A modern ügyészségről

„A tár­sa­dal­mi intéz­mé­nyek élet­ta­na szer­ves össze­füg­gés­ben van a tár­sa­dal­mak élet­ta­ná­val” – írta Var­gha Ferenc koro­na­ügyész 1907-ben. Nagyon fon­tos össze­füg­gés­re utal: külö­nö­sen olyan álla­mi intéz­mé­nyek, ame­lyek a tár­sa­da­lom­mal szo­ros kap­cso­lat­ban gya­ko­rol­ják hatás­kö­re­i­ket, min­dig a tár­sa­da­lom adott idő­pil­la­nat­ban való igé­nye­i­re kell ref­lek­tál­ja­nak, azaz idő­sze­rű­nek, moder­nek kell len­ni­ük.
Az ügyész­ség, mint álla­mi vád­ha­tó­ság tör­té­ne­te az újkor haj­na­lá­ig nyú­lik vissza. A magyar pol­gá­ri állam­szer­ve­zet modern, egy­sé­ges, cent­rá­li­san fel­épí­tett ügyész­sé­gét az 1871. évi XXXIII. tör­vény­cikk hozta létre. Élén a koro­na­ügyész állt, mely tiszt­sé­get több­szö­ri átala­ku­lás és újra­sza­bá­lyo­zás után, ma leg­főbb ügyész­ként neve­sí­ti az Alap­tör­vény.
Az 1871-es tör­vény meg­al­ko­tá­sa egy olyan reform volt, amely újat terem­tett: a cent­ra­li­zált, pro­fesszi­o­ná­lis kirá­lyi ügyész­sé­get, amely­nek leg­főbb fel­ada­ta „az igaz­ság­szol­gál­ta­tás körül az állam köz­ér­de­ke­i­nek kép­vi­se­le­te” volt. A tör­vény elfo­ga­dá­sá­val vitat­ha­tat­la­nul modern ügyész­ség szü­le­tett. Az új ügyész­sé­gi struk­tú­ra és szisz­té­ma kiala­kí­tá­sa azon­ban nem egy­sze­ri jog­al­ko­tói aktus volt, hanem egy folya­mat, amely az első tör­vény elfo­ga­dá­sá­tól kezd­ve gya­kor­la­ti­lag máig tart.
(Polt Péter: A modern ügyész­ség – rész­le­tek a 150 éves ügyész­ség­ről készü­lő ünne­pi kötet beve­ze­tő tanulmányából)

Fotó: Mohai Balázs