határozatának kézhezvételét követő 60 napon belül ügyvédje útján – mivel a Be. 56. §-ának (4) bekezdése szerint a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező – az ügyben az első fokon eljárt hatóságnál vádindítványt nyújthat be, melyet az továbbít a bírósághoz [Be. 229-230. §].

Ha a sértett a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat. A sértett a vádindítványt személyesen, pótmagánvádlóként akkor nyújthatja be, ha a vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz.

Nincs helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén.

Ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett az erről szóló határozat kézhezvételét követő 8 napon belül panasszal élhet. A panasz elutasítását követően, az elutasító határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül a fentiek szerint léphet fel az ügyben pótmagánvádlóként.

Vádelejtés esetén a pótmagánvádlókénti fellépésre akkor kerülhet sor, ha a vádelejtésre a Be. 174. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint a Be. 190. §-a (1) bekezdésének a)-d) és f) pontjában foglalt okból került sor. A pótmagánvádló halála esetén helyébe – harminc napon belül – egyenes ági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet.

A terhelt (akivel szemben büntetőeljárást folytatnak, a nyomozás során gyanúsított) jogosult arra, hogy
a) a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetve ezek változását vele közöljék,
b) megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
c) a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja,
d) a vallomás tételét megtagadja,
e) kihallgatásán – ha külföldi állampolgár, s kéri – jelen lehet államának konzuli tisztviselője,
f) ha az eljárásban védő részvétele nem kötelező, de jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni, a nyomozó hatóságtól, az ügyésztől, vagy a bíróságtól védő kirendelését kérheti,
g) büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a nyomozó hatóságtól vagy az ügyésztől felvilágosítást kapjon,
h) indítványokat, észrevételeket tegyen,
i) ha a Be. másként nem rendelkezik, az eljárási cselekményeknél – a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál – jelen lehet, a szakértőhöz kérdést intézhet,
j) a rá vonatkozó szakvélemény leleti részének zártan történő kezelését kérheti,
k) a nyomozás során szakvéleményt készíttethet,
l) az eljárás őt érintő irataiba betekinthet,
m) a nyomozás befejezéséig másolatot kaphat a szakvéleményről és az olyan eljárási cselekményről készült iratról, amelynél jelen lehetett, az egyéb iratról akkor, ha ez az eljárás érdekét nem sérti,
n) a nyomozás befejezését (vagy a nyomozás megszüntetését) követően másolatot kaphat mindazon iratról, amelyek megismerésére a Be. 193. §-a alapján jogosult,
o) jogorvoslattal – panasszal, felülbírálati indítvánnyal – éljen.

A fogva lévő terhelt jogosult továbbá arra, hogy
a) védőjével, és ha külföldi állampolgár, államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék, kihallgatása előtt a védőjével értekezzen,
b) a hozzátartozójával vagy – az ügyész, illetve a bíróság rendelkezése alapján – más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, távbeszélőn és írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való kapcsolattartása a büntetőeljárás eredményessége érdekében azonban korlátozható vagy meg is tiltható.

Az ügyész a Be.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén vádat emel, dönt a vádemelés részbeni mellőzéséről, vagy elhalasztásáról, illetve az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja.

1.4. A bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktus kezelését célzó, 2007. január 1-jétől alkalmazandó új büntetőeljárási jogintézmény a közvetítői eljárás, amelynek célja, hogy a bíróságtól és az ügyésztől független közvetítő bevonásával a sértett és a terhelt közötti konfliktus megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás, megegyezés jöjjön létre.

A törvényben meghatározott bűncselekmények miatt indult nyomozás befejezését követően az ügyész az ügyet akkor utalja közvetítői eljárásra és a nyomozást legfeljebb hat hónapra felfüggeszti, ha
a) a Btk. 29. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye,
b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni,
c) a gyanúsított és a sértett is (önként) hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint
d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.

Az említett feltételeknek együttesen kell fennállniuk.

A közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény állapítja meg.

2. Büntetőbírósági szakterület

2.1. Az ügyész részvétele az első fokú bírósági eljárásban

Amennyiben az ügyész, a közvádló a nyomozás során beszerzett bizonyítékok értékelése alapján arra a meggyőződésre jut, hogy az ügy terheltje által elkövetett bűncselekmény miatt a bíróságnak kell joghátrányt alkalmaznia, vádat emel. Ezzel a büntetőeljárás a perszakba lép, amelyben a bíróságnak el kell bírálnia a vádat; döntenie kell a vádlott bűnösségéről valamennyi vád tárgyává tett bűncselekményt illetően, azonban nem vizsgálhatja a vádlott büntetőjogi felelősségét olyan bűncselekményben, amelyet a vád nem tartalmaz.

