A bűntény helyszínén megjelenő nyomozónál sokszor láthatjuk a filmekben, hogy talál valami nyomot a szőnyegen vagy épp a hullán, azt a tollával felemeli, beteszi a zsebkendőjébe és zsebre vágja. Más esetben egy fehér porral teli zacskót késével felvág és megkóstolja, hogy kábítószer van-e benne. Ezután természetesen finoman köp egyet, hiszen drogot nem fogyaszthat.
Dr. Jagusztin Tamás, a Pest Vármegyei Főügyészség osztályvezető ügyésze most arról ír, hogy a való életben miért nem működnének ezek a filmes módszerek.
A valóságban a nyomozás során beszerzett tárgyi bizonyítási eszközök vizsgálata igen összetett feladat, ennek módjaival külön tudományág, a kriminalisztika foglalkozik. A nyomelemzés szempontjából ezeket a „bizonyítékokat” anyagmaradványnak nevezzük.
Az ezzel foglalkozó szakemberek az anyagmaradványokon különböző technikák és eszközök segítségével keresik azokat a hordozókat, amelyek valamilyen információval szolgálnak a bűncselekményről.
Ezek lehetnek vérszennyeződések, haj- és szőrszálak, textilmaradványok, növénymaradványok, kábítószerek, lőpormaradványok és sok más hasonló információhordozók.
A nyomok helyszíni vizsgálatának legfontosabb szempontja, hogy a talált nyom hitelesen kerüljön rögzítésre, ne szennyeződjön és ne sérüljön meg, végig azonosítható maradjon az eljárás során. Mindezt számos technika és eszköz segíti.
A filmekben bemutatott hanyag eljárás semmiképp sem lenne alkalmas bizonyíték begyűjtésére és rögzítésére egy valódi nyomozás során.