Befejezte a nyomozást az ügyészség az újdörögdi kézigránát baleset ügyében

A Győri Regi­o­ná­lis Nyo­mo­zó Ügyész­ség a mara­dan­dó fogya­té­kos­sá­got okozó fog­lal­ko­zás köré­ben elkö­ve­tett gon­dat­lan veszé­lyez­te­tés vét­sé­ge miatt foly­ta­tott szé­les­kö­rű nyo­mo­zá­sa fel­tárt sza­bály­ta­lan­sá­go­kat, ugyan­ak­kor a bün­te­tő­jo­gi fele­lős­ség meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ezen sza­bály­sze­gé­sek – a köz­vet­len ok-okozati össze­füg­gés hiá­nya miatt – nem vol­tak ele­gen­dő­ek. Az ügyész­ség ezért meg­szün­tet­te a nyo­mo­zást, a sza­bály­sze­gé­sek kap­csán ugyan­ak­kor jel­zés­sel élt a Hon­véd Vezér­kar Főnö­ke felé.

A Győri Regi­o­ná­lis Nyo­mo­zó Ügyész­ség a szé­les körű nyo­mo­zá­sa során rend­őr­sé­gi támo­ga­tás­sal hely­szí­ni szem­lét és három alka­lom­mal bizo­nyí­tá­si kísér­le­tet tar­tott, bizo­nyí­tá­si esz­kö­zö­ket fog­lalt le, okira­to­kat, vala­mint igaz­ság­ügyi orvos-, és fegy­ver­szak­ér­tői, illet­ve hang­tech­ni­kai szak­ér­tői véle­ményt sze­re­zett be, továb­bá min­den olyan sze­mélyt kihall­ga­tott, aki az eset kap­csán érde­mi isme­ret­tel rendelkezett.

A meg­ál­la­pí­tott tény­ál­lás lénye­ge sze­rint a Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­um és a Magyar Hon­véd­ség az állam­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók alap kato­nai fel­ké­szí­té­se érde­ké­ben indí­tott önkén­tes prog­ra­mot, ame­lyet az abban részt­ve­vők pozi­tív vissza­jel­zé­sei alap­ján kibő­ví­tet­tek annak érde­ké­ben, hogy az azt tel­je­sí­tők elér­jék a tel­jes alap­ki­kép­zett­ség szint­jét. A cél az volt, hogy a prog­ram végén – akik ezt vál­lal­ják – önkén­tes tar­ta­lé­kos szol­gá­lat­ra irá­nyu­ló jog­vi­szonyt létesíthessenek.

A fel­ké­szí­tés során a prog­ram­ban részt­ve­vő 71 állam­igaz­ga­tás­ban dol­go­zó sze­mély – közöt­tük a kézi­grá­nát bal­eset kor­mány­tiszt­vi­se­lő sér­tett­je – 2025. már­ci­us 17-től tel­je­sí­tet­ték a kép­zés egyik fázi­sát Újdörögdön.

A kikép­zen­dő állo­mány 2025. már­ci­us 20-án kapott elmé­le­ti és gya­kor­la­ti fel­ké­szí­tést az éles kézi­grá­nát dobó­gya­kor­lat tel­je­sí­té­sé­hez, amely során gya­kor­ló grá­nát­tal, mely egy tömör gumi­test­ből és egy kihúz­ha­tó biz­to­sí­tó sas­szeg­ből áll, több­ször dob­tak a kikép­zen­dők. Lehe­tő­ség volt továb­bi gya­kor­ló dobá­sok vég­zé­sé­re a napi­rend lezá­rul­ta után, amely lehe­tő­ség­gel a sér­tett kor­mány­tiszt­vi­se­lő is élt, így össze­sen mint­egy 20 alka­lom­mal dobott gya­kor­ló­grá­ná­tot. Az elő­ké­szí­tő dobó­gya­kor­lat során a sér­tett kor­mány­tiszt­vi­se­lő egyik dobá­sa sem érte el az elő­írt mini­mum 30 méte­res távol­sá­got, ennek elle­né­re min­den részt­ve­vő, így az ő neve mellé is a “meg­fe­lelt” érté­ke­lést jegyez­ték be.

