Főoldal » Hírek » Valótlanul dokumentálta egy doktornő, hogy a kisgyermek védőoltásait beadta - a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

Valót­la­nul doku­men­tál­ta egy gye­rek­or­vos, hogy a köte­le­ző védő­ol­tá­so­kat bead­ta, ezért őt a bíró­ság pénz­bün­te­tés­re ítél­te. Fel­leb­be­zés foly­tán a Fővá­ro­si Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség az íté­let hely­ben­ha­gyá­sát indítványozta. 

A koráb­ban az un. agár­di cse­cse­mő éhez­te­tők bün­te­tő­ügyé­ben fog­lal­ko­zás köré­ben elkö­ve­tett gon­dat­lan veszé­lyez­te­tés vét­sé­ge miatt fele­lős­ség­re vont gyer­mek házi­or­vos dok­tor­nő ellen a Buda­pes­ti X. és XVIII. kerü­le­ti Ügyész­ség 2017. évben emelt vádat 3 rend­be­li  hiva­ta­los sze­mély által elkö­ve­tett közokirat-hamisítás bűn­tet­te miatt.

A Pesti Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság a dok­tor­nőt fel­men­tet­te, de a hatá­ro­zat ellen az ügyész fellebbezett.

A másod­fo­kon eljá­ró Fővá­ro­si Tör­vény­szék a 2022. már­ci­us 4-én kihir­de­tett íté­le­té­vel a nőt bűnös­nek mond­ta ki 3 rend­be­li, foly­ta­tó­la­go­san elkö­ve­tett közokirat-hamisítás bűn­tet­té­ben, ame­lyért őt 2 mil­lió forint pénz­bün­te­tés­re ítél­te, és 3 évre eltil­tot­ta az orvo­si fog­lal­ko­zá­sa gyakorlásától.

Az íté­le­ti tény­ál­lás sze­rint a vád­lott 2011. évben egy fővá­ro­si kerü­let­ben gyer­mek házi­or­vos­ként dol­go­zott. Fel­ada­ta volt újszü­lött cse­cse­mők­nek az élet­kor­hoz kötött köte­le­ző védő­ol­tá­sa, és az oltá­sok köz­ok­irat­ban tör­té­nő doku­men­tá­lá­sa. A nő egy 2011 őszén szü­le­tett gyer­mek kap­csán 2011 októ­be­re és 2013 júli­u­sa között több­ször valót­la­nul doku­men­tál­ta, hogy a cse­cse­mő védő­ol­tá­sa­it bead­ta. Miu­tán a vád­lot­tal kap­cso­la­tot tartó apa 2014-ben meg­halt, a gyer­mek édes­any­ja egy másik gyer­mek­or­vos­hoz for­dult, aki fel­tár­ta, hogy a kis­fiú való­já­ban nem kapta meg a köte­le­ző védő­ol­tá­so­kat, ame­lye­ket utóbb az új gyer­mek­or­vos pótolt.

A másod­fo­kú íté­let ellen a vád­lott és védő­je fel­men­té­sért fellebbezett.

A Fővá­ro­si Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség kez­de­mé­nyez­te a Fővá­ro­si Íté­lő­táb­lá­nál, hogy a har­mad­fo­kú eljá­rás­ban a bíró­ság az íté­le­ti minő­sí­tést pon­to­sít­sa, ren­del­kez­zen a fel­me­rült szak­ér­tői díj­ról, egye­bek­ben pedig a Fővá­ro­si Tör­vény­szék íté­le­tét hagy­ja helyben.