Főoldal » Egyéb kategória » Legfőbb ügyészi jogorvoslati indítvány a Kúriához a dunai hajóbaleset ügyében a letartóztatás kapcsán hozott bírósági határozatok ellen

A halá­los tömeg­sze­ren­csét­len­sé­get ered­mé­nye­ző vízi köz­le­ke­dés gon­dat­lan veszé­lyez­te­té­sé­nek vét­sé­ge miatt indult bün­te­tő­ügy­ben Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben jog­or­vos­la­ti indít­ványt ter­jesz­tett elő a Kúri­án a Budai Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság, illet­ve a másod­fo­kon eljá­ró Fővá­ro­si Tör­vény­szék azon vég­zé­se­i­vel szem­ben, melyek­ben óva­dék leté­te­le ese­té­re a gya­nú­sí­tot­tal szem­ben bűn­ügyi fel­ügye­le­tet ren­delt el.

A Duna buda­pes­ti sza­ka­szán 2019. május 29-én, az esti órák­ban tör­tént hajó­bal­eset ügyé­ben a Buda­pes­ti VI. és VII. Kerü­le­ti Ügyész­ség indít­vá­nyoz­ta a gya­nú­sí­tott letar­tóz­ta­tá­sát.

A Budai Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság elren­del­te a hajós­ka­pi­tány letar­tóz­ta­tá­sát, azon­ban meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a gya­nú­sí­tott – a vég­zés vég­le­ges­sé válá­sát köve­tő­en – 15 mil­lió forint óva­dék leté­te­le ese­tén, Buda­pest terü­le­tén bűn­ügyi fel­ügye­let­be kerül, nyom­kö­ve­tő esz­köz alkal­ma­zá­sa mel­lett.

A Buda­pes­ti VI. és VII. Kerü­le­ti Ügyész­ség fel­leb­be­zést jelen­tett be a dön­tés­sel szem­ben, mely­ben kifej­tet­te, hogy a ter­helt jelen­lé­te az eljá­rá­si cse­lek­mé­nye­ken kizá­ró­lag a leg­szi­go­rúbb kény­szer­in­téz­ke­dés alkal­ma­zá­sá­val biz­to­sít­ha­tó. Az ukrán állam­pol­gár gya­nú­sí­tott magyar­or­szá­gi lakó- illet­ve tar­tóz­ko­dá­si hellyel nem ren­del­ke­zik, mun­ká­já­ból adó­dó­an a tar­tóz­ko­dá­si helye gyak­ran vál­to­zik, Euró­pá­ban jelen­tős hely­is­me­ret­tel ren­del­ke­zik, illet­ve a meg­ala­po­zott gyanú tár­gyát képe­ző cse­lek­mény tár­gyi súlya is a leg­szi­go­rúbb kény­szer­in­téz­ke­dés alkal­ma­zá­sát teszik indo­kolt­tá.

Az ügyész­ség a fel­leb­be­zés indo­ko­lá­sát kiegé­szí­tet­te, mivel fel­me­rült annak a gya­nú­ja is, hogy a hajós­ka­pi­tány ada­to­kat törölt a tele­fon­já­ról, ezál­tal újabb letar­tóz­ta­tá­si ok álla­pít­ha­tó meg, neve­ze­te­sen az, hogy a gya­nú­sí­tott a bizo­nyí­tást meg­ne­he­zí­te­né, vagy veszé­lyez­tet­né.

A Fővá­ro­si Tör­vény­szék a kerü­le­ti bíró­ság vég­zé­sét érdem­ben nem vál­toz­tat­ta meg, az óva­dék leté­te­lét enge­dé­lyez­te.

A leg­főbb ügyész jog­or­vos­la­ti indít­vá­nyá­nak lénye­ge sze­rint a tör­vény­szék hatá­ro­za­ta már önma­gá­ban attól tör­vény­sér­tő, hogy nem tar­tal­maz sem­mi­lyen dön­tést az ügyé­szi fel­leb­be­zés kiegé­szí­té­sé­ben írtak­kal kap­cso­lat­ban. A tör­vény­szék ugyan­is a fel­leb­be­zés­ben meg­je­lölt újabb letar­tóz­ta­tá­si okot nem vizs­gál­ta érdem­ben. Emel­lett mind az első­fo­kú, mind a másod­fo­kú bíró­ság hatá­ro­za­ta tör­vény­sér­tő, mivel úgy ren­del­ték el a bűn­ügyi fel­ügye­le­tet, hogy a gya­nú­sí­tott konk­rét tar­tóz­ko­dá­si helye a dön­tés meg­ho­za­ta­la­kor a ható­ság előtt egy­ál­ta­lán nem volt ismert.

Mind­ezek alap­ján a leg­főbb ügyész indít­vá­nyoz­ta, hogy a Kúria álla­pít­sa meg azt, hogy az első és másod­fo­kú bíró­sá­gok tör­vény­sér­tő­en fogad­ták el az óva­dék meg­ál­la­pí­tá­sá­ra irá­nyu­ló védői indít­ványt, és ren­del­ték el a gya­nú­sí­tott bűn­ügyi fel­ügye­le­tét óva­dék leté­te­le ese­tén.

A Kúria hatá­ro­za­ta csak a tör­vény­sér­tést álla­pít­hat­ja meg.