Az éles kézi­grá­nát dobó­gya­kor­lat más­nap volt, a gya­kor­lat nem tel­je­sí­té­se ese­tén az alap­ki­kép­zést nem sze­rez­te meg a részt­ve­vő, ugyan­ak­kor a rész­vé­tel az éles dobá­son nem volt kötelező.

Az éles kézi­grá­nát dobó­gya­kor­lat során a fel­ada­tot úgy­ne­ve­zett „szá­raz gya­kor­lás” során elis­mé­tel­ték. A dobó­ál­lás­ban a dobó mel­lett köz­vet­le­nül helyez­ke­dett el az úgy­ne­ve­zett doba­tó, aki­nek „Kézi­grá­nát!” vezény­sza­vá­ra a dobó­nak a grá­nát­tar­tó­zseb­ből elő kel­lett ven­nie a kézi­grá­ná­tot, azt a dobó­ke­zé­vel meg kel­lett fog­nia, míg a másik kezé­nek muta­tó­uj­já­val tar­ta­nia kel­lett a szál­lí­tás­biz­to­sí­tó sas­szeg húzó­ka­ri­ká­ját. Ezután a dobó­ke­zet távo­lít­va, ki kel­lett azt húz­nia. A sas­szeg eltá­vo­lí­tá­sá­val éle­se­dik a grá­nát, ugyan­ak­kor a biz­to­sí­tó kar leszo­rí­tá­sá­val az még nem lép műkö­dés­be. A dobó­nak tehát a biz­to­sí­tó kart leszo­rít­va kel­lett tar­ta­nia, majd fel­ven­nie a dobó­po­zí­ci­ót, és a doba­tó „Tűz!” vezény­sza­vá­ra a kije­lölt cél­cso­port­ra el kel­lett dob­nia a kézi­grá­ná­tot. A grá­nát eldo­bá­sa után a gyúj­tó­fej­ben lévő for­ga­tó­ru­gó a biz­to­sí­tó­kart leg­alább 50 fokos szög­ben elfor­dít­ja, bein­dul a rob­ba­ná­si folya­mat, és a 3,2-4,2 másod­per­ces kés­lel­te­té­si idő letel­te után bekö­vet­ke­zik a robbanás.

A sér­tett kor­mány­tiszt­vi­se­lő a kiadott „Kézi­grá­nát!” vezény­szó­ra meg­pró­bál­ta kihúz­ni a szál­lí­tás­biz­to­sí­tó sas­sze­get, mely első­re nem sike­rült. Miu­tán sike­rült a szál­lí­tás­biz­to­sí­tó sas­sze­get kihúz­nia, köz­ben a biz­to­sí­tó kart fel­en­ged­te, mely­nek követ­kez­té­ben az a gyúj­tó for­gás­ten­ge­lyé­től szá­mí­tott 50 fokot meg­ha­la­dó mér­ték­ben elfor­dult a grá­nát­tes­től, és a gyúj­tá­si folya­mat bein­dult. A sér­tett a biz­to­sí­tó­kart ezután már hiába nyom­ta vissza a gránáttesthez.

A dobó ész­lel­te, hogy vala­mi nem meg­fe­le­lő­en tör­tént, meg­kér­dez­te a doba­tót, hogy „Ez így jó?”, aki a grá­ná­tért nyúlt, azon­ban a rob­ba­nás az elő­írt kés­lel­te­té­si idő­tar­ta­mon belül, 3,94 másod­perc alatt bekövetkezett.

