A Legfőbb Ügyészség reakciója egyes politikusi megnyilvánulásokra

Az elmúlt hetek­ben az ügyész­ség a köz­éle­ti érdek­lő­dés közép­pont­já­ba került. 

Ebben a hely­zet­ben szá­mos nyi­lat­ko­zat látott nap­vi­lá­got az ügyész­ség­ről és az ügyész­sé­get érin­tő kérdésekről.

A szó­lás és véle­mény­nyil­vá­ní­tás alkot­má­nyos sza­bad­sá­gát tisz­te­let­ben tart­va a Leg­főbb Ügyész­ség a követ­ke­ző­ket kíván­ja egy­ér­tel­mű­vé tenni.

Magyar­or­szág Alap­tör­vé­nyé­nek 29. cikke rög­zí­ti, hogy az ügyész­ség nem önál­ló hatal­mi ág, de önál­ló és füg­get­len alkot­má­nyos szer­ve­zet, az igaz­ság­szol­gál­ta­tás köz­re­mű­kö­dő­je. Nincs alá­ren­del­ve egyet­len más szerv­nek, így a tör­vény­ho­zó és a vég­re­haj­tó hata­lom­nak sem.

Ezen alkot­má­nyos kor­lá­tok tisz­te­let­ben tar­tá­sa min­den poli­ti­kus kötelessége.

A kom­mu­ni­ká­ci­ós tér­ben az ügyész­ség esz­kö­zei kor­lá­to­zot­tak, a lát­vá­nyos, érzel­mek­re ható és azo­kat szító poli­ti­ku­si meg­nyil­vá­nu­lá­sok­kal szem­ben a szak­mai érvek jóval nehe­zeb­ben tud­nak érvé­nye­sül­ni. Az ügyész­ség sze­re­pé­ből adó­dó­an kom­mu­ni­ká­ci­ónk is vissza­fo­got­tabb, ténye­ken kell, hogy ala­pul­jon szem­ben a poli­ti­ku­sok ilyen hatá­ro­kat nem isme­rő megnyilvánulásaival.

Van azon­ban egy határ­vo­nal, amit meg­győ­ző­dé­sünk sze­rint a poli­ti­ku­sok sem lép­het­nek át, az elmúlt napok­ban a poli­ti­kai szin­tér külön­bö­ző része­i­ről érke­ző véle­mé­nyek azon­ban ezt több­ször is, már-már rutin­sze­rű­en megtették.

Az ügyé­sze­ket nyíl­tan vagy bur­kol­tan fenye­ge­tő, meg­fé­lem­lí­té­sük­re törek­vő, akár jelen­le­gi, akár jövő­be­ni mun­ká­juk kap­csán őket nyo­más alá helyez­ni kívá­nó poli­ti­ku­si nyi­lat­ko­za­tok elfogadhatatlanok.

Az ügyé­szi szer­ve­ze­tet és annak bár­mely mun­ka­tár­sát fenye­ge­tő, táma­dó meg­jegy­zé­se­ket és minő­sí­té­se­ket – érkez­ze­nek azok bár­mely poli­ti­kus részé­ről is – a leg­ha­tá­ro­zot­tab­ban visszautasítjuk.