Kiskorú gyermekei jelenlétében baltával sújtott le alvó felesége fejére - A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség ellenzi a büntetés enyhítését

Az Egri Tör­vény­szék a 60 éves, bün­te­tett elő­éle­tű  vád­lot­tat élet­ve­szélyt okozó testi sér­tés bűn­tet­te és kis­ko­rú veszé­lyez­te­té­sé­nek bűn­tet­te miatt 4 év 6 hónap bör­tön­ben vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­te. Mel­lék­bün­te­té­sül 5 évre a  köz­ügyek­től is eltiltotta.

Az íté­le­ti tény­ál­lás sze­rint a vád­lott a házas­tár­sá­val, 3 kis­ko­rú gyer­me­ké­vel és az uno­ká­já­val egy heve­si köz­ség­ben élt. A házas­fe­lek kap­cso­la­ta meg­rom­lott, és 2017 év ele­jén abban álla­pod­tak meg, hogy már válá­suk előtt a házon belül szét­köl­töz­nek. Azon az éjsza­kán, ame­lyet a vád­lott utol­já­ra tölt­he­tett volna együtt a csa­lád­já­val, feszült ideg­ál­la­po­ta miatt  kiala­kult erős fel­in­du­lá­sá­ban bal­tát raga­dott, és az esz­köz foká­val min­den köz­vet­len előz­mény nél­kül, köze­pes erő­vel az ágy­ban alvó fele­sé­gé­nek a fejé­re ütött.  Ezután a fel­esz­mé­lő sér­tett hasá­hoz egy 36 cen­ti­mé­ter hosszú­sá­gú kony­ha­kést sze­ge­zett és azt kér­dez­te tőle: –„Szeretsz-e már?” Az asszony­nak azon­ban sike­rült a kést a pen­gé­jé­nél meg­ra­gad­va elven­nie tőle, mire a vád­lott a táma­dás­sal fel­ha­gyott. Fele­sé­ge több hóna­pos gyógy­tar­tam­mal járó nyílt hom­lok­csont­tö­rést szen­ve­dett. A sérü­lés a fer­tő­zés veszé­lye miatt köz­ve­tett élet­ve­szélyt ered­mé­nye­zett. A cse­lek­mény­re fel­éb­red­tek a velük egy szo­bá­ban alvó gyer­me­kek is, és a szü­lők közöt­ti erő­szak lát­tán sírva fakadtak.

A tör­vény­szék meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a vád­lott az 5 és 10 év közöt­ti kis­ko­rú hoz­zá­tar­to­zó­i­nak jelen­lé­té­ben elkö­ve­tett kirí­vó­an durva, erő­sza­kos cse­lek­mé­nyé­vel súlyo­san meg­szeg­te szü­lői köte­le­zett­sé­gét is. Maga­tar­tá­sá­val a gyer­mek­ko­rú sér­tet­tek erköl­csi és érzel­mi fej­lő­dé­sét egy­aránt veszé­lyez­tet­te. Az íté­let indo­ko­lá­sa sze­rint a táma­dás során olyan magas fokú – de nem kóros – indu­lat hatal­ma­so­dott el rajta, amely miatt tuda­ta elho­má­lyo­sult, és a meg­fon­to­lás szo­ká­sos mér­té­ké­nek meg­tar­tá­sa szá­má­ra aktu­á­li­san lehe­tet­len­né vált. Bűn­cse­lek­mé­nye­it azon­ban nem kóros elme­ál­la­pot­ban követ­te el.  Erős fel­in­dult­sá­gá­nak álla­po­tá­ban mind­vé­gig tuda­tá­ban volt annak, hogy a szo­bá­ban pihe­nő kis­ko­rú sér­tet­tek szem­ta­núi a táma­dás­nak. A gyer­me­kek súlyos lelki sérü­lé­sé­vel azon­ban  nem törődött.

A vád­lott az eljá­rás során mind­vé­gig tagad­ta a késes táma­dást. Véde­ke­zé­se sze­rint beszű­kült tudat­ál­la­po­ta miatt nem ész­lel­te a kis­ko­rú­ak jelen­lé­tét – így a veszé­lyez­te­tett­sé­gü­ket sem. Fel­leb­be­zé­sé­ben a tény­ál­lás meg­vál­toz­ta­tá­sát, és a gyer­me­kek érde­két sértő bűn­cse­lek­mény vádja alóli fel­men­té­sét  indítványozta.

A vád­ha­tó­ság kép­vi­se­lő­je az íté­le­tet tudo­má­sul vette. A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint az erő­szak sem­mi­lyen csa­lá­don belü­li konf­lik­tus meg­ol­dá­sá­nak tör­vé­nyes esz­kö­ze nem lehet. Külö­nö­sen elfo­gad­ha­tat­lan maga­tar­tás a házas­társ­nak saját gyer­me­kei szeme lát­tá­ra tör­té­nő bán­tal­ma­zá­sa. A szü­lő­nek alap­ve­tő köte­les­sé­ge, hogy kis­ko­rú gyer­me­ke­it meg­óv­ja min­den olyan lelki meg­ráz­kód­ta­tás­tól, amely pszi­chés káro­so­dás veszé­lyé­vel jár. A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség meg­íté­lé­se sze­rint az alvó házas­társ elle­ni alat­to­mos erő­sza­kot meg­va­ló­sí­tó vád­lott ese­té­ben nincs tör­vé­nyes indo­ka a bün­te­tés enyhítésének.

A bün­te­tő­ügy­ben másod­fo­kon a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la határoz.