A bűnügyi filmek általában izgalmasak, pörgősek. Éppen ezért nem terhelhetők hosszas, aprólékosan jegyzőkönyvezett kihallgatásokkal, amelyek gyakran bizony sokáig tartanak. A filmekben a nyomozó a helyszínen keresztkérdéseket tesz fel, amellyel össze is gyűjti a terhelő bizonyítékokat.
Dr. Jagusztin Tamás, a Pest Vármegyei Főügyészség osztályvezető ügyésze abba enged betekintést, hogy ez a módszer miért is működhet csak korlátozottan akkor, ha a való életben kell az elkövetőt elfogni.

A tanúkihallgatás
Columbo tulajdonképpen csak beszélget, sztorizgat, majd mielőtt elindulna, többször is visszafordul ravasz kérdéseivel, és így szép lassan kihúz minden fontos információt a beszélgető partneréből. Ezzel a probléma az, hogy az elhangzottak nem kerülnek szabályszerűen rögzítésre, így lényegében semmilyen bizonyító erejük nem lenne, ha hazai büntetőeljárásról lenne szó.
A tanúkihallgatás törvényes rendje szerint a tanút az első kihallgatásakor figyelmeztetni kell arra:
- a vallomást megtagadhatja,
- köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani,
- a hamis tanúzást a törvény büntetni rendeli,
- ha vallomást tesz, vallomása bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a vallomástételt a későbbiekben megtagadja.
Ezeket, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.
Ha mindez elmarad, akkor a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
Továbbá a kihallgatás megkezdésekor meg kell állapítani a tanú személyazonosságát, és írásban fel kell venni adatait.
Ezután tisztázni kell a vallomástétel lehetséges akadályait, a tanú elfogultságára, illetve az ügyben való érdekeltségére utaló körülményeket.
A tanúval közölni kell a tanúzási figyelmeztetést és a kihallgatással kapcsolatos jogait. A tanú csak ezután adja elő vallomását, illetve válaszol a feltett kérdésekre, melyről jegyzőkönyv készül.