A jogellenes fogvatartás bűntette miatt indult nyomozásban a Fővárosi Nyomozó Ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki Hajdu János volt rendőr altábornagyot.
Az eddigi eljárásban a nyomozó ügyészség a tényállás megállapítás érdekében adatgyűjtést és iratbeszerzést végzett, valamint több mint 30 személyt hallgatott ki tanúként, amelyet követően ma meggyanúsította a Terrorelhárítási Központ volt főigazgatóját.
A megalapozott gyanú szerint a TEK főigazgatója 2026. március 4-én eligazítást tartott – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felkérése alapján – az ún. aranykonvoj ügy műveleti feladataiban résztvevő vezetőknek. Meghatározta, hogy az Ausztriából Magyarországon keresztül Ukrajnába tartó, nagy mennyiségben USD valamint Euro bankjegyeket, továbbá befektetési aranytömböket szállító gépjárműveket meg kell állítani és fel kell tartóztatni.
A főigazgató azt az utasítást adta, hogy az ukrán állampolgárokat bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt kell elfogni, és bilincs, valamint látást akadályozó textília alkalmazásával elő kell állítani.
A TEK hivatásos rendőrei 2026. március 05-én 13 órakor az M0-ás autóút alacskai pihenőhelyén a két ukrán pénzszállító autó személyzetét kiszállították, a hét ukrán állampolgárt a földre fektették, kezüket hátra bilincselték, majd fejükre a szemek eltakarása céljából – a rendeltetésszerű használattól eltérően a függőleges tengely mentén mintegy 180 fokkal elforgatott – kámzsát húztak. A műveletet Hajdu János személyesen a helyszínről irányította.
A főigazgató utasítására a NAV pénzügyőrei által megkezdett szemlét fel kellett függeszteni, mert a gépjárműveket, illetve az ukrán személyeket a TEK objektumába előállították. A TEK-nél készült jelentések szerint az előállítások lényegében 2 órán belül megszűntek, mert a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható ukrán állampolgárokat a NAV részére átadták. Hajdu János ugyanakkor tudomással bírt arról, hogy a jelentésekben foglaltakkal ellentétben a NAV az előállított személyeket nem vonja büntetőeljárás hatálya alá, hanem tanúként hallgatják ki őket, és a személyi szabadságuk felett tényleges rendelkezési jogot a NAV nem gyakorolt, továbbra is a TEK őrzésében maradtak. A főigazgató azt is tudta, hogy a pénzügyőrök többször kérték, hogy az általuk tanúként már kihallgatott ukránokról vegyék le a bilincset, illetőleg azt is jelezték, hogy további eljárási cselekményt nem terveznek, azonban a személyi szabadságuktól való megfosztást a TEK főigazgatója továbbra is fenntartotta, annak ellenére, hogy azt a NAV – mint eljáró nyomozó szerv – nem korlátozta.
A TEK beosztottjai a főigazgató utasítására a pénzszállítást végző személyeket – eljárásjogi helyzetüket tekintve tanúkat – személyi szabadságuktól legalább kilenc órára – az idegenrendészeti eljárásban elrendelt előállításig – jogalap nélkül megfosztották. Mindezt a sértettek sanyargatásával hajtották végre, mert a bilincs kényszerítő eszközt – még az alvás idejére is – szükségtelenül, míg a látást akadályozó textilt a rendeltetésszerű használattól eltérően az emberi méltóságot sértő módon alkalmazták, amely ezáltal a fogvatartással szükségszerűen együtt járó testi, lelki szenvedésénél lényegesen nagyobb szenvedést okozott.
A nyomozó ügyészség a TEK főigazgatójával 7 rendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettének gyanúját közölte.
Hajdu János panasszal élt a gyanúsítás ellen, nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését és vallomást tett. A gyanúsított szabadlábon védekezik.
Az ügyészség vizsgálta, hogy a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések indítványozásának törvényi feltételei fennállnak-e, és azt állapította meg, hogy a gyanúsított esetében a kényszerintézkedések elrendelésének a különös okai nem merültek fel. A bűnismétlés a szolgálati viszonya megszűnésével már nem jöhet szóba, nincs adat arra, hogy kivonná magát az eljárás alól, míg a bizonyítás megnehezítése szintén nem alapos ok, hiszen a gyanúsított hónapok óta tisztában van - a közéletben és a médiában is széles körben tárgyalt - nyomozással, így az összebeszélés, bizonyítékok eltüntetése a gyanúsítást követően már nem reális veszély.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a nyomozás nem nyilvános része a büntetőeljárásnak, továbbá az ügyészségi tájékoztatás minden esetben követő jellegű, ezért – figyelemmel a büntetőeljárás eredményességére – a rendelkezésre álló bizonyítékokról és az elvégzett, valamint a tervezett nyomozati cselekményekről további tájékoztatás nem adható.
Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a nyomozó ügyészség továbbra is minden szükséges nyomozati intézkedést megtesz és az ügy körülményeinek teljes feltárására törekszik, annak érdekében, hogy akik a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok alapján bűncselekményt követtek el felelősségre vonásra kerüljenek.