Kutya által okozott testi sértés miatti büntetőjogi felelősség-A Győri Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

A Győri Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség, mint másod­fo­kú ügyész­ség az első­fo­kú íté­let hely­ben­ha­gyá­sát indít­vá­nyoz­za abban az ügy­ben, ahol két kutya meg­szö­kött és az egyik kutya két idős nőnek élet­ve­szé­lyes, illet­ve súlyos sérü­lé­se­ket okozott.

A Szom­bat­he­lyi Tör­vény­szék íté­le­té­ben a vád­lot­tat élet­ve­szélyt okozó gon­dat­lan­ság­ból elkö­ve­tett súlyos testi sér­tés vét­sé­gé­ben és (a bűn­cse­lek­mény elhá­rí­tá­sá­ra idős korá­nál fogva kor­lá­to­zot­tan képes sze­mély sérel­mé­re) gon­dat­lan­ság­ból elkö­ve­tett súlyos testi sér­tés vét­sé­gé­ben mond­ta ki bűnös­nek, s ezért őt hal­ma­za­ti bün­te­té­sül 2 év fog­ház­bün­te­tés­re és 100.000 Ft pénz­bün­te­tés­re ítél­te. A bíró­ság a kisza­bott fog­ház­bün­te­tés vég­re­haj­tá­sát 3 évi pró­ba­idő­re felfüggesztette.

A nem jog­erős íté­let sze­rint a vád­lott csa­lá­di házá­nak udva­rá­ról az ame­ri­kai staf­fords­hi­re faj­tá­jú kutyái koráb­ban már több alka­lom­mal is kiszök­tek az utcá­ra, vala­mint más­nak az udva­rá­ra is bemen­tek. Az omi­nó­zus napon a vád­lott kutyái ismét beszök­tek a szom­szé­dos ingat­lan­ra, s ott az egyik kutya az idős sér­tett csuk­ló­ját meg­ra­gad­ta, majd mar­can­gol­ni kezd­te, s azt csak a tanú köz­be­lé­pé­sé­re, fej­szé­vel való több­szö­rös erő­tel­jes fejbe vágá­sá­ra enged­te el. Ami­kor a két kutya kifu­tott az utcá­ra, ugyan­ezen kutya a másik idős sér­tett jobb comb­ját meg­ha­rap­ta. Az első sér­tett sérü­lé­sei a kéz rész­le­ges ampu­tá­ci­ó­já­val, s így mara­dan­dó fogya­té­kos­ság­gal jár­tak és köz­ve­tet­ten élet­ve­szé­lyes­nek minő­sül­tek, tény­le­ges gyógy­tar­ta­muk 4-5 hónap volt, a máso­dik sér­tett sérü­lé­sei pedig súlyos­nak minő­sül­tek, tény­le­ges gyógy­tar­ta­muk 2-4 hónap volt.

A vád­lott meg­szeg­te az álla­tok védel­mé­ről és kímé­le­té­ről szóló tör­vény azon ren­del­ke­zé­sét, amely sze­rint az állat­tar­tó gon­dos­kod­ni köte­les az állat meg­fe­le­lő és biz­ton­sá­gos elhe­lye­zé­sé­ről, szak­sze­rű gon­do­zá­sá­ról, szö­ké­sé­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sá­ról, vala­mint a kedv­te­lés­ből tar­tott álla­tok tar­tá­sá­ról és for­gal­ma­zá­sá­ról szóló kor­mány­ren­de­let azon pont­ját, amely sze­rint az álla­to­kat úgy kell tar­ta­ni, hogy ne veszé­lyez­tet­hes­sék az ember biz­ton­sá­gát sem.

Az első­fo­kú íté­let ellen a vád­lott és védő­je fel­men­tés érde­ké­ben jelen­tet­tek be fel­leb­be­zé­se­ket, ame­lye­ket a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség nem tart alaposnak.

A másod­fo­kú ügyész­ség sze­rint a vád­lott bün­te­tő­jo­gi fele­lős­sé­gé­re vont követ­kez­te­tés, a bűn­cse­lek­mé­nyek minő­sí­té­se helyt­ál­ló, a hoz­zá­fű­zött jogi indo­ko­lás szak­sze­rű, a tör­vény­szék által kisza­bott bün­te­tés nem eltúl­zott, külö­nös figye­lem­mel a bűn­cse­lek­mé­nyek igen súlyos következményeire.

Meg­jegy­zen­dő, hogy a Korm. ren­de­let sza­bá­lyai alap­ján, ha a tele­pü­lé­si önkor­mány­zat jegy­ző­je arról érte­sül, hogy eb sérü­lést oko­zott, arról köte­les írás­ban érte­sí­te­ni a sérü­lés kelet­ke­zé­sé­nek helye sze­rint ille­té­kes járá­si állat-egészségügyi ható­sá­got. Ember­nek mara­dan­dó sérü­lés oko­zá­sa ese­tén az állat-egészségügyi ható­ság az ebtar­tót az eb tar­tá­si körül­mé­nye­i­nek meg­vál­toz­ta­tá­sá­ra és szi­go­rúbb tar­tá­si fel­té­te­lek kiala­kí­tá­sá­ra, az ebek visel­ke­dé­sé­nek meg­íté­lé­sé­ben jár­tas szak­ér­tő­vel egyez­te­tett kép­zés elvég­zé­sé­re köte­lez­he­ti, elren­del­he­ti az eb ivar­ta­la­ní­tá­sát, az ebet veszé­lyes­nek minő­sít­he­ti; míg az állat­vé­del­mi tör­vény sze­rint, aki tevé­keny­sé­gé­vel vagy mulasz­tá­sá­val az álla­tok védel­mé­re, kímé­le­té­re vonat­ko­zó jog­sza­bály vagy ható­sá­gi hatá­ro­zat elő­írá­sát meg­sér­ti vagy annak nem tesz ele­get, maga­tar­tá­sá­nak súlyá­hoz, ismét­lő­dé­sé­hez, és külö­nö­sen az állat­nak oko­zott sére­lem jel­le­gé­hez, idő­tar­ta­má­hoz iga­zo­dó mér­té­kű állat­vé­del­mi bír­sá­got köte­les fizet­ni. A bír­ság meg­fi­ze­té­se nem men­te­sít más jog­kö­vet­kez­mé­nyek alól.

Az ügyész­ség maga is az állat­vé­del­mi ható­ság eljá­rá­sát kez­de­mé­nyez­he­ti ilyen ese­tek­ben. Jelen ügy­ben a tele­pü­lés jegy­ző­je az elő­írt érte­sí­tést meg­tet­te, a ható­ság az eljá­rást megindította.