Kisfia megölésével vádolta hamisan az apát egy büntetőügy vádlottja-vádemelés

A több mint húsz évvel ezelőt­ti ember­ölés­sel vádolt liba­no­ni férfi a bíró­sá­gi tár­gya­lá­son állí­tot­ta hami­san azt, hogy nem ő ölte meg az ügy egyik sér­tett­jét, egy hét éves kis­fi­út, hanem maga a gyer­mek édesapja.

Az alap­ügy­ben a Fővá­ro­si Főügyész­ség a liba­no­ni állam­pol­gár­sá­gú fér­fi­val szem­ben nye­re­ség­vágy­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel, több embe­ren elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt 2016 feb­ru­ár­já­ban emelt vádat. A férfi 1996 ápri­li­sá­ban Újpes­ten, érté­kek meg­szer­zé­se érde­ké­ben külö­nös kegyet­len­ség­gel meg­öl­te a neki koráb­ban szál­lást adó csa­lád­fő fele­sé­gét és hét éves gyermekét.

A Fővá­ro­si Tör­vény­szék a fér­fit a fenti bűn­cse­lek­mény­ben bűnös­nek mond­ta ki, és ezért őt 2017. május 24. nap­ján jog­erő­re emel­ke­dett íté­le­té­vel élet­fogy­tig tartó fegy­ház­bün­te­tés­re ítélte.

A vád­lott még a fenti ügy tár­gya­lá­si sza­ka­szá­ban, a Fővá­ro­si Tör­vény­szé­ken 2016. júli­us 08-án tar­tott tár­gya­lá­son szán­dé­ko­san, valót­la­nul azt állí­tot­ta, hogy a vád­ban sze­rep­lő napon – 1996. ápri­lis 15-én – miu­tán ő betört a házba, és meg­öl­te a csa­lád­anyát, illet­ve meg­ütöt­te a kis­fi­út, azután maga a csa­lád­apa volt az, aki egy kés­sel bán­tal­maz­ta a saját gyer­me­két, aki ebbe a bán­tal­ma­zás­ba halt bele.

Ezzel szem­ben a Fővá­ro­si Tör­vény­szék fent hivat­ko­zott jog­erős íté­le­te is rög­zí­ti, hogy a csa­lád­anyát és kis­fi­át a vád­lott támad­ta meg, és a gyer­mek is a vádott kitar­tó, bru­tá­lis jel­le­gű bán­tal­ma­zá­sá­ba halt bele, őt az édes­apa nem bántalmazta.

A vád­lott a fenti cse­lek­mé­nyé­vel külö­nös kegyet­len­ség­gel elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­té­nek elkö­ve­té­sé­vel vádol­ta meg hami­san a családapát.

A Buda­pes­ti Nyo­mo­zó Ügyész­ség a fér­fit élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­sel is fenye­ge­tett bűn­cse­lek­mény­re elkö­ve­tett hamis vád bűn­tet­té­vel vádol­ja, amely bűn­cse­lek­mény tör­vény sze­rin­ti bün­te­té­si téte­le két évtől nyolc évig ter­je­dő szabadságvesztés.