Nyár van, zsong a természet, a virágokkal együtt nyílnak az ablakok és a műhely ajtók, előkerülnek a flexek, fűnyírók, bográcsok, hangszórók. Van, akit majd a füst zavar, van, akit a hajnali motorosfűrész hangja, van, aki pedig a bulizó társaságra fog panaszkodni. A szomszédok zavarásából vita, veszekedés lesz. Az ilyen rossz viszonyt érzékletesen festi le szavaival Arany János: A Fülemile című versében:
„Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.”
A rossz szomszédi viszony természetesen nem csak Arany János idején volt jellemző. A vitás helyzetekből ma is könnyen feljelentés vagy per lesz: „Ha per, úgymond, hadd legyen per!” A jogszabályok ezért számos rendelkezést tartalmaznak a szomszédok közötti problémák rendezésére. Sokat segíthet a vitás helyzetek feloldásában, ha ismerjük a békés társadalmi együttélést biztosító jogainkat, és persze kötelezettségeinket.
„Egyszerűen, jogszerűen” sorozatunk újabb részében ehhez – és a nyugalom megőrzéséhez - kíván Dr. Jagusztin Tamás, a Pest Vármegyei Főügyészség megbízott közjogi főügyészhelyettese segítséget nyújtani. Ne feledjük el: a jogszabályok nem ismerete nem mentesít a felelősség alól!
Elsőként azt kell tudnunk, hogy a társadalmi együttélés bizonyos mértékű tűrést is elvár mindenkitől.
Az ingatlantulajdonos (használó, bérlő) köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat – különösen a szomszédokat – szükségtelenül zavarná, vagy jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
Ebből következően vannak a jog által szükségesnek minősített zavarások, amelyeket el kell tűrni. Ezzel szemben a szükségtelen zavarást a jogszabályok tiltják.
Például a kert rendbetétele tavasszal szükséges munkálat, de nem lehet erre hivatkozva éjjel-nappal korlátlanul zajongani a fűnyíróval.
A helyi igényeket ezért az önkormányzatok rendeletei szabályozzák, valamint társasházak esetén a lakók által elfogadott házirend.
A szükségtelen zavarás alapvetően a társadalmi elfogadhatósági mérce túllépését jelenti.
Ilyenek például:
- a szükségtelenül hangos zene,
- a rendszeres éjszakai házibuli,
- a gondozatlan állatoktól terjengő bűz,
- a mértéktelen hulladék felhalmozás,
- a szomszédba is átterjedő vegyszer használat,
- az egész nap hangosan kopogó fapapucs a felső emeleten,
- a folyamatosan ugató kutya.
A szükségtelen zavarás kategóriáját merítik ki az elsőre nem ennyire szembeötlő tevékenységek is, mint például a biztonsági kamera olyan elhelyezése, amely a szomszéd kertjét vagy a háza ablakát pásztázza.
Tehát a szükséges és szükségtelen elhatárolásánál nem a szubjektív ingerküszöbünk lesz az irányadó, hanem körülményeket és a helyi együttélési szokásokat is figyelembe véve az objektív társadalmi elfogadhatatlansága a zavaró tevékenységnek.
Nézzünk néhány példát!
A kertben bográcsozás vagy grillezés során a szomszéd ablakán beszálló füst lehet zavaró. Ha azonban ez nem olyan napszakban, gyakorisággal és időtartamig valósul meg, amely lényegesen és szükségtelenül korlátozná a szomszéd ingatlan rendeltetésszerű használatát (ablaknyitás, teraszhasználat), az nem tekinthető szükségtelen zavarásnak.
Hasonlóan a telekhatáron lévő ág, növényzet is lehet zavaró, ha például jelentősen árnyékol, akadályozza a kert rendben tartását vagy a közlekedést. Az ingatlan tulajdonosa csak akkor jogosult az áthajló ágak levágására, ha azok az ingatlan rendes használatát akadályozzák, és azokat a növény tulajdonosa felhívás ellenére sem távolítja el. Ugyanígy az áthulló termés akkor szedhető fel, ha annak tulajdonos a beszedését elmulasztotta.
Jellemző eset a jó időben a kerti gépészeti jellegű munkák végzésével okozott zaj, mint a flexelés, a motoros-fűrészelés vagy a fűnyírás. Ezeket is úgy kell elvégezni, hogy a szokásos pihenőidőt ne zavarják. Az ilyen tevékenységeket általában az önkormányzati rendeletek csak pontosan meghatározott időkeretben engedik meg.
A házfelújítás már összetettebb kérdés. Ha a munkálatok nem minősülnek építési munkának, akkor a fentiek szerinti szabályok az irányadók, viszont építési munkák esetén már külön jogszabály szabályozza az idősávot, és a zajterhelés nagyságát. A kifejezett építési zaj-határértékek eltérőek a lakóterületeken (kisvárosias/kertvárosias/falusias), ahol nappal például a határérték maximum 65 dB lehet, éjjel pedig 50 dB, ha a munka időtartama 1 hónap vagy kevesebb. Ennél hosszabb munkáknál alacsonyabb határértékeket kell figyelembe venni.
