Három aranygyűrűért ölt - a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség másod­fo­kú ügyész­ség­ként az íté­let hely­ben­ha­gyá­sát indít­vá­nyoz­ta azon bün­te­tett elő­éle­tű, az elkö­ve­tés­kor 21 éves vád­lot­tal szem­ben, akit a Mis­kol­ci Tör­vény­szék nye­re­ség­vágy­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítélt azzal, hogy a fegy­ház­bün­te­tés­ből leg­ko­ráb­ban 30 év múlva bocsát­ha­tó fel­té­te­les szabadságra.

Az íté­let sze­rint a vád­lott több­ször vég­zett a sér­tett ingat­la­nán ház körü­li mun­ká­kat. 2020. janu­ár 29. nap­ján a vád­lott nap­köz­ben alko­holt fogyasz­tott, azon­ban a dél­utá­ni órák­ra elfo­gyott a pénze. Mivel több alka­lom­mal elő­for­dult, hogy a mun­ká­kért elő­leg­be kapta a fize­té­sét, ezért elha­tá­roz­ta, hogy a továb­bi ita­lo­zá­sa biz­to­sí­tá­sá­ra a sér­tet­től kér pénzt azzal az ígé­ret­tel, hogy a tar­to­zá­sát majd ledol­goz­za. Elha­tá­ro­zá­sá­nak meg­fe­le­lő­en a sér­tett ingat­la­ná­hoz ment, majd beko­po­gott és pénzt kért tőle. A nő azon­ban közöl­te a vád­lot­tal, hogy nem ad neki előre pénzt, majd távo­zás­ra szó­lí­tot­ta fel a fér­fit, aki ettől dühös lett és egy 4-5 cm vas­tag, közel 1 m hosszú faka­ró­val több­ször fejbe ütöt­te az elő­szo­bá­ban lévő nőt. Az üté­sek olyan nagy ere­jű­ek vol­tak, hogy a karó több darab­ra tört, az asszony pedig a pad­ló­ra zuhant. A vád­lott a fekvő nőt tovább ütle­gel­te a fada­rab­bal, illet­ve bele is rúgott. Ezután a maga­te­he­tet­len nő ujja­in lévő három arany­gyű­rűt lehúz­ta, majd távo­zott a lakás­ból és elad­ta az éksze­re­ket egy isme­rő­sé­nek. A kapott pénz­ből egy rekesz sört és ciga­ret­tát vásárolt.

A sér­tett kopo­nya­sé­rü­lé­sei olyan súlyo­sak vol­tak, hogy a hely­szí­nen éle­tét vesztette.

Az íté­le­tet az ügyész­ség tudo­má­sul vette, a vád­lott és védő­je pedig fel­men­tés érde­ké­ben fellebbezett.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sé­nek kirí­vó­an durva, ember­te­len mód­ját az első­fo­kú bíró­ság helyt­ál­ló­an álla­pí­tot­ta meg. A vád­lott által rend­kí­vül bru­tá­li­san elkö­ve­tett bán­tal­ma­zás a sér­tett­nek külö­nö­sen súlyos testi-lelki szen­ve­dést oko­zott, a véde­ke­zés­re esé­lye sem volt. A vád­lott több­szö­rö­sen bün­te­tett elő­éle­te, az elkö­ve­tett cse­lek­mény jel­le­ge és módja kel­lő­en indo­kol­ja a vele szem­ben kisza­bott élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés alkal­ma­zá­sát, mely­nek eny­hí­té­sé­re nincs tör­vé­nyes indok. A tár­sa­da­lom védel­me ilyen bűn­tet­tel szem­ben csak pél­dás bün­te­tés­sel biz­to­sít­ha­tó, ezért a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség az íté­let hely­ben­ha­gyá­sát indítványozta.

Másod­fo­kon az ügy­ben a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la dönt.