Dr. Polt Péter legfőbb ügyész

polt_peter_20101955. szeptember 6-án született Budapesten.

1980-ban “Summa cum laude” minősítéssel szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd 1982-ben jeles minősítéssel tett bírói-ügyészi szakvizsgát.

1984-ben Strasbourgban az Összehasonlító Jogi Fakultáson, 1986-ban a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémián, 1990-ben professzori ösztöndíjjal Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Igazgatóságánál posztgraduális képzésen vett részt.

1983-ban angol nyelvből, 2002-ben német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett.

Az egyetem elvégzését követően fogalmazóként dolgozott a Budapesti V. Kerületi Ügyészségen és a Fővárosi Főügyészségen, 1983-tól tudományos munkatárs a Legfőbb Ügyészség felügyelete alá tartozó Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben. 1983-tól 1985-ig egyetemi tanársegéd, 1985-től egyetemi adjunktus az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékén.

1984-ben fél éves szakmai gyakorlaton vett részt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumában. 1986-1995 között részmunkaidőben ügyvéd a Békés-Németh-Vékás és társai Ügyvédi Irodában, 1990-1991-ben rész-munkaidőben főelőadó (tanácsadó) az Igazságügyi Minisztériumban, 1991-1995 között eseti tanácsadó a minisztériumban ENSZ és Európa Tanács ügyekben. A Külügyminisztérium megbízásából szakértői tevékenységet végzett a magyar álláspont kialakításáról a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság (eseti és állandó) felállítása ügyében 1993-1995 között.

1995-től 2000-ig az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. 2000-2006 között a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze. 2006-tól címzetes legfőbb ügyészségi főtanácsos, a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának vezetője. 2010-ben megkapta a legmagasabb ügyészi kitüntetést, a Kozma Sándor-díjat.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes egyetemi tanára. Tanít az ELTE és a PPKE jogi karán.

Külföldi szakmai életpályáját a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság tagjaként kezdte 1988-ban. 1990-től 1995-ig az ENSZ vezető nemzeti referense Magyarországon a bűnmegelőzés és a bűntettesekkel való bánásmód területén. 1991-1995 között a Szakértői Munkacsoport és egyben az Európa Tanács Környezetvédelmi Büntetőjoggal Foglalkozó Bizottságának (CPEC, Council of Europe) tagja. 1992-ben választott tagja az Egyéni Kriminológiai Ösztöndíjakat elbíráló Bizottságnak (ICRF, Council of Europe), 1997-től 2000-ig alapító tagja a Gyermekvédelmi Ombudsmanok Európai Hálózatának. 2004-től 2006-ig (Európa Tanács) Legfőbb Ügyészek Konferenciája igazgatósági tag (CPGE, Council of Europe), 2006-tól 2008-ig az Európai Ügyészek Konzultatív Tanácsának alelnöke, 2008-tól munkacsoport-tagja (CCPE, Council of Europe). Számos nemzetközi konferencián volt előadó, szekcióelnök vagy rapportör.

Mintegy 70 publikációja jelent meg eddig, a magyar mellett angol, orosz, német és cseh nyelven is. Fő kutatási területe a nemzetközi és alkotmányos büntetőjog. 2010-ben védte meg sikeresen “A parlamenti mentelmi jog, mint büntethetőségi akadály” című PhD értekezését.