Az ügyész bíróság előtti tevékenységét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.), valamint a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről szóló 12/2003.(ÜK. 7.) LÜ utasítás (Ut.) szabályozza.

A bíróság a tárgyalás megkezdése előtt, a tárgyalás előkészítése során megvizsgálja, hogy a benyújtott vád törvényes-e; az arra jogosult ügyész meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi-e a bírósági eljárás lefolytatását. A bíróság vizsgálata arra is kiterjed, hogy a vádirat megfelel-e a Be. 217. §-a (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Szükség esetén megkeresi az ügyészt a vádirat hiányosságainak pótlása, valamint bizonyítási eszközök felkutatása, biztosítása végett.

A tárgyaláson maradéktalanul érvényesül a kontradiktórius eljárás elve, – a bíróság az ügyész mellett a terheltet és védőjét is meghallgatja – és ekkor válik érzékelhetővé a különböző funkciók – ítélkezés, vád, védelem – elkülönülése. A bíróság a tárgyaláson bizonyítást folytat le, melynek során megvizsgálja az ügyész, illetve a vádlott és védője által előterjesztett bizonyítékokat, de bizonyítást a felek indítványától függetlenül, hivatalból is elrendelhet.

Az ügyész bíróság előtti tevékenységét, – a vád képviseletét – alapvetően az határozza meg, hogy a vád bizonyítása őt terheli. A tárgyalás során különös gondossággal kell figyelemmel kísérnie a bizonyítási eljárás alakulását, és amennyiben megítélése szerint további, a vádiratban nem szereplő bizonyítási eszközök is alátámaszthatják a vádat, azok beszerzését, megvizsgálását haladéktalanul indítványoznia kell. Ez azért szükséges, mert a perszakban a bíróság feladata az alapos és hiánytalan tényállás megállapítása, azonban ha az ügyész nem indítványozza, nem köteles a vádat alátámasztó, tehát a vádlott terhére szóló bizonyítási eszközök beszerzésére illetve megvizsgálására.

Az ügyész a vád bizonyítását a büntetőeljárás szabályainak szem előtt tartásával végzi. Ebben a körben azonban nem csak arra kell ügyelnie, hogy a jogait és kötelességeit a törvényes előírásoknak megfelelően gyakorolja, hanem arra is, hogy a bíróság se sértsen eljárási jogszabályt.

A vád képviselete során az ügyész a bírósági iratokat megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. Amennyiben a törvény másképp nem rendelkezik, fellebbezéssel élhet – a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozottak kivételével – a bíróság valamennyi határozata ellen. Az ügyész korlátlanul rendelkezik a váddal, azt a tárgyaláson a bíróság érdemi határozathozatalra történő visszavonulásáig bármikor módosíthatja: ha a bizonyítás eredményeként úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben is bűnös, a vádat kiterjeszti, míg ha a cselekményt jogilag másképp értékeli, megváltoztatja azt.

Az ügyész a bizonyítási eljárás befejezését követően perbeszédet tart. Ebben részletesen elemzi a bizonyítás anyagát, egyenként és összefüggésükben értékeli a bizonyítékokat, részletesen foglalkozik a vádlott védekezését támogató, és cáfoló adatokkal is. Indokolt indítványt terjeszt elő valamennyi olyan kérdésben, amelyben a bíróságnak döntenie kell, különös figyelmet fordítva a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény jogi minősítésére, valamint az alkalmazandó büntetésre, intézkedésre.

A védő ezt követően megtartott perbeszédére viszonválasszal élhet.

Az ügyésznek az egész büntetőeljárás során figyelembe kell vennie a terheltet terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősségét súlyosító és enyhítő körülményeket. Erre is figyelemmel, ha a bizonyítás eredménye alapján azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bűncselekményt nem a vádlott követte el, illetve a bűncselekmény nem közvádra, hanem magánvádra üldözendő, a vádat elejti. A törvény a vád elejtése esetén lehetőséget biztosít a sértett részére az eljárás folytatására. Abban az esetben ugyanis, ha a sértett vállalja, hogy kötelező jogi képviselet mellett pótmagánvádlóként lép fel, a bíróság azon a címen, hogy az ügyész vádat ejtett, nem szüntetheti meg az eljárást.

