Az NKA ügyben történt kutatások és lefoglalások elleni panaszok elbírálásáról

A Leg­főbb Ügyész­ség szak­fő­osz­tá­lya eluta­sí­tot­ta a Fidesz – mint vagyo­ni érde­kelt és kény­szer­in­téz­ke­dés­sel érin­tett – Bács-Kiskun Vár­me­gyei Főügyész­ség kuta­tást elren­de­lő hatá­ro­za­tai elle­ni panaszait. 

A szak­fő­osz­tály ugyan­ak­kor helyt adott a párt lefog­la­lást elren­de­lő főügyész­sé­gi hatá­ro­za­tok elle­ni pana­sza­i­nak és a kény­szer­in­téz­ke­dés meg­is­mét­lé­sé­re hívta fel a nyo­mo­zást foly­ta­tó főügyészséget.

A Bács-Kiskun Vár­me­gyei Főügyész­ség – a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­ból oda­ítélt mint­egy 17 mil­li­árd forint érté­kű támo­ga­tá­si összeg kap­csán – külö­nö­sen jelen­tős vagyo­ni hát­rányt okozó költ­ség­ve­té­si csa­lás bűn­tet­te és más bűn­cse­lek­mé­nyek miatt foly­tat nyomozást.

1./

A főügyész­ség ezen üggyel össze­füg­gés­ben, 2026 júli­u­sá­ban több egy­mást köve­tő hatá­ro­za­tá­ban a Fidesz szer­ve­re­it is tar­tal­ma­zó adat­köz­pont­ban kuta­tást ren­delt el, mivel meg­ala­po­zot­tan fel­te­he­tő volt, hogy az az ügy­ben vizs­gált bűn­cse­lek­mény nyo­ma­i­nak fel­de­rí­té­sé­re, infor­má­ci­ós rend­szer, illet­ve adat­hor­do­zó átvizs­gá­lá­sá­ra vezet.

A Leg­főbb Ügyész­ség meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a főügyész­ség részé­ről tör­vé­nye­sen került sor a kuta­tá­sok elren­de­lé­sé­re, ezért a vagyo­ni érde­kelt és kény­szer­in­téz­ke­dés­sel érin­tett párt pana­sza­it e vonat­ko­zá­sá­ban eluta­sí­tot­ta.

2./

A Leg­főbb Ügyész­ség szak­fő­osz­tá­lya ugyan­ak­kor ezzel pár­hu­za­mo­san helyt adott a lefog­la­lást elren­de­lő főügyész­sé­gi hatá­ro­za­tok elle­ni panaszoknak.

A másod­fo­kon eljárt Leg­főbb Ügyész­ség sze­rint a meg­va­ló­sí­tott eljá­rá­si cse­lek­mé­nyek az úgy­ne­ve­zett „fish­ing expedition”-nak (egy­faj­ta adat­ha­lá­szat­nak) minő­sít­he­tő­ek, ami az eset­le­ge­sen ter­he­lő ada­tok vagy infor­má­ci­ók nem spe­ci­fi­kus kere­sé­sét, az ada­tok előre meg nem hatá­roz­ha­tó töme­gé­nek a meg­szer­zé­sét jelen­ti, amely­ből utóbb a cél­ja­i­nak meg­fe­le­lő­en válo­gat­hat az eljá­ró ható­ság. Ez a mód­szer mind az uniós, mind a magyar jog­ban tör­vény­sér­tő gya­kor­lat­nak számít.

A tel­jes adat­hor­do­zó – ha az egyéb­ként nem minő­sül a bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény sze­rin­ti bizo­nyí­tá­si esz­köz­nek – lefog­la­lá­sá­nak alap­ját nem képez­he­ti kizá­ró­lag az a tény, hogy a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­sé­re utaló rele­váns ada­to­kat tar­tal­maz. Ehhez szük­sé­ges a szer­ver üze­mel­te­tő­je vagy tulaj­do­no­sa és a bűn­cse­lek­mény közöt­ti kap­cso­lat fenn­ál­lá­sa, hiszen a szerver-gazda szá­má­ra arány­ta­lan hát­ránnyal jár a tel­jes adat­park lefog­la­lá­sa, mivel nem foly­tat­hat­ja a bűn­cse­lek­mény­hez egyéb­ként sem­mi­ben sem köt­he­tő tevékenységét.

Mind­emel­lett a panasszal érin­tett lefog­la­lá­sok­nál adat­vé­del­mi prob­lé­mák is fel­me­rül­nek, mivel a lefog­la­lás olyan sze­mé­lyes ada­to­kat, illet­ve több olyan sze­mély ada­ta­it is érint­he­ti, ame­lyek nin­cse­nek össze­füg­gés­ben a bün­te­tő­el­já­rás­sal, vagy ame­lyek a bűn­cse­lek­mény­ben és jelen eljá­rás­ban nem érin­tet­tek. Ennél fogva az ilyen jel­le­gű ada­to­kat már eleve ki kel­lett volna vonni a lefog­la­lás köréből.

Mind­ezek miatt a Leg­főbb Ügyész­ség – mivel az elekt­ro­ni­kus ada­tok bizo­nyí­tá­si cél­ból tör­té­nő biz­to­sí­tá­sa vál­to­zat­la­nul indo­kolt – az eljá­rá­si cse­lek­mé­nyek meg­is­mét­lé­sé­re hívta fel a Bács-Kiskun Vár­me­gyei Főügyészséget.

Ennek során a már koráb­ban elren­delt elekt­ro­ni­kus adat meg­őr­zé­sé­re köte­le­zést szük­sé­ges tovább­ra is alkal­maz­ni. Ezen maxi­mum három hónap­ra elren­del­he­tő kény­szer­in­téz­ke­dés határ­ide­je alatt hala­dék­ta­la­nul meg kell kez­de­ni az elekt­ro­ni­kus ada­tok előre meg­ter­ve­zett szem­pon­tok sze­rin­ti átvizsgálását.

Ennek ered­mé­nye­ként csak és kizá­ró­lag az eljá­rás tár­gyát képe­ző tény­ál­lás­hoz és idő­szak­hoz köt­he­tő adat-tömeg lefog­la­lá­sá­ra kerül­het sor.

Helye­sen álla­pí­tot­ta meg tehát az eljá­ró Bács-Kiskun Vár­me­gyei Főügyész­ség, hogy jelen eljá­rás­ban a bizo­nyí­tás érde­ké­ben a bűn­cse­lek­mény­hez köt­he­tő elekt­ro­ni­kus ada­tok meg­őr­zé­se és bizo­nyí­ték­ként való fel­hasz­ná­lá­sa nem mel­lőz­he­tő, azon­ban erre csak tör­vé­nye­sen kerül­het sor.

A másod­fo­kú dön­tés kap­csán hang­sú­lyoz­ni kíván­juk, hogy az ügyész­ség kizá­ró­lag a bün­te­tő eljá­rás sza­bá­lya­i­nak meg­fe­le­lő­en, szak­mai szem­pon­tok sze­rint jár­hat el mind a kény­szer­in­téz­ke­dé­sek elren­de­lé­se, vég­re­haj­tá­sa, mind pedig az azo­kat érin­tő pana­szok elbí­rá­lá­sa során.