Legfontosabb tudnivalók

Első­sor­ban bűn­cse­lek­mé­nyek­kel kap­cso­lat­ban, tehát, ha vala­ki bűn­cse­lek­ményt ész­lel, vagy annak sértettje.

Pol­gá­ri, köz­igaz­ga­tá­si, sza­bály­sér­té­si ügyek­ben is meg­ke­res­he­tő az ügyész­ség, ha az állam­pol­gár jog­sza­bály­sér­tést tapasz­tal a ható­sá­gok részéről.

Az ügyész szo­ro­san együtt­mű­kö­dik a rend­őr­ség­gel, de a fel­ada­ta­ik nem azo­no­sak. Az ügyész sze­re­pe a nyo­mo­zás fel­ügye­le­te, a rend­őri munka ellen­őr­zé­se annak érde­ké­ben, hogy min­den a tör­vé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en tör­tén­jen. Az ügyész enge­dé­lyé­re van szük­ség meg­ha­tá­ro­zott infor­má­ci­ók beszer­zé­sé­hez, nyo­mo­zá­si cse­lek­mé­nyek elvég­zé­sé­hez. A rend­őr­ség letar­tóz­ta­tást, bűn­ügyi fel­ügye­le­tet csak az ügyész­sé­gen keresz­tül kezdeményezhet.

Miu­tán gya­nú­sí­tott­ként kihall­gat­tak az ügy­ben vala­kit, az ügyész és a nyo­mo­zó együtt hatá­roz­zák meg, hogy milyen nyo­mo­zá­si cse­lek­mé­nye­ket kell még vég­re­haj­ta­ni. Az ügyész elő­ír­hat­ja a nyo­mo­zó­nak, hogy kiket kell még kihall­gat­ni, milyen ada­to­kat, bizo­nyí­té­ko­kat kell még beszerezni.

A nyo­mo­zás végén a rend­őr­ség az ügyet meg­kül­di az ügyész­ség­nek, amely dönt arról, hogyan vég­ző­dik a nyo­mo­zás: vád­eme­lés­sel, meg­szün­te­tés­sel, eltereléssel.

Az ügy­véd védő­ként a bűn­cse­lek­mény gyanúsítottjának/vádlottjának (továb­bi­ak­ban ter­helt) védel­mét látja el, a ter­helt részé­re jogi taná­csot ad. Mun­ká­ja közép­pont­já­ban a ter­hel­tet mentő körül­mé­nyek hang­sú­lyo­zá­sa, az eljá­rás meg­szün­te­té­sé­nek, a ter­helt fel­men­té­sé­nek eléré­se, vagy a vár­ha­tó bün­te­tés súlyos­sá­gá­nak a mér­sék­lé­se áll.

Az ügyész a tel­jes bün­te­tő­el­já­rás­ban (a nyo­mo­zás során és a bíró­ság előtt is) vala­mennyi bizo­nyí­té­kot köte­les figye­lem­be venni. Nem meg­ha­tá­ro­zott sze­mélyt kép­vi­sel, hanem az álla­mot. Az állam igé­nye pedig az, hogy a bűn­cse­lek­mény való­di elkö­ve­tő­je része­sül­jön bün­te­tés­ben, a tör­vé­nyi garan­ci­ák maxi­má­lis betar­tá­sa mel­lett. Így az ügyész­nek a ter­he­lő és mentő bizo­nyí­té­ko­kat is be kell gyűj­te­nie, és a nyo­mo­zást meg kell szün­tet­nie, vagy a vád­lott fel­men­té­sét kell indít­vá­nyoz­nia, ha a beszer­zett bizo­nyí­té­kok nem támaszt­ják alá a ter­helt bűnösségét.

Az ügyész tehát folya­ma­to­san mér­le­ge­li a bizo­nyí­té­ko­kat, és dönt arról, hogy a ter­helt bűnös­sé­ge megállapítható-e vagy sem, miköz­ben a tör­vé­nyek betar­tá­sa felett is őrködik.

Elő­for­dul­hat ugyan­ak­kor, hogy az ügyész és az ügy­véd egy olda­lon áll. A sér­tett meg­bíz­hat ügy­vé­det, hogy segít­se a jogai kép­vi­se­le­té­ben, az ügyész­nek pedig kiemelt fel­ada­ta a bün­te­tő­el­já­rás során a sér­tett érde­ke­i­nek érvé­nye­sí­té­se. Így ilyen­kor, a tör­vé­nyi kere­tek között, az ügyész támo­gat­ja a sér­tett meg­ha­tal­ma­zott kép­vi­se­lő­jé­nek munkáját.

Az ügyész és a bíró mun­ká­ja sok min­den­ben hason­ló, hiszen mind­ket­tő­jük fel­ada­ta annak a meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy ki, mit, mikor, miért és hogyan köve­tett el. Az objek­ti­vi­tás és pár­tat­lan­ság alap­ve­tő köve­tel­mény mind­két igaz­ság­ügyi sze­rep­lő mun­ká­já­ban. Az ügyész és a bíró is vala­mennyi bizo­nyí­té­kot köte­les figye­lem­be venni, legyen az a ter­helt­re nézve eny­hí­tő, mentő, ter­he­lő vagy súlyosító.