A bizonyítás eredményeként az ügyész arra a meggyőződésre is juthat, hogy nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, illetve, hogy a bűncselekményt nem a megvádolt személy követte el. Ilyen esetben, valamint akkor is, ha álláspontja szerint a vádlott javára az Ut. 8. §-a (4) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, a vádlott felmentésére tesz indítványt. Az ilyen tartalmú indítvány előterjesztésével az ügyész nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy a bizonyítékok eltérő értékelésével megállapítsa a vádlott büntetőjogi felelősségét.

Az ügyész, a vádlott és védője az első fokú bíróság tárgyaláson kihirdetett ügydöntő határozata ellen fellebbezéssel élhet, ha azt törvénysértőnek, vagy megalapozatlannak tartja. Az ügyész a vádlott terhére és javára egyaránt fellebbezhet. A vádlott terhére bejelentett fellebbezésének hiányában a másodfokú bíróság a felmentett vádlott bűnösségét nem állapíthatja meg, a kiszabott büntetést, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést pedig nem súlyosíthatja.

2.2. Az ügyész részvétele a másod és harmadfokú bírósági eljárásban

A másod és a harmadfokú eljárás tárgya már nem a vád, hanem a bíróság első és másodfokú, fellebbezéssel támadott ügydöntő határozata. Ezért az ügyész az eljárás e szakaszaiban már nem vádképviseletet lát el, hanem a fellebbezéssel támadott bírósági határozatra vonatkozó álláspontjának kifejtésével közreműködik abban, hogy a fellebbviteli bíróság megalapozott és törvényes ügydöntő határozatot hozzon. A másod, illetve a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész eljárása során a vádlott terhére, illetve javára egyaránt tehet indítványt.

Az első fokú bíróságok a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján terjesztik fel az iratokat a fellebbezés elbírálására. A másodfokon eljáró ügyész az iratokat az első fokú bíróság ügydöntő határozatának megalapozottságáról, a vádlott bűnösségről, a bűncselekmény jogi minősítéséről, az alkalmazott joghátrányról, valamint az eljárásjogi szabályok megtartásáról kialakított álláspontját tartalmazó átiratával együtt továbbítja a fellebbezési bírósághoz. Nyilatkozik az első fokon eljárt ügyész fellebbezésének fenntartásáról, vagy visszavonásáról, kitér a terhelt és a védő fellebbezésének értékelésére is, és indítványt tesz az első fokú határozat helybenhagyására, megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen, nyilvános ülésen, vagy – ha a tényállás megalapozatlansága miatt bizonyítást rendel el – tárgyaláson bírálja el.

Az ügyész, a vádlott és a védő – az első fokú eljáráshoz képest jelentősen szűkebb körben – csak abban az esetben jelenthet be fellebbezést a másodfokú bíróság érdemi ügydöntő határozata ellen, ha álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól a bűnösség kérdésében eltérő határozatát a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta határozatot hozott. Az ügyész a vádlott terhére, illetve javára egyaránt fellebbezhet. A harmadfokú bíróság a fellebbezéseket – mivel a Be. bizonyítás felvételére nem ad lehetőséget – tanácsülésen, illetve nyilvános ülésen bírálja el. A harmadfokú bíróság mellett működő ügyész részvétele a nyilvános ülésen kötelező, ahol a bírósági iratok vizsgálata alapján azokban a kérdésekben nyilatkozik, mint a másodfokú eljárásban részt vett ügyész.

A másod és a harmadfokú ügyésznek a tárgyaláson, illetve a nyilvános ülésen előadott nyilatkozata az első fokú perbeszédnél lényegesen nagyobb mértékben tartalmaz jogi érveket, tömörebb és még inkább a bíróságnak szól.

