Főoldal » Az ügyészségről » Ügyészség 150 » Hammersberg Jenő, az első magyar koronaügyész

„Kitű­nő­en töl­töt­te be ezt a rend­kí­vül fon­tos igaz­ság­ügyi misszi­ót, s jó pél­dát muta­tott, hogy miként kell fel­fog­ni a koro­na­ügyész sze­re­pét és joga­it a Kúria előtt. Ma is az ő gya­kor­la­ta érvé­nye­sül a Kúria előtt” – így írt Fin­key Ferenc 1946-ban az első koro­na­ügyész­ről és tevé­keny­sé­gé­ről, Ham­mersberg Jenőről.

A Kas­sai Jog­aka­dé­mi­án vég­zett, föld­bir­to­kos csa­lád­ból szár­ma­zó Ham­mersberg Jenő a Pesti Kirá­lyi Íté­lő­táb­lán jog­gya­kor­nok­ként kezd­te pálya­fu­tá­sát, majd a kiegye­zés évé­ben, 1867-ben ügy­vé­di vizs­gát tett. Volt Abaúj vár­me­gye aljegy­ző­je, majd alügyésze. Ezután bíró­ként egé­szen a Kúri­á­ig ívelt a pályája. 1896-ban (Kozma Sán­dor nyug­ál­lo­mány­ba vonu­lá­sá­val egy­ide­jű­leg) buda­pes­ti kirá­lyi főügyésznek neve­zik ki. Köz­ben közé­leti tevé­keny­sé­get is foly­ta­tott: 1872 és 1878 között, két cik­lu­son át ország­gyű­lé­si kép­vi­selő volt, sző­lő­bir­to­kos­ként pedig Tokaj-hegyalja nagy támo­ga­tó­ja, az Orszá­gos Filox­éra Bizott­ság tagja.

Koro­na­ügyé­szi hiva­ta­lát a Bűn­vá­di per­rend­tar­tás­ról szóló kódex hatály­ba lépé­sé­től,1900. janu­ár else­jé­től töl­töt­te be. Az ügyész­ség tör­té­ne­té­ben új feje­ze­tet nyitó jog­sza­bály külö­nös stá­tuszt teremtett az addig csak elvi­leg léte­ző koro­na­ügyé­szi pozí­ció lét­re­ho­zá­sá­val: a hiva­talt betöl­tő volt a leg­ma­ga­sabb rangú ügyész, de nem volt tagja a szer­ve­zet­nek, és nem is uta­sít­hat­ta az ügyé­sze­ket. ABűn­vá­di per­rend­tar­tás­ról szóló kódex több fel­ada­tot is adott a koro­na­ügyész­nek a Kúri­á­nál folyó eljá­rá­sok­ban, ame­lyek közül a leg­fon­to­sabb volt, hogy – a jog­egy­ség érde­ké­ben – bár­mely bíró­ság jog­erős dön­té­se ellen per­or­vos­lat­tal élhetett.

Ham­mersberg Jenő mind­össze két évig töl­töt­te be a koro­na­ügyé­szi pozí­ci­ót, 1902-ben, 57 éve­sen visszavonult.

(For­rás: Náná­si Lász­ló: A magyar kirá­lyi ügyész­ség in: Feje­ze­tek az ügyész­ség 130 éves tör­té­ne­té­ből; a kép for­rá­sa: Vasár­na­pi újság 1898)