
Majd’ egy éven át - 1907 nyarától 1908 tavaszáig - tartotta izgalomban a dánosi rablógyilkosság az újságolvasó közvéleményt. A brutális bűncselekménysor 1907 júliusában történt a mai Dánszentmiklóson, az egykori Dánoson, ahol egy karaván tagjai megölték és kifosztották a helyi csárda tulajdonosát, családját, majd felgyújtották az épületet. A közvéleményt olyannyira megrázta az eset, hogy dr. Gáll Endre, a Pestvidéki Királyi Ügyészség vezetője – nyári szabadságát megszakítva – átvette az ügyet kollégájától és maga képviselte a vádat. Ahogy a bűncselekményt, úgy a 32 napon át tartó tárgyalást is rendkívüli érdeklődés övezte. Csak a vármegyeháza – a mai Budapesti Főpolgármesteri Hivatal – közgyűlési terme volt alkalmas az esküdtszék, a 17 vádlott, a védők, és a nagyszámú közönség befogadására. A tárgyalás helyszínén még a napi jegyek kiosztása ellenére is nagy volt a tumultus.
A háromórás vádbeszédre 1908. május 21-én került sor. Ebben dr. Gáll Endre kitért a sajtó szerepére és az ügyet körülvevő hangulatra: „A közvéleményben valamint az újságokban és a köztudatban és a védő urak körében is az a nézet terjedt el, hogy a Lakatos Róza, vagy a Murzsa vallomásán alapszik a vád. Ez ellen a felfogás ellen ünnepélyesen tiltakozom s kijelentem, hogy a vád nem a cigánygyerekek vallomásain alapszik, hanem annak főerősségei a bűnjelek. Ezek teszik azt a vaskeretet, melybe a vád beleilleszkedik…” A vádbeszédet a tárgyalás közönsége zajos tetszéssel fogadta, „általános elismerés honorálta azt a nyugodt, fölényes biztosságot, amellyel beszéde során a bizonyítás hatalmas anyagával bánt”.
Dr. Gáll Endre – későbbi koronaügyész – sikerével zárult az ügy. A karaván tagjainak bűnösségét az esküdtszék mondta ki, amely összesen 334 kérdést kapott, ami abszolút rekord volt nem csak a magyarországi esküdtbíráskodás rövid, de a külföldi esküdtbíráskodás történetében is.
A máig élő legendákkal ellentétben, a bíróság egyébként végül senkit sem küldött bitófára.
(Forrás és további részletek: Ibolya Tibor: A dánosi rablógyilkosság ügyésze: Dr. Gáll Endre Ügyészek lapja 2pp. 21-32., 12 p. 2014.)