Ugrás a tartalomra
Főoldal » Hírek » Az ügyészség elutasította dr. Dobrev Klára zsebszerződés miatt ügyészi perindításra irányuló kérelmét - a Fővárosi Főügyészség sajtóközleménye

Mivel a szer­ző­dé­sek sem­mis­sé­gét alá­tá­masz­tó tény vagy adat az ügyész­sé­gi vizs­gá­lat során nem merült fel, a Fővá­ro­si Főügyész­ség a 2024. augusz­tus 1-jén kelt állás­fog­la­lá­sá­val eluta­sí­tot­ta dr. Dob­rev Klára csong­rá­di ingat­la­nok jog­el­le­nes meg­szer­zé­sé­re utaló kérelmét.

Dr. Dob­rev Klára hét Csongrád-Csanád vár­me­gyei ter­mő­föld zseb­szer­ző­dés­sel tör­té­nő átru­há­zá­sa miatt kért ügyé­szi kere­set­in­dí­tást. Állás­pont­ja sze­rint az adás­vé­te­li és aján­dé­ko­zá­si szer­ző­dé­sek, egy német nyel­vű Iga­zo­lás elne­ve­zé­sű okirat, vala­mint a tulaj­do­ni lapok bejegy­zé­sei alap­ján a ter­mő­föld való­di tulaj­do­no­sa nem az ingat­lannyil­ván­tar­tás­ba bejegy­zett sze­mély volt, a jog­ügy­le­tek célja az ingat­la­nok tulaj­don­jo­gá­nak az arra nem jogo­sult sze­mély részé­re tör­té­nő átját­szá­sa volt. Tekin­tet­tel arra, hogy hat ter­mő­föld jelen­leg már a Magyar Állam tulaj­do­ná­ban áll, ezért a kére­lem sze­rint az ügyé­szi per­in­dí­tás célja az ingat­la­no­kon a kül­föl­di magán­sze­mé­lyek javá­ra fenn­ál­ló jel­zá­log­jog törlése.

Az ügyész­ség a kére­lem alap­ján az ira­to­kat besze­rez­te, és a hét ingat­lan föld­hi­va­ta­li ira­ta­it vala­mint az adás­vé­te­li szer­ző­dé­sek sem­mis­sé­ge miatt koráb­ban folya­mat­ban volt pol­gá­ri per­ben kelet­ke­zett bíró­sá­gi íté­le­te­ket megvizsgálta.

Az ügyész­ség a kérel­met a kere­set­in­dí­tás fel­té­te­lei fenn­ál­lá­sá­nak hiá­nyá­ban nem tar­tot­ta tel­je­sít­he­tő­nek. Egy ingat­lan ese­tén két­sé­get kizá­ró módon meg­ál­la­pít­ha­tó volt, hogy az jog­sze­rű­en, érvé­nyes és hatá­lyos jog­ügy­le­tek ered­mé­nye­ként került a jelen­le­gi magyar állam­pol­gár tulaj­do­no­sá­hoz. Hat ingat­lan a Magyar Állam tulaj­do­ná­ban áll, ame­lye­ket jel­zá­log­jog ter­hel, azon­ban a jel­zá­log­jog bejegy­zé­sek alap­já­ul szol­gá­ló köl­csön­szer­ző­dé­sek sem­mis­sé­gé­re utaló tény vagy adat nem merült fel. Ezért a bejegy­zett jel­zá­log­jo­gok ügyé­szi per­in­dí­tás útján nem törölhetők.

A vizs­gá­lat kiter­jedt az adás­vé­te­li szer­ző­dé­sek átte­kin­té­sé­re is, ame­lyek érvé­nyes­sé­gét a bíró­ság koráb­ban már más felek között folya­mat­ban lévő per­ben érté­kel­te. Ennek ered­mé­nye­ként azt álla­pí­tot­ta meg, hogy az adás­vé­te­li szer­ző­dés meg­kö­té­se­kor a felek nem szín­lel­tek, a szer­ző­dés jóer­kölcs­be nem ütkö­zött, és téve­dés­be ejtés miat­ti érvény­te­len­sé­ge sem állt fenn. A szer­ző­dés nem ütkö­zött a meg­kö­té­se­kor hatá­lyos ter­mő­föld­tör­vény­be sem, mert az ugyan til­tot­ta a ter­mő­föld kül­föl­di­ek tulaj­do­ná­ba kerü­lé­sét, azon­ban a per­be­li eset­ben magyar állam­pol­gá­rok kötöt­tek egy­más­sal adás­vé­te­li szerződést.

Az ügyész­ség eljá­rá­sa kiter­jedt arra is, hogy az 1995. augusz­tu­sá­ban lét­re­jött német nyel­vű, ügy­vé­di ellen­jegy­zést nem tar­tal­ma­zó Iga­zo­lás elne­ve­zé­sű irat és az adás­vé­te­li szer­ző­dés együtt vizs­gál­va zseb­szer­ző­dés­nek minősült-e, azaz alkal­mas volt-e a ter­mő­föld­szer­zés­sel kap­cso­la­tos jog­sza­bá­lyi tilal­mak kiját­szá­sá­ra. Tekin­tet­tel arra, hogy a ren­del­ke­zés­re álló ada­tok sze­rint a német nyel­vű okirat­ban fog­lalt meg­ál­la­po­dás­tól a felek utóbb eláll­tak, ezért az ira­tok a jog­sza­bá­lyi tila­lom kiját­szá­sá­ra irá­nyu­ló jog­ha­tás kivál­tá­sá­ra nem vol­tak alkalmasak.

Mivel a szer­ző­dé­sek sem­mis­sé­gét alá­tá­masz­tó tény vagy adat az ügyész­sé­gi vizs­gá­lat során sem merült fel, ezért a jog­ügy­le­tek sem­mis­sé­ge nem álla­pít­ha­tó meg, az ügyé­szi per­in­dí­tás jog­sza­bá­lyi fel­té­te­lei pedig erre figye­lem­mel nem áll­nak fenn.