Halálra kínozták zárkatársukat

Két fog­va­tar­tott halál­ra kínoz­ta a zár­ka­tár­sát. A Fővá­ro­si Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség indít­vá­nyá­ra élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­té­sek kisza­bá­sá­val zárult le jog­erő­sen a büntetőügy.

A tény­ál­lás sze­rint két fog­va­tar­tott a zár­ká­ban a sér­tet­tet időn­ként élő súly­ként hasz­nál­ták, vala­mint bán­tal­maz­ták. 2022 augusz­tu­sá­ban meg­til­tot­ták, hogy egyen, majd túl­evés­re kény­sze­rí­tet­ték. A két férfi dur­ván bán­tal­maz­ta a sér­tet­tet, aki élet­ve­szé­lyes sérü­lé­se­ket szen­ve­dett. A bán­tal­ma­zók meg­til­tot­ták neki, hogy az esti gyógy­szer­el­osz­tá­son részt vegyen, így nem derült ki az álla­po­ta, és éjjel éle­tét vesz­tet­te. A haj­na­li zár­ka­el­len­őr­zé­sen a sze­mély­zet meg­kezd­te a sér­tett újra­élesz­té­sét, ami nem veze­tett ered­mény­re. A har­ma­dik vád­lott az ese­mé­nye­ket látva sem­mi­lyen módon nem nyúj­tott segít­sé­get a sértettnek.

A Fővá­ro­si Tör­vény­szék a bán­tal­ma­zó­kat több­szö­rö­sen minő­sü­lő ember­ölés bűn­tet­te miatt élet­fogy­tig tartó sza­bad­ság­vesz­tés­re, vala­mint 10 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítél­te. Az egyik vád­lott nem, míg társa 25 év eltel­té­vel bocsát­ha­tó fel­té­te­les sza­bad­ság­ra. A bíró­ság a har­ma­dik fér­fit segít­ség­nyúj­tás elmu­lasz­tá­sá­nak bűn­tet­te miatt 2 év és 6 hónap bör­tön­bün­te­tés­re és 3 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítélte.

Az íté­let ellen az ügyész két vád­lott ese­té­ben továb­bi minő­sí­tés meg­ál­la­pí­tá­sá­ért, ille­tő­leg a fel­té­te­les sza­bad­ság­ból tör­té­nő kizá­rá­sért fel­leb­be­zett. A bán­tal­ma­zó vád­lot­tak, továb­bá védő­ik téves jogi minő­sí­tés miatt, továb­bá fel­men­té­sért, illet­ve hatá­lyon kívül helye­zé­sért, vala­mint eny­hí­té­sért fel­leb­be­zek. A segít­ség­nyúj­tást elmu­lasz­tó elkö­ve­tő védő­je fel­men­té­sért és eny­hí­té­sért fellebbezett.

A Fővá­ro­si Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség az ügyé­szi fel­leb­be­zést fenntartotta.

A Fővá­ro­si Íté­lő­táb­la a jog­erős íté­le­té­vel az alj­las indok­ból elkö­ve­tett minő­sí­tést meg­ál­la­pí­tot­ta, továb­bá azt is, hogy az egyik vád­lott 30 év eltel­té­vel bocsát­ha­tó fel­té­te­les sza­bad­ság­ra. Egye­bek­ben az első­fo­kú íté­le­tet – a védel­mi fel­leb­be­zé­sek eluta­sí­tá­sá­val egy­ide­jű­leg – helybenhagyta.