2.3. Az ügyész szerepe a rendkívüli perorvoslati eljárásokban

A törvény a rendkívüli perorvoslati eljárásokra a fellebbezéssel nem támadott, illetve – a harmadfokú eljárásban hozott és ezért – nem támadható jogerős ügydöntő határozatok ellen a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben biztosít lehetőséget. Részben akkor, ha utóbb olyan bizonyítékok válnak ismertté, amelyek – ha az alapügy elbírálása során már rendelkezésre állnak – jelentősen befolyásolták volna az ügy büntetőjogi megítélését (perújítási eljárás), részben pedig, ha az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat súlyosan megsértették (felülvizsgálati eljárás).
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a tényállás helytelen, téves megállapítása miatt, a Be. 408. §-a (1) bekezdésében meghatározott okokból a terhelt, védő és más jogosult a másodfokú bíróság területén működő ügyésznél perújítási indítványt nyújthat be. Az ügyész az indítványt – annak helyt adására, vagy elutasítására irányuló – nyilatkozatával együtt a perújítás megengedhetősége kérdésében döntő másodfokú bírósághoz továbbítja. Az ügyész maga is indítványozhat perújítást.

Amennyiben a másodfokú bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az első fokú bíróságnak, amely a tárgyalás eredményéhez képest új ítéletet hoz, vagy elutasítja a perújítást.

A Be. a bíróság jogerős ügydöntő határozatának felülvizsgálatát a 416. § (1) bekezdésében meghatározott okokból, többek között akkor teszi lehetővé, ha a terhelt felmentésére, vagy bűnösségének megállapítására, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására a büntető anyagi jog, a bíróság határozatának meghozatalára pedig a büntetőeljárás egyes szabályainak megsértésével került sor.

A Be. kizárja a tényállás, valamint büntető anyagi jogszabálysértés okából a harmadfokú határozatok felülvizsgálatát.

Az ügyész a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt. A terhelt javára szóló indítvány benyújtását – egy eset kivételével – a Be. nem köti határidőhöz. A Kúria az indítványt – a tanácsülésen, vagy nyilvános ülésen történő elbírálását megelőzően -, a bírósági iratokkal együtt megküldi a Legfőbb Ügyészségnek, amely nyilatkozatában állást foglal annak alapos, vagy alaptalan voltáról. Ennek indokait, valamint a megtámadott határozatok megváltoztatására, hatályában fenntartására, vagy hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát írásban a nyilvános ülésén – amelyen részvétele kötelező – ismerteti. Amennyiben a felülvizsgálati indítványt az ügyész a terhelt terhére nyújtotta be, arról a Kúria nyilvános ülésen határoz, melyen az ügyész részvétele kötelező.

2.4. Az ügyészség közreműködése az egységes ítélkezési gyakorlat kialakításában

A legfőbb ügyész az egységes joggyakorlat kialakításában a törvényesség érdekében jogorvoslati indítvány bejelentésével, valamint jogegységi eljárás lefolytatásának indítványozásával működik közre.
Törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt jelenthet be a Kúriánál, ha a bíróság törvénysértő és jogerős határozata más jogorvoslattal nem támadható meg. A jogorvoslat elbírálására a felülvizsgálati eljárás szabályai az irányadók azzal, hogy a Kúria – a legfőbb ügyész, vagy képviselője részvételével tartott nyilvános ülésen – a törvénysértés megállapítása esetén, a terhelt javára szóló határozatot hoz. Egyéb esetekben csak a törvénysértés megállapítására szorítkozhat.
A legfőbb ügyész jogegységi eljárás lefolytatására, és jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, elvi kérdésben terjeszt elő. Abban az esetben, ha a jogegységi eljárást a Kúria elnöke, büntető kollégiumának vezetője illetve helyettese, ítélkező tanácsa vagy az ítélőtábla elnöke kezdeményezi, a legfőbb ügyész nyilatkozatban fejti ki az álláspontját. A jogegységi tanács ülése nem nyilvános, azon a jogegységi tanács tagjain kívül az indítványozó, a legfőbb ügyész és eseti meghívott vehet részt. Helyt adás esetén, amennyiben a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács felmentő rendelkezést hoz, vagy megszünteti az eljárást.

2.5. Az ügyész részvétele a külön és a különleges eljárásokban

Az ügyész a magánvádra üldözendő bűncselekmények miatt indított eljárásokban is megtekintheti az iratokat, és jelen lehet a tárgyaláson. A vád képviseletét – közérdekből, vagy más fontos okból – a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, akit ezt követően a sértett jogai illetnek meg. Utóbb a vád képviseletétől bármikor elállhat. Így kell eljárnia, ha álláspontja szerint a vád elejtésének van helye.

