Főoldal » Hírek » Öngyilkossági szándékkal gyújtott tűzzel ölte meg édesanyját- a Debreceni Fellebbvitelt Főügyészség sajtóközleménye

Az Egri Tör­vény­szék külö­nös kegyet­len­ség­gel, több ember éle­tét veszé­lyez­tet­ve, a bűn­cse­lek­mény elhá­rí­tá­sá­ra idős korá­nál és fogya­té­kos­sá­gá­nál fogva kor­lá­to­zot­tan képes sze­mély sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt 4 év fegy­ház­bün­te­tés­re és 5 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra íté­let azt a nőt, aki rok­kant édes­any­já­ra rágyúj­tot­ta a lakást.

A vád­lott 2015 óta élt együtt nyug­dí­jas – rend­sze­res ellá­tás­ra, gon­do­zás­ra szo­ru­ló – édes­any­já­val egy Heves megyei tele­pü­lé­sen. Viszo­nyuk időn­ként feszült volt, gyak­ran vitat­koz­tak, azon­ban még így is nagyon ragasz­kod­tak egy­más­hoz. A pszi­cho­ló­gi­ai prob­lé­mák­kal küzdő vád­lott­nak nem volt mun­ka­he­lye, jöve­de­lem­mel nem ren­del­ke­zett, test­vé­ré­től kapott anya­gi támo­ga­tás biz­to­sí­tot­ta meg­él­he­té­sü­ket. Rend­sze­re­sen nyug­ta­tót sze­dett, amely­re alkal­man­ként alko­holt is fogyasz­tott. A vád­lott 2020 augusz­tu­sá­ban egy dél­után az elfo­gyasz­tott bor­tól köze­pe­sen ittas álla­pot­ba került, majd pár órá­val később öngyil­kos­sá­gi szán­dék­kal egy aro­ma­mé­cses­sel meg­gyúj­tot­ta a szo­bá­ja abla­ká­ban lévő füg­gönyt. A tűz gyor­san átter­jedt a lakás többi részé­re, amely elől az idős, moz­gás­kor­lá­to­zott asszony a für­dő­szo­bá­ba mene­kült, ahol elesett. Onnan egye­dül nem tudott fel­kel­ni és segít­sé­get sem tudott kérni. Lánya eköz­ben kisé­tált az égő lakás­ból és leült a 14 laká­sos tár­sas­ház lép­cső­há­zá­ban. A tűz­ről nem érte­sí­tett sen­kit és édes­any­ja kimen­té­sé­hez sem kért segít­sé­get. A fel­gyúj­tott lakás­nak a vád­lott által nyit­va hagyott ajta­ján keresz­tül mér­ge­ző égés­ter­mé­kek áram­lot­tak a lép­cső­ház­ba, ezért a laká­sok­ból kime­ne­kü­lő sze­mé­lye­ket füst­mér­ge­zés veszé­lye fenye­get­te. A ház­ban a vád­lot­ton és a sér­tet­ten kívül még leg­alább 15 sze­mély tar­tóz­ko­dott.

Az igaz­ság­ügyi elme­or­vos szak­ér­tői véle­mény alap­ján a vád­lott beszá­mí­tá­si képes­sé­ge a cse­lek­mény ide­jén köze­pes fok­ban kor­lá­to­zott volt, emi­att ítél­te őt a bíró­ság a tör­vé­nyi mini­mu­mot el nem érő tar­ta­mú sza­bad­ság­vesz­tés­re.

A vád­lott és védő­je tudo­má­sul vet­ték az íté­le­tet. Az ügyész­ség az íté­let ellen a vád­lott ter­hé­re, a bün­te­té­sek súlyo­sí­tá­sa érde­ké­ben fel­leb­be­zett.

 

A ter­helt pszi­chés beteg­sé­ge elle­né­re átla­gos intel­lek­tu­sú, a min­den­na­pi élet dol­ga­i­ban tel­je­sen tájé­ko­zott ember, ezért tisz­tá­ban volt édes­any­ja álla­po­tá­val és a tűz lehet­sé­ges követ­kez­mé­nye­i­vel. Önma­gát kimen­tet­te a tűz­ből, tehát meg­fe­le­lő­en visel­ke­dett az élet­ve­szély ész­le­lé­sét köve­tő­en, azon­ban moz­gás­kép­te­len édes­any­ját rend­kí­vü­li kínok között hagy­ta meg­hal­ni úgy, hogy a velük egy ház­ban lakó továb­bi 15 ember éle­tét is veszély­be sodor­ta.

 

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség az ügyé­szi fel­leb­be­zést fenn­tar­tot­ta. Állás­pont­ja sze­rint a vád­lott beszá­mí­tá­si képes­sé­gé­nek túl­zott jelen­tő­sé­get tulaj­do­nít­va sza­bott ki az első­fo­kú bíró­ság indo­ko­lat­la­nul enyhe – a tör­vé­nyi 10 évi mini­mu­mot meg sem köze­lí­tő – bün­te­tést, amely a bün­te­té­si célok eléré­sé­re nem alkal­mas.

 

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség ezért a kisza­bott sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés és köz­ügyek­től eltil­tás mel­lék­bün­te­tés szá­mot­te­vő súlyo­sí­tá­sá­ra tett indít­ványt.

 

A fel­leb­be­zé­se­ket a másod­fo­kú eljá­rás­ban a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la bírál­ja el.