Főoldal » Hírek » Az ügyész keresete alapján indult perben a bíróságok általános szerződési feltételek érvénytelenségét állapították meg – a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség sajtóközleménye

Az ügyész­ség egy biz­to­sí­tó­tár­sa­ság álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­le­it támad­ta ered­mé­nye­sen. A Fővá­ro­si Tör­vény­szék az álta­lá­nos szer­ző­dé­si fel­té­te­lek szá­mos pont­ját tisz­tes­ség­te­len­nek ítél­te, majd az ügyé­szi fel­leb­be­zés ered­mé­nye­ként a Fővá­ro­si Íté­lő­táb­la továb­bi szer­ző­dé­si fel­té­te­lek sem­mis­sé­gét álla­pí­tot­ta meg.

A bíró­ság állás­pont­ja sze­rint tisz­tes­ség­te­len a fogyasz­tó szem­pont­já­ból az a szer­ző­dé­si fel­té­tel, amely a biz­to­sí­tá­si szer­ző­dés­ből eredő igé­nyek elévü­lé­si ide­jét a biz­to­sí­tá­si ese­mény bekö­vet­kez­té­től szá­mí­tott 1 évre rövi­dí­ti le, szem­ben az irány­adó álta­lá­nos 5 éves elévü­lé­si határ­idő­vel.

Tisz­tes­ség­te­len az is, hogy a biz­to­sí­tó­tár­sa­ság bizo­nyos kár­ese­mé­nyek bekö­vet­kez­te­kor a kár­té­rí­tés kifi­ze­té­sé­hez a szük­sé­ges ira­to­kon túl kér­he­ti a fel­je­len­tés, nyo­mo­zást megszüntető/felfüggesztő hatá­ro­zat becsa­to­lá­sát, vala­mint meg­kö­ve­tel­he­ti a biz­to­sí­tá­si ese­ménnyel kap­cso­la­tos bün­te­tő, illet­ve pol­gá­ri peres eljá­rás­ról való tájé­koz­ta­tást.

Tisz­tes­ség­te­len az is, hogy szol­gál­ta­tá­si összeg kifi­ze­té­sé­nek határ­ide­jét a biz­to­sí­tó az utol­só okirat beér­ke­zé­sé­től szá­mí­tott 15 napon belü­li idő­tar­tam­ban hatá­roz­za meg, hiszen a fogyasz­tó a beér­ke­zés idő­pont­ját meg­ál­la­pí­ta­ni nem tudja.

Tisz­tes­ség­te­len, hogy a biz­to­sí­tá­si kikö­tés sze­rint a biz­to­sí­tó nem fizet arra a kárra, amely a káro­so­dott vagyon­tárgy olyan érték­csök­ke­né­sé­ből szár­ma­zik, amely a továb­bi ren­del­te­tés­sze­rű hasz­ná­la­tot nem befo­lyá­sol­ja.

A bíró­ság a nem ért­he­tő és nem egy­ér­tel­mű meg­fo­gal­ma­zás miatt tisz­tes­ség­te­len­nek ítélt több kikö­tést, így egyes alul­biz­to­sí­tott­sá­gi kate­gó­ri­ák ese­tén köve­ten­dő szá­mí­tá­si mód­sze­re­ket, vagy azt, hogy az érték­kö­ve­tés szá­mí­tá­sa köré­ben a biz­to­sí­tó javá­ra egyes ese­tek­ben a fősza­bály­tól elté­rést enged.

A bíró­ság állás­pont­ja sze­rint jog­sza­bály­ba ütkö­zés miatt sem­mis az a szer­ző­dé­si fel­té­tel, mely sze­rint a biz­to­sí­tó fize­té­si köte­le­zett­sé­ge nem ter­jed ki arra a kárra, ame­lyek a biz­to­sí­tás meg­kö­té­se­kor már meg­lé­vő, és a biz­to­sí­tott által is ismert hibák, hiá­nyos­sá­gok miatt kelet­kez­tek, vagy arra a kárra, amely – egész­ben vagy rész­ben – az épü­le­tek, épít­mé­nyek, gépek, beren­de­zé­sek avult­sá­ga, azok kar­ban­tar­tá­sá­nak elmu­lasz­tá­sa, vagy az épí­té­si és üze­mel­te­té­si sza­bá­lyok be nem tar­tá­sa miatt követ­ke­zett be.

Egy­ér­tel­mű­sé­gi hiány miatt ítél­te a bíró­ság tisz­tes­ség­te­len­nek azt a kikö­tést, mely sze­rint a biz­to­sí­tó nem fizet olyan kár miatt, amely a gyűj­te­mény­hez, soro­zat­hoz, gar­ni­tú­rá­hoz, kész­le­tek­hez tar­to­zó egyes dara­bok bizo­nyos, szer­ző­dés­ben meg­ha­tá­ro­zott káro­so­dá­sá­hoz kötő­dik. Egy másik fel­té­telt ese­tén az egy­ér­tel­mű­ség hiá­nyát azért álla­pí­tot­ta meg a bíró­ság, mert abból nem volt pon­to­san meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy mit takar a „vagy hason­ló ter­mé­sze­tű szind­ró­má­val vagy a min­den­ko­ri elne­ve­zés­től füg­get­len hason­ló ter­mé­sze­tű egész­sé­gi álla­pot­tal bár­mi­lyen módon rokon­ság­ban áll” meg­fo­gal­ma­zás.