Az eljárás gyorsítását szolgáló ún. egyszerűsítő eljárások közül a bíróság elé állításra, valamint a határozat tárgyalás mellőzésével történő meghozatalára csekélyebb súlyú bűncselekmények miatt a terhelt beismerése, vagy tettenérése esetén, ügyészi indítványra kerülhet sor. A terhelt bűnösségének tárgyalás helyett nyilvános ülésen történő megállapítására az ügyész a terhelt beismerő vallomása, valamint erre irányuló kezdeményezése esetén tehet indítványt.

A bíróság csak ügyészi indítványra járhat el a távollévő terhelttel szemben is. Ez az eljárási forma nem feltétlenül eredményezi az eljárás mielőbbi befejezését. A Be. ugyanis garanciális okból, amennyiben a terhelt felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek, lehetőséget biztosít az eljárás megismétlésére. Amennyiben pedig a terhelt perújítási indítványt terjeszt elő, a bíróságnak el kell rendelnie a perújítást.

Az ügyésznek jelentős szerepe van a büntetőeljárás jogerős befejezését követően, egyes járulékos kérdések eldöntése miatt indított különleges eljárásokban is, amelyek többsége ügyészi indítványra, de hivatalból illetve kérelemre is indulhat.

3. A gyermek- és fiatalkorúak bűnügyeinek szakterülete

A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze a szakfeladatok ellátása során a fiatalkorúak jövőbeni helyes fejlődését szem előtt tartva ellátja törvényben meghatározott feladatait a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indult eljárásokban. A hatáskörébe tartozó ügyekben:
a) ellátja a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel, a vádemeléssel kapcsolatos feladatot;
b) közreműködik a büntetőbírósági eljárásban (a rendkívüli perorvoslati, valamint a különleges eljárásokban, illetve a külön eljárás törvényben meghatározott eseteiben).

A gyermek- és fiatalkorúak bűnügyeivel összefüggő szakfeladatokat:
a) a Legfőbb Ügyészségen a Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya, a fellebbviteli főügyészségen, a főügyészségen, a járási ügyészségen, a fővárosban a kijelölt kerületi ügyészségen, valamint a nyomozó ügyészségen – az adott szervezeti egység vezetőjének közvetlenül alárendelten – az ilyen elnevezésű szervezeti egység ügyésze;
b) a fellebbviteli főügyészségen, a nyomozó ügyészségeken és nem a főügyészség székhelyén lévő járási ügyészségen – önálló szervezeti egység hiánya esetén – az e feladatra kijelölt ügyész
látja el.
Az ügyésznek a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő szakfeladatokkal történő megbízása előtt a Legfőbb Ügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya vezetőjének hozzájárulását be kell szerezni.

A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartoznak:
a) a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indított büntetőügyek;
b) a fiatalkorúak és a felnőtt korúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek);
c) a gyermekkorúak ügyei, kivéve ha azok kizárólag felnőtt korú ügyével állnak összefüggésben.

Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A 12-14 év közötti elkövetőkkel szemben, e bűncselekmények miatti büntethetőségük esetén, csak intézkedés alkalmazható, amelyek közül a legsúlyosabb a javítóintézeti nevelés.

A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze a büntetőeljárás során körültekintően vizsgálja a speciális szabályok, ideértve a bírósági úttól elterelés lehetővé tévő és az időszerűség érvényesülését.
A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett a 12-14. életév közötti fiatalkorú ellen indult büntetőeljárásokban, valamint minden olyan esetben fokozott felügyeletet gyakorol, amikor a fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatásának vagy ideiglenes kényszer-gyógykezelésének elrendelésére kerül sor. Figyelemmel kíséri, hogy a nyomozó hatóság a gyermekvédelmi intézkedéseket megtette-e, illetőleg ilyen intézkedések megtételét szükség esetén maga is kezdeményez.

A büntetőügyben eljáró fiatalkorúak ügyésze közreműködik abban, hogy a bíróság a tényállást a fiatalkorú egyéniségének, környezetének megismerése szempontjából lényeges körülmények tekintetében is felderítse. A tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött – a nyomozás során a bíróság által tanúként ki nem hallgatott – személy tanúkénti kihallgatásának szükségessége esetén a fiatalkorúak ügyésze indítványozza az érintettnek kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján történő kihallgatását.

A tárgyalás adatai alapján az ügyész mérlegeli, hogy a fiatalkorú jövőbeni helyes fejlődése érdekében milyen intézkedés vagy büntetés felel meg leginkább a törvény céljainak. A végindítványt ezeknek megfelelően teszi meg.