A bíró­ság ugyan­ak­kor a nyo­mo­zás­ban nem vesz részt, akkor jár el, ha a nyo­mo­zás befe­je­zé­se után az ügyész­ség vádat emelt.

Hazánk­ban nem kizá­ró­lag a bíró­ság álla­pít­hat­ja meg, hogy vala­ki elkö­ve­tett egy bűn­cse­lek­ményt, erre az ügyész­ség­nek is van szű­kebb kör­ben joga. Eny­hébb bűn­cse­lek­mé­nyek­nél úgy­ne­ve­zett elte­re­lést alkal­maz­hat az ügyész, az elkö­ve­tő a cse­lek­mé­nyé­nek bün­te­tő­jo­gi követ­kez­mé­nye­it bíró­sá­gi eljá­rás nél­kül kapja meg.

Fon­tos különb­ség viszont, hogy az ügyész­ség hatá­ro­za­tai ellen végső soron min­dig lehet a bíró­ság­hoz for­dul­ni. Kizá­ró­lag a bíró­ság hatá­ro­za­tai vég­le­ge­sek, a jogi nyelv sze­rint jog­erő­sek. Csak bíró­sá­gi hatá­ro­zat­hoz fűző­dik az úgy­ne­ve­zett „ítélt dolog” jog­kö­vet­kez­mény, tehát, hogy ugyan­ab­ban az ügy­ben újabb eljá­rás már nem indítható.

Eltér­nek a bíró­ság és az ügyész­ség jogo­sít­vá­nyai abban is, hogy sze­mé­lyi sza­bad­sá­got érin­tő intéz­ke­dést (letar­tóz­ta­tást, bűn­ügyi fel­ügye­le­tet), már a nyo­mo­zás során is csak a bíró­ság ren­del­het el, ügyé­szi indítványra.

Ügyész lehet, aki

1. magyar állam­pol­gár,
2. bün­tet­len előéletű,
3. cse­lek­vő­ké­pes,
4. jogi dip­lo­má­val rendelkezik,
5. a jogi szak­vizs­gát letette,
6. leg­alább egy évig dol­go­zott ténylegesen: 
   • alügyész­ként, bíró­sá­gi tit­kár­ként, köz­jegy­ző­ként, ügy­véd­ként, jog­ta­ná­csos­ként, az Orszá­gos Kri­mi­no­ló­gi­ai Inté­zet­ben kuta­tó­ként, nyo­mo­zó ható­ság­nál nyomozóként,
   • az Álla­mi Szám­ve­vő­szék­nél, a rend­őr­ség, a büntetés-végrehajtás és a hiva­tá­sos kataszt­ró­fa­vé­del­mi szerv köz­pon­ti, terü­le­ti és helyi szer­vé­nél köz­igaz­ga­tá­si, illet­ve jogi szak­vizs­gá­hoz kötött munkakörben
   • nem­zet­kö­zi szer­ve­zet­nél, az Euró­pai Unió vala­mely szer­vé­nél igaz­ság­szol­gál­ta­tás­sal össze­füg­gő területen,

   vagy

   • koráb­ban bíró­ként, ügyész­ként dol­go­zott, vagy nem­zet­kö­zi szer­ve­zet­nél, az Euró­pai Unió vala­me­lyik szer­vé­nél ítélkezett.

Az ügyész­ség mun­ka­tár­sa­i­ról itt olvas­hat bővebben.

Az ötéves jogi egye­tem elvég­zé­se után három év gya­kor­lat követ­ke­zik ügyész­sé­gi fogal­ma­zó­ként vala­me­lyik ügyész­sé­gen. Ezután jogi szak­vizs­ga tehe­tő. A jogi szak­vizs­ga három rész­ből áll és körül­be­lül egy év alatt tel­je­sít­he­tő. A szak­vizs­ga után leg­alább egy évig alügyész­ként kell dol­goz­ni ahhoz, hogy az alügyész ügyé­szi kine­ve­zés­re jogo­sult­tá váljon.

Így az érett­sé­gi után leg­ke­ve­sebb tíz év szük­sé­ges ahhoz, hogy vala­ki­ből ügyész lehessen.

A leg­főbb ügyész első alka­lom­mal három évre neve­zi ki ügyész­nek a pályá­zót, ezen három év eltel­te után kap­hat az ügyész hatá­ro­zat­lan idejű kinevezést.

Ha vala­ki más pályán kez­dett jogász­ként, szin­tén vál­hat belő­le később ügyész. Hazánk­ban az egyes jogá­szi szak­mák között van átjá­rá­si lehe­tő­ség, hiszen a jogi szak­vizs­ga egy­sé­ges, min­den­ki­nek ugyan­azt a szak­vizs­gát kell letennie.

Az ügyé­szi élet­pá­lyá­ról itt olvas­hat bővebben.

A leg­főbb ügyész­re azo­nos sza­bá­lyok vonat­koz­nak, mint az ügyész­re, ugyan­azok­nak a fel­té­te­lek­nek kell meg­fe­lel­nie, mint ami az ügyé­szi kine­ve­zés­hez szükséges.

