Hagyták kihűlni az édesanyjukat - súlyosabb büntetést kaptak - - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

Egyet­ér­tett az íté­lő­táb­la a Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség súlyo­sí­tá­si indít­vá­nyá­val az édes­any­ju­kat kihűl­ni hagyó vád­lot­tak ügyben. 

A vád­lot­tak egy haj­dú­sá­gi város­ban, ker­tes ház­ban éltek 60 éves édes­any­juk­kal. Az asszony a halá­lát meg­elő­ző­en néhány évvel agy­vér­zés­hez hason­ló beteg­sé­gen esett át, de magát és a fiait ezután is ellát­ta ugyan, de gyak­ran fele­dé­kennyé és zavart­tá vált. Noha a vád­lot­tak folya­ma­to­san ész­lel­ték álla­po­tá­nak rom­lá­sát, gyógy­ke­ze­lé­sé­ről nem gon­dos­kod­tak, gon­do­zá­sát pedig súlyo­san elha­nya­gol­ták. A sér­tett a gon­do­zás hiá­nyá­ban rend­kí­vül leso­vá­nyo­dott, ha éhes volt több­ször szom­szé­da­i­tól kére­ge­tett enni­va­lót, illet­ve víz és áram nél­kü­li, koszos, sze­mét­tel teli lakás­ban ember­hez mél­tat­lan körül­mé­nyek között élt. 2019. évben fizi­ká­li­san és pszi­ché­sen foko­za­to­san lerom­lott álla­pot­ba került. A lakó­kör­nye­ze­té­ben élő embe­rek több alka­lom­mal szor­gal­maz­ták gon­do­zá­sá­nak biz­to­sí­tá­sát, azon­ban a vád­lot­tak ezt min­den alka­lom­mal elhárították.

2019. decem­be­ré­ben a nap­szám­ból haza­té­rő fér­fi­ak a sér­tett súlyos rosszul­lé­tét ész­lel­ték. A men­tő­szol­gá­lat még a hely­szí­nen meg­kezd­te újra­élesz­té­sét, majd kór­ház­ba szál­lí­tot­ta, azon­ban az asszony rövid időn belül elhunyt. Halá­la kihű­lés miat­ti anyag­cse­re­za­var miatt követ­ke­zett be. Nagyon ala­csony test­hő­mér­sék­le­tű, rend­kí­vü­li módon elha­nya­golt kül­le­mű, alul­táp­lált volt a sér­tett. Meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű és minő­sé­gű táp­lá­lé­kot és folya­dé­kot a halá­lát meg­elő­ző­en több nap­pal nem fogyasz­tott, mivel a fia­i­tól nem kapott. A tes­tén kez­dő­dő fel­fek­vé­ses feké­lyek vol­tak észlelhetők.

A vád­lot­tak édes­any­juk gon­do­zá­sá­nak elmu­lasz­tá­sát beis­mer­ték ugyan, bűnös­sé­gü­ket azon­ban tagad­ták. Véde­ke­zé­sük sze­rint az anya testi rom­lá­sá­nak oka az volt, hogy segít­sé­gü­ket eluta­sí­tot­ta. A tör­vény­szék azon­ban véde­ke­zé­sü­ket nem fogad­ta el. Íté­le­té­ben meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a sér­tett halá­la akkor lett volna elke­rül­he­tő, ha a vád­lot­tak gon­do­zá­si köte­le­zett­sé­gü­ket meg­fe­le­lő­en tel­je­sí­tik, gon­dos­kod­tak volna a táp­lá­lá­sá­ról, gyógy­ke­ze­lé­sé­ről és a lakó­ház meg­fe­le­lő fűté­sé­ről. Köz­is­mert, álta­lá­nos élet­ta­pasz­ta­lat, hogy e ten­ni­va­lók elmu­lasz­tá­sa az érin­tett sze­mély halá­lá­hoz vezet­het, a vád­lot­tak azon­ban e követ­kez­mény­be bele­nyu­god­va jár­tak el.

Az ügyész­ség a vád­lot­tak bün­te­té­sé­nek súlyo­sí­tá­sát, annak bör­tön helyett fegy­ház­ban tör­té­nő vég­re­haj­tá­sát indít­vá­nyoz­ta véde­ke­zés­re kép­te­len sze­mély sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt.

A Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la íté­le­té­vel a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­já­val egyet­ért­ve a tör­vény­szék dön­té­sét meg­vál­toz­tat­ta. A vád­lot­tak sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­té­sé­nek vég­re­haj­tá­si foko­za­tát bör­tön helyett fegy­ház­ban álla­pí­tot­ta meg, vala­mint az egyik vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban 5 évről 6 évre súlyo­sí­tot­ta a bün­te­tés, vala­mint köz­ügyek­től eltil­tás mel­lék­bün­te­tés tartamát.

Az íté­let jogerős.