Főoldal » Egyéb kategória » Válasz a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) „etikus” hacker ügyében tett állításaira

A hír­por­tá­lok­hoz 2019. janu­ár 25-én eljut­ta­tott köz­le­mé­nyé­ben a TASZ az ügyész­ség fel­tű­nő hozzá nem érté­sét állít­va tájé­koz­tat­ta a köz­vé­le­ményt egy huszon­éves prog­ra­mo­zó­nak tanu­ló fia­tal ellen folya­mat­ban lévő bün­te­tő­el­já­rás­ról.

A bíró­sá­gi tár­gya­lás előtt pár nap­pal kiadott köz­le­mény a ténye­ket valót­la­nul, hiá­nyo­san, illet­ve hamis szín­ben tüne­ti fel.

A TASZ sze­rint a vád­irat nem felel meg a tör­vé­nyes vád fogal­má­nak, mert nincs meg­je­löl­ve az elkö­ve­tés helye, ideje, esz­kö­zei, módja.

Ezzel szem­ben, aki elol­vas­sa az ügyé­szi doku­men­tu­mot, meg­győ­ződ­het arról, hogy a vád­irat mind­eze­ket tar­tal­maz­za.

Amennyi­ben nem így lenne, a bíró­ság a tár­gya­lás elő­ké­szí­té­se során az ira­to­kat a vád hiá­nyos­sá­gai miatt vissza­küld­te volna az ügyész­ség­nek. A bíró­ság azon­ban az ügyet tár­gya­lás­ra tűzte ki és a mai napon meg is kezd­te a bizo­nyí­tá­si eljá­rást.

A vád­irat sze­rint a fia­tal­em­ber, az inter­net fel­hasz­ná­lá­sá­val jogo­su­lat­la­nul lépett be egy olyan, a Magyar Tele­kom Nyrt. által üze­mel­te­tett szer­ver­re, amely a dol­go­zók belé­pé­si ada­ta­it tárol­ta, majd a saját részé­re ille­gá­li­san fel­hasz­ná­lói pro­fi­lo­kat hozott létre, és gyűj­töt­te a dol­go­zók ada­ta­it, jel­sza­va­it. A fel­hasz­ná­lói pro­fi­lok tel­jes körű hoz­zá­fé­rést biz­to­sí­tot­tak az elkö­ve­tő részé­re, mely­nek segít­sé­gé­vel a Magyar Tele­kom Nyrt. tel­jes háló­za­ti inf­ra­struk­tú­rá­ját, bele­ért­ve az ügy­fe­lek mobil és fix szol­gál­ta­tá­sát blok­kol­hat­ta volna, illet­ve a tel­jes vezér­lést átve­het­te volna.

A vád­irat­ban az is olvas­ha­tó, misze­rint a vád­lott Szol­no­kon, a 2017. ápri­lis 12. és május 2-a közöt­ti idő­szak­ban lépett be és vitte be jogo­su­lat­la­nul az ada­to­kat a szó­ban forgó rend­szer­be.

A vád­irat tehát, a tör­vé­nyi köve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en meg­ha­tá­roz­za a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sé­nek az ide­jét és a helyét, vala­mint az elkö­ve­tés esz­kö­zét, mód­ját is.

A Btk. 423. § (1) bekez­dé­se alap­ján az infor­má­ci­ós rend­szer meg­sér­té­sét az köve­ti el, aki az infor­má­ci­ós rend­szer­be, annak védel­mét biz­to­sí­tó tech­ni­kai intéz­ke­dés meg­sér­té­sé­vel vagy kiját­szá­sá­val jogo­su­lat­la­nul belép, vagy bent marad, továb­bá ugyan­ezen tör­vény­hely (2) bekez­dé­se értel­mé­ben, aki infor­má­ci­ós rend­szer­ben lévő ada­tot jogo­su­lat­la­nul meg­vál­toz­tat. Súlyo­sab­ban bün­te­ten­dő, ha a bűn­cse­lek­ményt köz­ér­de­kű üzem ellen köve­tik el.

A „meg­hac­kelt” szer­ver a hír­köz­lő háló­zat része volt, ezért a Btk. 459 § (1) bekez­dés 21. pont­ja alap­ján köz­ér­de­kű üzem­nek minő­sül.

A köz­le­mény sze­rint az ügyész bot­rá­nyos alku­aján­la­tot tett, ami­kor két évi fel­füg­gesz­tett sza­bad­ság­vesz­tés bün­te­tés­re tett indít­ványt, ha a vád­lott elis­me­ri a bűn­cse­lek­ményt.  A köz­le­mény sze­rint az ügyész öt évi, letöl­ten­dő sza­bad­ság­vesz­tést indít­vá­nyo­zott abban az eset­ben, ha az elkö­ve­tő ezt az aján­la­tot nem fogad­ja el.

Az új bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény a bíró­ság szá­má­ra köte­le­ző­en elő­ír­ja, hogy elő­ké­szí­tő ülést kell tar­ta­nia. Jelen eset­ben az elő­ké­szí­tő ülé­sen az ügyész a 2-8 évig ter­je­dő sza­bad­ság­vesz­tés­sel is bün­tet­he­tő bűn­cse­lek­mény miatt indít­ványt tett arra, hogy ha a vád­lott beis­me­rő val­lo­mást tesz, a bíró­ság a vád­lot­tat 2 évi, 4 év pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tett sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­je. Az ügyész az elő­ké­szí­tő ülé­sen az alkal­ma­zan­dó bün­te­tés­re vonat­ko­zó­an, a tör­vény értel­mé­ben más tar­tal­mú indít­ványt nem tehe­tett és nem is tett.

A köz­le­mény sze­rint, miu­tán a vád­lott nem fogad­ta el az aján­la­tot, az ügyész­ség „súlyos­bí­tot­ta a vád­ira­tot” arra hivat­koz­va, hogy a bűn­cse­lek­ményt köz­ér­de­kű üzem meg­za­va­rá­sá­val követ­ték el.

Ezzel szem­ben a bűn­cse­lek­mény jogi minő­sí­té­sé­nek módo­sí­tá­sa már jóval koráb­ban, még a vád­eme­lés előtt, a nyo­mo­zás során meg­tör­tént, és a vád­irat e minő­sí­tést tar­tal­maz­ta.

A köz­le­ménnyel ellen­tét­ben a bűn­cse­lek­mény súlyo­sabb minő­sí­té­sé­hez nem szük­sé­ges, hogy a köz­ér­de­kű üzem műkö­dé­sé­ben zavar követ­kez­zen be. A súlyo­sabb bün­te­tés­sel való fenye­ge­tett­ség­hez – mint az a koráb­ban írtak­ból is egy­ér­tel­mű – már a köz­ér­de­kű üzem sérel­mé­re tör­té­nő elkö­ve­tés önma­gá­ban is ele­gen­dő.

A köz­le­mény sze­rint az eti­kus hac­ke­rek nem követ­het­nek el bűn­cse­lek­ményt, mert e tevé­keny­sé­gük hasz­nos a tár­sa­da­lom­ra.

Az ügyész­sé­gi állás­pont­ja sze­rint azon­ban a vád­lott túl­lé­pett az eti­kus hac­ke­ri tevé­keny­ség hatá­rán, teve­kény­sé­gé­nek tár­sa­da­lom­ra veszé­lyes­sé­ge miatt pedig a bün­te­tő­jo­gi követ­kez­mé­nye­ket visel­nie kell.

Az ismer­te­tett tények alap­ján a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyész­ség a TASZ köz­le­mé­nyét vissza­uta­sít­ja.