Ugrás a tartalomra
Főoldal » Hírek » „Film és valóság” – A letartóztatás

Mennyi köze van a való­di jog­hoz annak, amit a fil­mek­ben látunk? - dr. Jagusz­tin Tamás, a Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség osz­tály­ve­ze­tő ügyé­sze, az "Egy­sze­rű­en, jog­sze­rű­en" soro­za­tunk állan­dó szer­ző­je kisebb kité­rő ere­jé­ig elhagy­ja a pol­gár­jog, fogyasz­tó­vé­del­mi jog terü­le­tét és újabb soro­za­tá­ban azt mutat­ja be, hogy sok­szor mennyi­re távol áll a való­ság­tól az, amit a fil­mek­ben látunk arról, hogy mi tör­té­nik egy bün­te­tő­el­já­rás során.

A külön­bö­ző fil­mek, tv csa­tor­nák és strea­ming szol­gál­ta­tók lebi­lin­cse­lő­en izgal­mas bűn­ügyi témá­jú soro­za­to­kat nyúj­ta­nak, melyek óha­tat­la­nul elin­dít­ják a néző fantáziáját.

Pél­dá­ul azt lát­juk, hogy a nyo­mo­zók leül­nek a szá­mí­tó­gé­pük­höz – akár egy vir­tu­á­lis fal­hoz -, és rög­tön min­dent lát­nak a kere­sett sze­mély­ről, fény­ké­pét, kap­cso­lat­rend­sze­rét, múlt­ját. Vagy a bűnö­ző cipő­jé­ről leeső sár­da­ra­bot bete­szik egy gépbe, és az kiad­ja, hogy hol járt az ille­tő. A védő lel­kes és érzel­mes beszé­de nyo­mán a bíró fel­men­ti a vád­lot­tat, vagy a bíró­ság előtt a tanú bele­za­va­ro­dik a mon­da­ni­va­ló­já­ba, és rög­tön vád­lott lesz belőle.

A szak­em­ber ugyan­eze­ket a kép­so­ro­kat látva csak for­gat­ja a sze­mét vagy moso­lyog a fil­me­sek fan­tá­zi­á­ján, de lehet, hogy épp irigy­ked­ve nézi a fil­mes nyo­mo­zók, jogá­szok lehetőségeit.

Amennyi­ben a ked­ves olva­sót a fil­mek vilá­gán túl érdek­li – a sok­szor pró­zai – való­ság, köves­sen min­ket öt részen át, ahol ez utób­bi­val fog­lal­ko­zunk röviden!

A letar­tóz­ta­tás

Gyak­ran alkal­ma­zott dra­ma­tur­gia a fil­mek­ben, hogy az ügy­véd néhány jól irány­zott hang­za­tos mon­dat­tal sarok­ba szo­rít­ja a nyo­mo­zót, és ezzel az elkö­ve­tőt nyom­ban kihoz­za a börtönből.

A fil­mek­kel ellen­tét­ben a való­ság­ban a sze­mé­lyi sza­bad­ság átme­ne­ti elvo­ná­sa tör­vé­nyi­leg sza­bá­lyo­zott, szi­go­rú rend­ben történik.

A bíró­ság, az ügyész­ség és a nyo­mo­zó ható­ság sza­bad­ság­vesz­tés­sel bün­te­ten­dő bűn­cse­lek­mény meg­ala­po­zott gya­nú­ja ese­tén az adott sze­mély őri­ze­tét ren­del­he­ti el, amely leg­fel­jebb het­ven­két óráig tart­hat.

Ezalatt - a vád­eme­lés előtt az ügyész­ség indít­vá­nyá­ra -  a bíró­ság hatá­roz a letar­tóz­ta­tás­ról. A vád­eme­lés előtt a letar­tóz­ta­tás meg­hosszab­bí­tá­sa iránt is az ügyész­ség tesz írás­ban indít­ványt a bíróságnak.

A letar­tóz­ta­tás meg­szün­te­té­se, illet­ve eny­hébb, a sze­mé­lyi sza­bad­sá­got érin­tő kény­szer­in­téz­ke­dés elren­de­lé­se iránt az ügyész­ség, a ter­helt, illet­ve a védő­je ter­jeszt­het elő indít­ványt a bíró­ság felé, amely­ről az hatá­ro­za­tot hoz. A vád­eme­lés előtt az ügyész­ség is meg­szün­tet­he­ti a letar­tóz­ta­tást, a sér­tett indít­vá­nyá­ra elren­delt távol­tar­tás kivételével.