Vádemelés az izsáki vadászház ügyében

A Kecs­ke­mé­ti Járá­si és Nyo­mo­zó Ügyész­ség jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó költ­ség­ve­té­si csa­lás bűn­tet­te és más bűn­cse­lek­mé­nyek miatt vádat emelt három fér­fi­val szem­ben, akik valót­lan tar­tal­mú okira­tok fel­hasz­ná­lá­sá­val jogo­su­lat­la­nul vet­tek igény­be költ­ség­ve­té­si támogatást.

Az ügy I. rendű vád­lott­ja az izsá­ki szék­he­lyű csa­lá­di vál­lal­ko­zás tagja és kép­vi­se­lő­je. Bár az I.r. vád­lott 2015. már­ci­us 5-én az ügy­ve­ze­tői tiszt­sé­gé­ről a hoz­zá­tar­to­zó­ja – az ügy II. rendű vád­lott­ja - javá­ra for­má­li­san lemon­dott, a cég tény­le­ges irá­nyí­tá­sát, ügy­ve­ze­té­sét tovább­ra is ő látta el, ezál­tal a cég­nyil­ván­tar­tás­ba valót­la­nul nyert bejegy­zést ügy­ve­ze­tő­ként a II.r. vádlott.

Az I.r. vád­lott a csa­lá­di cég nevé­ben eljár­va 2014. janu­ár 15-én támo­ga­tá­si kérel­met nyúj­tott be az Euró­pai Mező­gaz­da­sá­gi és Vidék­fej­lesz­té­si Alap­ból folyó­sí­tan­dó fej­lesz­té­si összeg­re „vadász­ház épí­té­se” céljából.

I.r. vád­lott a támo­ga­tá­si kérel­mé­hez prog­ram­ter­vet csa­tolt, továb­bá a folyó­sí­tás érde­ké­ben külön­bö­ző okira­to­kat nyúj­tott be, melyek­kel azt a lát­sza­tot kel­tet­te, hogy a vadász­ház épí­té­se a ren­de­let­ben és a támo­ga­tá­si szer­ző­dés­ben fog­lalt fel­té­te­lek­nek meg­fe­le­lő­en történik.

A Mező­gaz­da­sá­gi és Vidék­fej­lesz­té­si Hiva­tal ille­té­kes igaz­ga­tó­sá­ga az I.r. vád­lott támo­ga­tá­si kérel­mé­nek 35 mil­lió forint összeg ere­jé­ig helyt adott. A támo­ga­tá­si összeg kifi­ze­té­se két rész­let­ben tör­tént meg: az I.r. vád­lott kifi­ze­té­si kérel­mé­re 2014. novem­ber 11-én 5.241.121,- Ft, a II.r. vád­lott kifi­ze­té­si kérel­mé­re 2015. júni­us 10-én 29.758.879,- Ft folyó­sí­tá­sá­ra került sor. A rész­ben a támo­ga­tá­si összeg­ből finan­szí­ro­zott, a kére­lem­ben és pályá­zat­ban vadász­ház­ként meg­ne­ve­zett ingat­lan tény­le­ge­sen fel­épült és vég­le­ges hasz­ná­lat­ba véte­li enge­délyt kapott.

I.r. vád­lott a támo­ga­tá­si összeg elnye­ré­se érde­ké­ben benyúj­tott pályá­za­tá­ban eltit­kol­ta, hogy a 35 mil­lió forint össze­gű támo­ga­tást a saját maga és fele­sé­ge lak­ha­tá­sát szol­gá­ló ingat­lan fel­épí­té­se érde­ké­ben kíván­ja fel­hasz­nál­ni és abban élet­vi­tel­sze­rű­en kíván lakni. A támo­ga­tás ugyan­is nem volt igé­nyel­he­tő gon­do­ki lakás, szol­gá­la­ti lakás, az ügy­fél saját maga által hasz­nált lak­ré­sze meg­épí­té­sé­hez, felújításához.

A valós tény elhall­ga­tá­sá­val az I.r. vád­lott a támo­ga­tást folyó­sí­tót téve­dés­be ejtet­te és ezzel 35 mil­lió forint össze­gű vagyo­ni hát­rányt oko­zott a költ­ség­ve­tés­nek. II.r. vád­lott a cég idő­köz­ben bejegy­zett kép­vi­se­lő­je­ként a hoz­zá­tar­to­zó­ja fenti bűnös tevé­keny­sé­gé­hez - az okira­tok alá­írá­sá­val és benyúj­tá­sá­val - szán­dé­ko­san segít­sé­get nyúj­tott. A vál­lal­ko­zás a költ­ség­ve­tés­nek oko­zott vagyo­ni hát­rányt 2017. júli­us 10-én megtérítette.

Az I.r. vád­lott emel­lett az álta­la veze­tett önkor­mány­zat nevé­ben eljár­va 2016 már­ci­u­sá­tól 2017 janu­ár­já­ig sza­bály­ta­la­nul vett igény­be köz­fog­lal­koz­ta­tás érde­ké­ben nyúj­tott támo­ga­tást. Az egyik köz­fog­lal­koz­ta­tott­ként nyil­ván­tar­tott sze­mély a jelen­lé­ti ívek sze­rint a Hely­tör­té­ne­ti Múze­um­ban dol­go­zott, való­já­ban azon­ban mun­ka­ide­jé­ben az I.r. vád­lott cégé­nek vadász­há­zá­ban vég­zett külön­bö­ző fel­ada­to­kat. I.r. vád­lot­tat ebben az önkor­mány­zat egyik dol­go­zó­ja - az ügy III. rendű vád­lott­ja - is segí­tet­te, aki a köz­fog­lal­koz­ta­tot­ti költ­ség­el­szá­mo­ló mun­ka­la­po­kon valót­la­nul úgy nyi­lat­ko­zott, hogy a köz­mun­kás a helyi múze­um­ban lát el fel­ada­to­kat. Az I.r. vád­lott a III.r. vád­lott segít­sé­gé­vel a támo­ga­tás folyó­sí­tó­ját a támo­ga­tás jog­sze­rű fel­hasz­ná­lá­sa tekin­te­té­ben téve­dés­be ejtet­te és ezzel a költ­ség­ve­tés­nek 934.222,- Ft vagyo­ni hát­rányt oko­zott, melyet I.r. vád­lott 2017. novem­ber 9-én megtérített.

Az ügyész­ség az I.r. vád­lot­tat jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó, üzlet­sze­rű­en elkö­ve­tett költ­ség­ve­té­si csa­lás bűn­tet­té­vel, közokirat-hamisítás bűn­tet­té­vel és hamis magán­ok­irat fel­hasz­ná­lá­sá­nak vét­sé­gé­vel vádol­ja. Tár­sa­i­nak bűn­se­géd­ként kell felel­ni­ük. A bün­tet­len elő­éle­tű vád­lot­tak bűnös­sé­gé­ről a Kecs­ke­mé­ti Járás­bí­ró­ság fog dönteni.