A rob­ba­nás követ­kez­té­ben a kor­mány­tiszt­vi­se­lő sér­tett mara­dan­dó fogya­té­kos­ság­gal és súlyos egész­ség­rom­lás­sal járó sérü­lé­se­ket, míg a mel­let­te álló lőgya­kor­lat­ve­ze­tő sér­tett nyolc napon túl gyó­gyu­ló, súlyos sérü­lé­se­ket szenvedett.

A fog­lal­ko­zás köré­ben elkö­ve­tett gon­dat­lan veszé­lyez­te­tés vét­sé­gét az való­sít­ja meg, aki a fog­lal­ko­zá­si sza­bály meg­sze­gé­sé­vel más, vagy mások éle­tét, testi épsé­gét, vagy egész­sé­gét gon­dat­lan­ság­ból köz­vet­len veszély­nek teszi ki, vagy testi sér­tést okoz. A cse­lek­mény súlyo­sab­ban minő­sül, amennyi­ben az mara­dan­dó fogya­té­kos­sá­got, súlyos egész­ség­rom­lást, vagy tömeg­sze­ren­csét­len­sé­get okoz.

A bűn­cse­lek­mény elkö­ve­té­si maga­tar­tá­sa a fog­lal­ko­zá­si sza­bály meg­sze­gé­se. Fog­lal­ko­zá­si sza­bály a rob­ban­tó­szer és a rob­ba­nó­anyag hasz­ná­la­tá­ra és keze­lé­sé­re vonat­ko­zó sza­bály is. A bekö­vet­ke­zett veszély­hely­zet­nek vagy sérü­lés­nek köz­vet­len ok-okozati kap­cso­lat­ban kell len­nie a fog­lal­ko­zá­si sza­bály megszegésével.

A kiter­jedt nyo­mo­zás ered­mé­nye­ként a fel­rob­bant kézi­grá­nát ese­té­ben műsza­ki hibát, illet­ve a gyúj­tó­szer­ke­zet hibá­ját kate­go­ri­ku­san ki lehe­tett zárni.

Az eljá­ró ügyész­ség meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a bal­eset a kor­mány­tiszt­vi­se­lő sér­tett önhi­bá­ján kívü­li fegy­ver­ke­ze­lé­si hibá­já­ból – a biz­to­sí­tó­kart az eldo­bás előtt oly mér­ték­ben enged­te eltá­vo­lod­ni a grá­nát­test­től, hogy a gyúj­tá­si folya­mat bein­dult és a rob­ba­nás bekö­vet­ke­zett – fakadt, amely köz­vet­len ok-okozati össze­füg­gés­ben állt a veszély­hely­zet kiala­ku­lá­sá­val és a bal­eset bekö­vet­ke­zé­sé­vel. Bün­te­tő­jo­gi fele­lős­ség – szán­dé­kos­ság és gon­dat­lan­ság hiá­nyá­ban – ugyan­ak­kor nem terheli.

A biz­to­sí­tó­kar szo­rí­tó fogá­sá­nak lazí­tá­sa ugyan­is a részé­ről nem volt tuda­tos, aka­rat­la­gos moz­du­lat és így az ered­mény – köz­vet­len veszély­hely­zet, illet­ve sérü­lés – tekin­te­té­ben a gon­dat­lan­ság sem róha­tó a terhére.

A lőgya­kor­lat­ve­ze­tő sér­tett (a doba­tó) a doba­tás során fog­lal­ko­zá­si sza­bályt nem sér­tett, tőle elvár­ha­tó maga­tar­tást tanúsított. 

