Ki is az a prókátor?

Foga­dat­lan pró­ká­tor! Olyan sze­mély, aki kéret­le­nül avat­ko­zik mások dol­gá­ba, fel­szó­lal egy ügy támo­ga­tó­ja­ként, de cse­le­ke­de­té­vel töb­bet árt, mint hasz­nál. Vajon mi köze a latin ere­de­tű (proc­ura­tor) kife­je­zés­nek az ügyész szó­hoz? És miért ismer­jük ennek a kife­je­zés­nek pozi­tív és nega­tív jelen­té­sét is? Hiszen a nem­zet pró­ká­to­rá­nak neve­zett Deák Ferenc­re kife­je­zet­ten dicsé­rő­leg hasz­nál­ták ezt a jel­zőt. A magya­rá­zat egy­sze­rű, a XIX. szá­zad volt az az idő­szak, ami­kor a jogi pályá­hoz kap­cso­ló­dó kife­je­zé­sek elnyer­ték mai jelentésüket.

Hazánk­ban az ügyé­szi tevé­keny­ség a közép­ko­rig vezet­he­tő vissza, az e tiszt­sé­get betöl­tő sze­mé­lye­ket a latin fis­cus, fis­ca­lis, pro­ca­tor sza­vak­kal nevez­ték. Az ügyész szó, sok más, ma is hasz­nált kife­je­zé­sünk­höz hason­ló­an, a nyelv­újí­tás során kelet­ke­zett, elő­ször Bar­cza­fal­vi Szabó Dávid hasz­nál­ta 1786-ban. A kife­je­zés kiáll­ta az idő pró­bá­ját. Ehhez hoz­zá­já­rult a jog fej­lő­dé­se is, a fis­ca­list elkezd­ték ügy­véd­lő­nek vagy ügyész­nek nevez­ni, míg a pro­ca­tor az ügy­véd­re vonatkozott.

Az 1840-es évek­től hatá­ro­zott törek­vés volt a két fog­lal­ko­zás elne­ve­zé­sé­nek elkü­lö­ní­té­sé­re, az ezen idő­szak­ban kiadott szó­tá­rak már azt rög­zí­tik, hogy az ügyész „jog­is­me­re­ti képes­sé­gé­ről okle­vél­lel ellá­tott sze­mély már mint állan­dó hiva­tal­nok a hiva­ta­lá­hoz tar­to­zó min­den ügyek­ben műkö­dik”. Míg az ügy­véd „csak bizo­nyos perek­ben vagy peres ügyek­ben van meg­bíz­va”. Ekkor már meg­kü­lön­böz­tet­nek – szol­gá­la­ti helyük sze­rint – tisz­ti, ura­dal­mi, kincs­tá­ri, szent­szé­ki és állam­ügyészt, utób­bin az „álla­mi hiva­tal­ban lévőt” értve.

For­rás: Náná­si Lász­ló: A magyar kirá­lyi ügyész­ség tör­té­ne­te. Továb­bi rész­le­tek: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/895/

Kép for­rá­sa: http://real-ms.mtak.hu/476/