A hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt egy pénzügyőr alezredes és 16 társa ellen a Fővárosi Ítélőtábla előtt fellebbviteli eljárásban folytatott büntetőügyben, a másodfokú bíróság kihirdetett végzésével a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, a vádlottak felmentéséről, illetve részfelmentéséről rendelkező ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Elfogadta a felsőbíróság a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jogi álláspontját valamint indítványát és megállapította, hogy téves bírói jogértelmezés miatt került sor az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezéseire. A másodfokú bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a vád tárgyává tett korrupciós bűncselekmény miatti eljárásban ugyanazon vádlottakkal szemben, párhuzamosan, különböző bűnüldöző hatóságok által más-más tényállásokhoz és bűncselekményekhez kapcsolódóan folytatott titkos információ-gyűjtésből származó adat, lehallgatási anyag valamennyi érintettel szemben törvényes bizonyítékként használható fel, mert az ügy eljárásbeli fogalma a titkos információ-gyűjtéssel érintett személyek és tényállás, az elkövetők cselekményének együttlétét jelenti.
Ezért téves volt az a döntés, hogy az elsőfokú bíróság kirekesztette a törvényes bizonyítékok köréből a lehallgatási jegyzőkönyveket, amelyeket a vádhatóság bizonyítékként a büntetőügy irataihoz csatolt. Az elsőfokú eljárásban ez a tényállás felderítetlenségét eredményezte, így a Fővárosi Törvényszék ügydöntő határozata felülbírálatra alkalmatlan volt.
Az elsőfokú bíróságnak a fellebbviteli bíróság iránymutatása alapján szükséges a megismételt bizonyítási eljárást lefolytatnia a korrupciós büntetőügyben.