A doba­tó kikép­zők tevé­keny­sé­gé­re pon­tos írott sza­bá­lyok nin­cse­nek, a lőgya­kor­lat­ve­ze­tő sér­tett (a doba­tó) az írat­lan sza­bá­lyo­kat betar­tot­ta, a dobót figyel­te. A körül­mény, hogy első­re nem tudta kihúz­ni a sas­sze­get nem volt olyan jel­le­gű, hogy az azon­na­li beavat­ko­zást igé­nyelt volna, a dobás előtt pedig az írott sza­bály követ­ve kite­kin­tett a cél­te­rü­let­re. A doba­tó így is 1-2 másod­per­cen belül fel­is­mer­te a veszély­hely­ze­tet, és a grá­nát felé nyúl­va meg­pró­bál­ta a bal­ese­tet elhá­rí­ta­ni, de az ilyen rövid idő alatt lehe­tet­len volt.

Meg­jegy­zen­dő, hogy a sza­bá­lyok sze­rint csak tiszt vagy altiszt lehe­tett volna lőgya­kor­lat­ve­ze­tő, a sér­tett doba­tó viszont legény­sé­gi állo­mány­ban volt, így ezt a fel­adat­kört nem tölt­het­te volna be. A fel­ada­tát ennek elle­né­re a doba­tás­ra vonat­ko­zó írott és írat­lan sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lő­en látta el, nem volt a ter­hé­re fel­ró­ha­tó sza­bály­sze­gés, így ezen körül­mény a bal­eset bekö­vet­ke­zé­sé­ben nem ját­szott szerepet.

Az ügyész­ség vizs­gál­ta a kézi­grá­nát dobó­gya­kor­lat fő fog­lal­ko­zás­ve­ze­tő­jé­nek cse­lek­vő­sé­gét is. Ese­té­ben meg­ál­la­pí­tot­ta a sza­bály­sze­gést, mivel a kor­mány­tiszt­vi­se­lő sér­tet­tet az éles kézi­grá­nát­do­bás­ból ki kel­lett volna zár­nia, tekin­tet­tel arra, hogy az elő­írt mini­mum távol­ság­ra a gya­kor­ló grá­ná­tot nem tudta eldobni.

A bal­eset ugyan­ak­kor nem emi­att követ­ke­zett be, a grá­nát még az eldo­bás előtt fel­rob­bant, így bün­te­tő­jo­gi szem­pont­ból ezen koráb­bi, az ered­ménnyel köz­vet­len össze­füg­gés­be nem hoz­ha­tó sza­bály­sze­gés nem vehe­tő figye­lem­be. A bün­te­tő­jo­gi fele­lős­sé­ge a testi épség elle­ni bűn­cse­lek­mény­ben nem állt fenn.

Az eljá­ró ügyész­ség a kato­nai bűn­cse­lek­mény meg­va­ló­su­lá­sát is vizs­gál­ta. A jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zé­sek alap­ján a kikép­zen­dők és a kato­nák között alá-fölé ren­delt­sé­gi viszony nem jött létre, ami kizár­ta a kato­nai bűn­cse­lek­mé­nyek köré­ből az elöl­já­rói bűn­cse­lek­mé­nyek megállapíthatóságát.

A nyo­mo­zás során a nyo­mo­zó ügyész­ség tehát fel­tárt sza­bály­sze­gé­se­ket, ugyan­ak­kor a fog­lal­ko­zás köré­ben elkö­ve­tett veszé­lyez­te­tés bűn­cse­lek­mé­nye ese­té­ben az ered­ménnyel köz­vet­len oksá­gi viszony­ban lévő sza­bály­sze­gés lehet csak a bün­te­tő­jo­gi fele­lős­ség­re vonás alap­ja, amely jelen ügy­ben nem állt fenn, így a nyo­mo­zás meg­szün­te­té­se mel­lett kel­lett dönteni.

A fel­tárt hiá­nyos­sá­gok és sza­bály­sze­gé­sek miatt az ügyész­ség szig­na­li­zá­ci­ó­val élt a Hon­véd Vezér­kar Főnö­ke felé, jelez­ve, hogy a mulasz­tá­sok jövő­be­ni kikü­szö­bö­lé­se érde­ké­ben a szük­sé­ges intéz­ke­dé­se­ket tegye meg.