
„A társadalmi intézmények élettana szerves összefüggésben van a társadalmak élettanával” – írta Vargha Ferenc koronaügyész 1907-ben. Nagyon fontos összefüggésre utal: különösen olyan állami intézmények, amelyek a társadalommal szoros kapcsolatban gyakorolják hatásköreiket, mindig a társadalom adott időpillanatban való igényeire kell reflektáljanak, azaz időszerűnek, modernek kell lenniük.
Az ügyészség, mint állami vádhatóság története az újkor hajnaláig nyúlik vissza. A magyar polgári államszervezet modern, egységes, centrálisan felépített ügyészségét az 1871. évi XXXIII. törvénycikk hozta létre. Élén a koronaügyész állt, mely tisztséget többszöri átalakulás és újraszabályozás után, ma legfőbb ügyészként nevesíti az Alaptörvény.
Az 1871-es törvény megalkotása egy olyan reform volt, amely újat teremtett: a centralizált, professzionális királyi ügyészséget, amelynek legfőbb feladata „az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeinek képviselete” volt. A törvény elfogadásával vitathatatlanul modern ügyészség született. Az új ügyészségi struktúra és szisztéma kialakítása azonban nem egyszeri jogalkotói aktus volt, hanem egy folyamat, amely az első törvény elfogadásától kezdve gyakorlatilag máig tart.
(Polt Péter: A modern ügyészség – részletek a 150 éves ügyészségről készülő ünnepi kötet bevezető tanulmányából)
Fotó: Mohai Balázs