Az elkövető örökölné az elhunyt sértett házát - a Pest Vármegyei Főügyészség sajtóközleménye

A Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség pert indí­tott annak meg­aka­dá­lyo­zá­sa érde­ké­ben, hogy a férfi örö­köl­jön az elhunyt sér­tet­tel meg­kö­tött örök­lé­si szer­ző­dés alapján.

Az idős­ko­ri öngon­dos­ko­dás egyik lehe­tő­sé­ge, hogy a gon­dos­ko­dás­ra szo­ru­ló sze­mély örök­lé­si szer­ző­dést köt. Az ilyen szer­ző­dés­ben az örök­ha­gyó már éle­té­ben örö­kös­sé nevez meg vala­kit, aki a szer­ző­dés alap­ján – neki vagy a szer­ző­dés­ben meg­ha­tá­ro­zott har­ma­dik sze­mély­nek, pél­dá­ul vala­me­lyik hoz­zá­tar­to­zó­já­nak – tar­tás, élet­já­ra­dék nyúj­tá­sá­ra, illet­ve gon­do­zá­sá­ra köte­les. Ez lehet pél­dá­ul lak­ha­tás biz­to­sí­tá­sa, éle­lem­mel és ruhá­zat­tal való ellá­tá­sa, beteg­sé­ge ese­tén ápo­lá­sa és gyó­gyít­ta­tá­sa, és akár illő elte­met­te­té­se is. Ez annyi­ban más, mint a vég­ren­de­let, hogy nem viszon­zás nél­kü­li. A szer­ző­dés által a jel­lem­ző­en idős­ko­rú sze­mély biz­to­sít­hat­ja, hogy hát­ra­lé­vő éve­i­ben meg­fe­le­lő biz­ton­ság­ban és gon­dos­ko­dás­ban lesz része, és egy­ben halá­la ese­té­re ren­del­ke­zik arról, hogy ki része­sül­jön földi java­i­ban vagy annak egy részé­ben. A szer­ző­dés meg­kö­té­se ter­mé­sze­te­sen bizal­mi viszonyt fel­té­te­lez, hiszen a gon­dos­ko­dás lel­ki­is­me­re­tes­sé­gét nem lehet tel­jes mér­ték­ben jogi­lag szabályozni.

Ezzel tel­je­sen ellen­té­tes, ha az eltar­tó célja, hogy lehe­tő­leg minél hama­rabb sza­ba­dul­jon az örök­lé­si szer­ző­dés­ben vál­lalt köte­le­zett­sé­gei alól. Ez foko­zot­tan igaz, ha ezért akár az örök­ha­gyó éle­té­nek meg­rö­vi­dí­té­sé­re törek­szik. Az ilyen eltit­kolt szán­dék­ból tör­té­nő szer­ző­dés­kö­tést a tár­sa­da­lom mélyen elíté­li, ame­lyet a jog azzal fejez ki, hogy úgy­ne­ve­zett „jóer­kölcs­be” ütkö­ző­nek, vagy­is sem­mis­nek, tehát meg nem kötött­nek tekinti.

Az ügyész­ség egy ilyen eset meg­aka­dá­lyo­zá­sa érde­ké­ben indí­tott pol­gá­ri peres eljá­rást. A per alpe­re­se, egy férfi 2019-ben ész­re­vet­te, hogy egy közel 95 éves néni buda­pes­ti laká­sá­ban egye­dül él. A férfi meg akar­ta tudni, hogy az idős hölgy­nek milyen vagyo­na van, és vannak-e roko­nai, ezért össze­is­mer­ke­dett vele és a bizal­má­ba fér­kő­zött. A nős férfi azt hazud­ta neki, hogy elvált és nincs hol lak­nia. A bizal­mi viszony erő­sö­dé­sé­vel végül rávet­te az idős höl­gyet, hogy kös­se­nek örök­lé­si szer­ző­dést. A szer­ző­dés­ben a férfi azt vál­lal­ta, hogy az örök­ha­gyót élete végé­ig ápol­ja, gon­doz­za, halá­la ese­tén gon­dos­ko­dik az elte­me­té­sé­ről. Ennek fejé­ben a fér­fi­ra hagy­ta két érdi házát.

A férfi az örök­lé­si szer­ző­dés­ből eredő köte­le­zett­sé­gét a hölgy ter­mé­sze­tes módon bekö­vet­ke­ző halá­lá­ig nem volt szán­dé­ká­ban tel­je­sí­te­ni, hanem az ingat­la­nok mielőb­bi meg­szer­zé­se érde­ké­ben gyógy­sze­re­ket adott neki tudta nél­kül azért, hogy halá­la mielőbb bekö­vet­kez­zen. Két hónap­pal később a gyógy­sze­rek hatá­sa miatt kiala­kult egyen­súly­za­va­ra miatt elesett, és ennek követ­kez­mé­nye­ként meg­halt. Ezt köve­tő­en hagya­té­ki eljá­rás indult, mely­ben a férfi az örök­lé­si szer­ző­dés­ben fog­lal­tak alap­ján jogi kép­vi­se­lő­jén keresz­tül a házak tulaj­don­jo­gá­nak meg­szer­zé­se érde­ké­ben igénnyel lépett fel.

A Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség az örök­lés meg­aka­dá­lyo­zá­sa érde­ké­ben bíró­ság előtt meg­tá­mad­ta a szer­ző­dést. A kere­set­le­vél­ben azt kérte a bíró­ság­tól, hogy álla­pít­sa meg az örök­lé­si szer­ző­dés érvény­te­len­sé­gét, annak jóer­kölcs­be ütkö­zé­se okán. Amennyi­ben a bíró­ság jog­erős íté­le­té­ben helyt ad az ügyész­ség kere­se­ti kérel­mé­nek, a szer­ző­dés érvény­te­len lesz, és a férfi nem örö­köl­het az elhunyt hölgy után.