A Legfőbb Ügyészség válasza Magyar Péter állításaira

Magyar  Péter bejegy­zé­se a leg­főbb ügyész elmoz­dí­tá­sá­ról a szer­ző hiá­nyos jogi isme­re­te­it tük­rö­zi. Az ügyé­szek jog­ál­lá­sá­ról szóló tör­vény [Üsztv. 22.§ (1) a-j) pont­ja] fel­so­rol­ja a leg­főbb ügyész man­dá­tu­ma meg­szű­né­sé­nek lehet­sé­ges ese­te­it. A Magyar Péter által vázolt "meg­ol­dás" még kul­tu­rál­tabb for­má­ban sem tar­to­zik ezek közé. Ez nem vélet­len, Magyar­or­szág Alap­tör­vé­nye ugyan­is garan­tál­ja az ügyész­ség füg­get­len­sé­gét. Ennek meg­fe­le­lő­en – a hata­lom­meg­osz­tás elve alap­ján – a kor­mány­zat nem távo­lít­hat­ja el a leg­főbb ügyészt a posztjáról.

Magyar Péter másik meg­jegy­zé­sét ille­tő­en: a leg­főbb ügyész fele­sé­ge nem érin­tett az úgy­ne­ve­zett MNB ala­pít­vá­nyi ügyek­ben. Dr. Polt-Palásthy Mari­an­na az ÁSZ által fel­té­te­le­zett vagyon­vesz­tés ide­jén már évek óta nem volt az MNB mun­ka­vál­la­ló­ja, a fel­je­len­tés­ben sze­rep­lő ala­pít­vá­nyok­nál pedig soha nem dolgozott.