Halála előtt két héttel házasodott meg egy 87 éves férfi - pert indított az ügyészség a házasság érvénytelenítése iránt - a Pest Vármegyei Főügyészség sajtóközleménye

A 87 éves férfi olyan szel­le­mi és egész­sé­gi álla­pot­ban háza­so­dott meg, amely miatt már nem tudta fel­mér­ni a házas­ság­kö­tés jelen­tő­sé­gét és jog­kö­vet­kez­mé­nye­it, így azt sem, hogy min­den vagyo­nát újdon­sült fele­sé­ge örö­köl­né. Az ügy­ben nyo­mo­zás is indult.

A házas­ság­kö­tés alap­ve­tő­en érzel­mi dön­tés, emel­lett szá­mos jog­ha­tás­sal jár. A felek köte­le­sek gon­dos­kod­ni egy­más­ról, jog­nyi­lat­ko­za­ta­ik kihat­nak egy­más­ra, vagyo­nuk – bizo­nyos fel­tér­te­lek­kel – közös­sé válik, a túl­élő házas­társ örö­köl­het a másik után. A házas­ság­kö­té­si nyi­lat­ko­zat­nak ezért a felek sza­bad dön­té­sén kell ala­pul­nia. Ehhez ter­mé­sze­te­sen szel­le­mi épség­re, meg­fon­to­lá­si és dön­té­si kész­ség­re van szük­ség. Ha ez vala­mi­lyen okból nem áll fenn, a jog a házas­ság­kö­tést érvény­te­len­nek tekinti.

Jelen eset­ben az – azóta elhunyt, gyer­mek­te­len - idős férfi hosszú ideje szá­mos kró­ni­kus beteg­ség­ben szen­ve­dett, az ágy­ból csak segít­ség­gel tudott fel­ül­ni, 24 órás fel­ügye­le­tet igé­nyelt. Hanyat­lott men­tá­lis álla­po­ta miatt a kór­ház intéz­ke­dett a gond­nok­ság alá helye­zé­se érde­ké­ben. Ekkor azon­ban meg­je­lent a kór­ház­ban későb­bi fele­sé­ge – aki­vel hosszú ideje ismer­ték egy­mást - két ügy­véd kísé­re­té­ben, és kérte a férfi azon­na­li haza­bo­csá­tá­sát. A keze­lő­or­vos pszi­chi­át­ri­ai vizs­gá­la­tot akart kérni, mivel a férfi az orvo­si kér­dé­sek­re inadek­vát vála­szo­kat adott, hely­ze­tét reá­li­san meg­ítél­ni nem volt képes. A vizs­gá­lat ellen a nő és jogi kép­vi­se­lői til­ta­koz­tak, de mivel a beteg maga is kérte, ezért haza­bo­csá­tot­ták. A kór­ház azon­ban érte­sí­tet­te az ille­té­kes gyámhatóságot.

Mind­eze­ket köve­tő­en a leány­fa­lui jegy­ző­nek benyúj­tot­tak egy házas­sá­gi szán­dék beje­len­té­sé­ről szóló jegy­ző­köny­vet, vala­mint egy házas­ság­kö­tés előt­ti vára­ko­zá­si idő alóli fel­men­tés­re irá­nyu­ló kérel­met. Később írás­szak­ér­tő meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy eze­ket nem a férfi írta alá. A kére­lem alap­ján a jegy­ző enge­dé­lyez­te a házas­ság­kö­tést, és azt is, hogy a házas­ság­kö­tés­re lakó­he­lyén, Leány­fa­lun kerül­jön sor.

A házas­ság­kö­tés előtt a férfi ismét kór­ház­ba került, ahol azt álla­pí­tot­ták meg, hogy kor­lá­to­zot­tan volt képes együtt­mű­kö­dés­re, szel­le­mi hanyat­lás és beszéd­za­var miatt infor­má­ció nehe­zen volt tőle nyer­he­tő. A kór­ház­ból való haza­bo­csá­tá­sát köve­tő két nap­pal kötöt­tek a házas­sá­got. A férfi a házas­ság­kö­tés után két hét­tel újra kór­ház­ba került, ahol elhunyt.

Az ügyész­ség­hez a férfi test­vé­rei for­dul­tak, mert sze­rin­tük a nő a demen­ci­á­ját és lerom­lott egész­sé­gi álla­po­tát kihasz­nál­va vette rá a házas­ság­ra, azért hogy a vagyo­nát megszerezze.

A Pest Vár­me­gyei Főügyész­ség a házas­ság érvény­te­len­sé­gé­nek meg­ál­la­pí­tá­sa iránt kere­se­tet ter­jesz­tett elő a bíró­sá­gon. Az ügyé­szi állás­pont sze­rint a férfi men­tá­lis álla­po­ta és demen­ci­á­ja foly­tán az ügyei vite­lé­hez szük­sé­ges belá­tá­si képes­sé­ge a házas­ság­kö­tés idő­pont­já­ban hiány­zott, ame­lyet az eljá­rás során beszer­zett  igaz­ság­ügyi szak­ér­tői vizs­gá­lat is alátámasztott.

A Szent­end­rei Járás­bí­ró­ság egyet­ér­tett az ügyé­szi állás­pont­tal, és meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a házas­ság érvény­te­len, ame­lyet a másod­fo­kon eljá­ró Buda­pest Kör­nyé­ki Tör­vény­szék jog­erős íté­le­té­vel helybehagyott.