Közel 40 év szabadságvesztés 5 vádlottra a bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűntette miatt indult ügyben

A Tata­bá­nyai Járá­si Ügyész­ség bűn­szer­ve­zet­ben elkö­ve­tett ember­csem­pé­szés bűn­tet­te és más bűn­cse­lek­mé­nyek miatt nyúj­tott be vád­ira­tot 2015. decem­ber 23. nap­ján, amely miatt folyó eljá­rás során a bíró­ság 2019. szep­tem­ber 11-én hir­de­tett első­fo­kú ítéletet. 

A vád­ira­ti tény­ál­lás sze­rint az egyik férfi olyan bűn­el­kö­ve­tői cso­por­tot hozott létre és működ­te­tett 2015. janu­ár 15. nap­já­ig, amely­nek célja az volt, hogy Magyar­or­szá­gon ille­gá­li­san lévő har­ma­dik ország­be­li sze­mé­lye­ket rend­sze­res haszon­szer­zés­re töre­ked­ve jut­tas­sa­nak ki Német­or­szág­ba. A bűn­szer­ve­zet másik tagja fel­ada­ta az volt, hogy sofő­rö­ket szer­vez­zen be, illet­ve bér­lés révén a gép­jár­mű­ve­ket a szál­lí­tás­hoz biz­to­sít­sa. Ez a két férfi a sofő­rök­nek a sike­res szál­lí­tás befe­je­zé­se után külön­bö­ző össze­ge­ket adott át.  A mig­rán­so­kat Buda­pes­ten vette fel továb­bi három gya­nú­sí­tott a bérelt gép­jár­mű­vek­be. A szál­lí­tás során a vád­lot­tak fel­ve­ze­tő gép­jár­mű­vel biz­to­sí­tot­ták a szál­lí­tást, ennek során mobil­te­le­fo­non tar­tot­ták a kapcsolatot.

A vád­irat sze­rint a vád­lot­tak 2014. augusz­tus 25-e és 2015. janu­ár 6-a között a 12 szál­lí­tás során leg­ke­ve­sebb 99 fő mig­ránst szál­lí­tot­tak Buda­pest­ről Pas­sa­u­ba. Az utol­só szál­lí­tás­nál a vád­lot­tak 2015. janu­ár 14-én az M1 –es autó­pá­lyán gya­nús körül­mé­nye­ket ész­lel­ve a 10 mig­ránst szál­lí­tó kis­busszal vissza­for­dul­tak Buda­pest­re. Egy vád­lott 2015. júli­us 22. nap­ján és 2015. júli­us 23. nap­ján össze­sen 7 mig­ráns sze­mély­nek nyúj­tott segít­sé­get a magyar-osztrák határ enge­dély nél­kü­li átlé­pé­sé­hez, a máso­dik eset­nél a nyo­mo­zó ható­ság a fér­fit elfog­ta, aki ekkor sze­mély­azo­nos­sá­gá­nak iga­zo­lá­sá­ra a test­vé­re ada­ta­i­val kiál­lí­tott lak­cí­met iga­zo­ló ható­sá­gi iga­zol­ványt, vala­mint a test­vé­re ada­ta­it, ám az elkö­ve­tő fény­ké­pét tar­tal­ma­zó sze­mé­lyi iga­zol­ványt adott át.

Az ügyész­ség indít­vá­nya alap­ján a bíró­ság vala­mennyi vád­lot­tat bűnös­nek mond­ta ki az elle­nük emelt vád­ban, és egy vád­lot­tat 10 év, két  vád­lot­tat 9-9 év, egy vád­lot­tat 6 év, egy vád­lot­tat pedig 4 év 6 hónap fegy­ház­bün­te­tés­re ítélt.

A bíró­ság vagyon­el­kob­zás­ról is ren­del­ke­zett, ennek össze­gét a ter­hel­tek­kel szem­ben elté­rő összeg­ben, így 3.000.000,- Ft-ban, 240.000,- Ft-ban, 200.000,- Ft-ban,  420.000,- Ft-ban, illet­ve 35.000,- Ft-ban hatá­roz­ta meg.

Az ügyész­ség az íté­le­tet négy vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban tudo­má­sul vette, ugyan­ak­kor az egyik vád­lott ter­hé­re, súlyo­sí­tás végett, a vissza­esői minő­ség meg­ál­la­pí­tá­sa, és vele szem­ben a 10 évi sza­bad­ság­vesz­tés­nél súlyo­sabb fegy­ház­bün­te­tés kisza­bá­sa végett jelen­tett be fellebbezést.