A leg­főbb ügyészt ugyan­ak­kor az Ország­gyű­lés választ­ja, kilenc évre, tiszt­sé­gé­ben újraválasztható.

Az ügyész nem lehet:

• párt tagja,
• ország­gyű­lé­si, euró­pai par­la­men­ti, önkor­mány­za­ti kép­vi­se­lő, nem­ze­ti­sé­gi szó­szó­ló, pol­gár­mes­ter és álla­mi vezető,
• gaz­da­sá­gi tár­sa­ság, koope­rá­ci­ós tár­sa­ság, szö­vet­ke­zet veze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­je vagy sze­mé­lyes köz­re­mű­kö­dés­re köte­le­zett tagja, fel­ügye­lő bizott­sá­gá­nak tagja, kor­lát­la­nul fele­lős tagja, vala­mint egyé­ni cég tagja.

 

Az ügyész nem foly­tat­hat a mun­ká­ján kívül kere­ső tevé­keny­sé­get, kivé­ve a tudo­má­nyos és okta­tói (edzői, ver­seny­bí­rói, játék­ve­ze­tői), művé­szi, szer­zői jogi véde­lem­ben része­sü­lő, lek­to­ri és szer­kesz­tői, műsza­ki alko­tó mun­kát és a neve­lő­szü­lői fog­lal­koz­ta­tá­si jog­vi­szony létesítését.

Az ügyész nem foly­tat­hat poli­ti­kai tevékenységet.

Az ügyész­ség az igaz­ság­szol­gá­la­tás füg­get­len szereplője.

A leg­főbb ügyészt az Ország­gyű­lés választ­ja. A leg­főbb ügyész és az ügyész­ség ugyan­ak­kor nincs alá­ren­del­ve az Ország­gyű­lés­nek. A leg­főbb ügyész sem köz­vet­le­nül, sem köz­vet­ve nem uta­sít­ha­tó vala­mely meg­ha­tá­ro­zott tar­tal­mú, egye­di dön­tés meg­ho­za­ta­lá­ra vagy megváltoztatására.

A leg­főbb ügyész az ügyész­ség mun­ká­já­ról az Ország­gyű­lés­nek éven­te köte­les beszámolni.

A leg­főbb ügyész­hez ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lők kér­dé­se­ket is intéz­het­nek szó­ban és írás­ban, egye­di ügy­ben is, amely kér­dé­sek­re magya­rá­za­tot, fel­vi­lá­go­sí­tást köte­les adni. A válasz eset­le­ges el nem foga­dá­sa nem érin­ti a leg­főbb ügyész hely­ze­tét, fele­lős­ség­re emi­att nem vonható.

A köz­tár­sa­sá­gi elnök javas­la­tá­ra az Ország­gyű­lés hatá­ro­za­tá­val mond­hat­ja ki a leg­főbb ügyész hiva­tal­vesz­té­sét, ha a leg­főbb ügyész neki fel­ró­ha­tó okból nem tesz ele­get meg­bí­za­tá­sá­ból eredő fel­ada­ta­i­nak, illet­ve jog­erős ügy­dön­tő hatá­ro­zat­ban meg­ál­la­pí­tott bűn­tet­tet köve­tett el, vagy más módon tiszt­sé­gé­re mél­tat­lan­ná vált.

Az ügyé­szek mun­ká­juk­kal kap­cso­lat­ban fegyel­mi, magán­jo­gi, bün­te­tő­jo­gi fele­lős­ség­gel tartoznak.

1871. júni­us 10-én hir­det­ték ki a kirá­lyi ügyész­ség­ről szóló 1871: XXXIII. tör­vény­cik­ket.
Ekkor szü­le­tett meg hazánk­ban önál­ló szer­ve­zet­ként az ügyészség.

Az ügyész­ség napja így júni­us 10-e, amely az ügyész­sé­gen dol­go­zók szá­má­ra mun­ka­szü­ne­ti nap.

Köz­pon­ti és helyi ünnep­sé­gek kere­té­ben ilyen­kor oszt­ják ki az ügyész­ség szak­mai díja­it (töb­bek között a Kozma Sán­dor, Var­gha Ferenc, és a Magyar Ist­ván díjakat).

Az emb­lé­ma sok tekin­tet­ben őrzi a több, mint száz­éves Igaz­ság­ügyi Palo­ta (Buda­pest, Markó utca 16.) belső díszí­té­se­in meg­je­le­nő ele­me­ket. 

A mér­leg, a sti­li­zált kard és pajzs az igaz­ság­szol­gál­ta­tás klasszi­kus képi ábrá­zolásai. Emel­lett a vessző­fo­nat, és az abba fog­lalt két­élű bárd a római hagyo­mány sze­rint a hata­lom és a hiva­tal jel­ké­pe volt, a magistratus-ok azon hatás­kö­rét fejez­ték ki, hogy testi bün­te­tést szab­hat­nak ki.

Az igaz­ság fák­lyá­ja egé­szí­ti ki a kom­po­zí­ci­ót, a nem­ze­ti szí­nek pedig keret­be fog­lal­ják azt.